2015. június 29., hétfő

szurdázószarjankó

Annyira irritálnak azok a palik*, akik a párjuknak megjátsszák az odaadó hősszerelmest, de abban a pillanatban, ahogy lány elfordul, megbasznák megprütykölnék a krumplit is, ha el nem gurulna. Nem a hűtlenségüket ítélem el, hanem a képmutatást, nem is kicsit.
Tulajdonképpen ez arról jutott eszembe, hogy van egy régi barátnőm, akivel meglazult a kapcsolat, még osztálytársak voltunk a gimiben, aztán elsodortak egymás mellől az évek, de azért képben vagyunk a másik életével. Ő szokott mindig áradozni a férjéről, hogy mennyire tökéletes minden, milyen jól megvannak, a tenyerén hordja a fiú, és nagyon boldog.
Aha. A fesztiválon előttem állt sorban a srác, nem igazán volt képben, hogy ki is vagyok, végig gusztustalanul méregetett, bámult az arcomba, és látszott rajta, hogy egy halvány mosolyt is biztatásnak venne, hogy lenyalja rólam a ruhát is. Nyilván fintorogtam rá, és elfordultam. Isteni szerencséje, hogy egy úrinő vagyok, szívesen leköptem volna.
Ma meg látom, hogy tolják fel a fészire a nyáltól csöpögő képeiket. Hányinger.

*Biztos létezik a női verzió is ebből a típusból, nem is vitatom.

rigófüttyösdínomdánom

Ma elkezdtem (remélhetőleg) az utolsó adag Clostit, vele együtt pedig párhuzamosan egy nagyon szigorú magas vérnyomás diétát. Persze reggel már attól 140 volt a vérnyomásom, hogy rágondoltam, még egyszer be kell szednem ezt a pocokmérget. Mindegy is, próbálom ugródeszkaként felfogni a lombikhoz.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy micsoda hurkalé vagyok, nem az én paraszt belemnek való ez a diéta, rendesen szédelgek az éhségtől, pedig ettem előírás szerint. Ebből kifolyólag, határozott szándékkal megindultam délelőtt, hogy eszek egy kis ringlószilvát, mert úgy megérdemlem, és mivel rengeteg van a Hásziendán, nem is kell sokat kutyagolni érte. Hát látom, hogy tele van a bokor alja részeg madarakkal, akik igen csak befalatozgattak az erjedő hullott gyümölcsből, úgy röhögtem rajtuk, hogy nem is ettem a szilvából.
Így jártam én megint csak a gasztrokurválkodással.


2015. június 27., szombat

hogyanszerezzünkmagunknakbícsbádit

Alapvetően hajlamom van a narancsbőrre, mindig is volt, gyanús, hogy mindig is lesz, de ezek a hormon kezelések nem kicsit rontottak a helyzeten. 
Befizettem magam, még a nagy hitelválság előtt egy tíz alkalmas testkezelésre, és csütörtökön bele is kezdtem. Igazából elmondta a csaj, hogy mit csinál, de egyrészt nem is figyeltem, meg szőke is vagyok, lényegében valami ultrahangos kezelés az egyik fél óra, és köpölyözés a másik fél. Viszonylag jól bírom a fájdalmat, ezért közepes erősségen kezdtünk, bírtam volna többet is, de a lány nem mert rávállalni, mert már ránézésre is érzékeny a bőröm. Na, ez volt a szerencsém.
Mikor hazaértem is eléggé vadnak látszott a helyzet, de estére az egész hátsó combom, a fenekem, de még az oldalszalonnám oldalam is tiszta kék-zöld-lila-sötétvörös véraláfutásokkal van teli. Mit ne mondjak, áj em veri szekszi.
Persze férfi, empátia a neved, Vackor így foglalta össze a helyzetet (az első körben persze azt is megállapította, hogy az isten se mossa le róla, hogy ver):
- Akkor ezek szerint hétvégén nem megyünk strandra.


2015. június 24., szerda

midlife crisis

Mostanában sokat gondolok arra, hogy szakítanom kellene az eddigi éltemmel (Vackorral nem, a cicával sem), és valahol nagyon messze, ahonnan nem űzne vissza a honvágy, új életet kellene kezdeni.
Mindig irigykedve olvasom azok blogját, akik bele mertek vágni a nagy kalandba, nem csak álmodoznak róla, mint én. Nem vagyok már fiatal, de remélhetőleg van még bennem annyi kilométer, hogy ha nagyon megbolondulnék, akkor felépíthetnék egy új életet magamnak. Nagyon mennék, nagyon vágyom valami másra, nem fér a fejembe, hogy csak ennyi az élet, nem akarok aranyhörcsögként élni. 
Sokat gondolok arra is, hogy a magyar átlagtól azért jóval kényelmesebb életem van, és talán csak a "jódolgomban azt sem tudom, mihez kezdjek magammal" részem vágyakozik. Mégis időről-időre fellobban bennem a vágy, hogy menni innen el, messzire, és ennek semmi köze az aktuálpolitikához.
Még csak nem is Európában gondolkozom, hanem valami tényleg egészen mást szeretnék, hogy mit, nem egészen tudom, hiszen sosem csináltam mást, egy helyen dolgozom mióta lediplomáztam.
Szinte minden nap eszembe jut, ha idén sem sikerül teherbe esnem, akkor tényleg meg kell ezt lépnem, így kell, hogy kárpótoljon az élet, persze tipikus én, az is minden nap eszembe jut, hogy azért vagyok bezsongva, mert valami komoly baj van velem, meg fogok halni, vagy ilyesmi. Sosem voltam normális, tudom.
Valami kell, nem hiszem el, hogy csak ennyi az egész, csak ezt a pár lapot osztotta az élet.



2015. június 22., hétfő

ahétvégeképekben

Elég sűrű volt a múlt hetem, rengeteget dolgoztam, kezdek már nagyon elfáradni, ezért a hétvégén (muhaha, hétvége, 1,5 nap) próbáltam magam alvásban utolérni. Ebben azért erősen korlátozott az otthonunknak nevezett disznóól, amit nagy erőkkel próbáltam rendbe tenni két alvás között. Mostam, főztem, suvickoltam, plusz még a beteg Vackort is elviseltem ápoltam (hogy lehet nyáron így megfázni?).
Szóval vasárnap délutánra már kissé nyűgös voltam, amire a pms még rátett néhány lapáttal, és ezek együtt nem tettek jót a finomnak amúgy sem nevezhető modoromnak.
Vackor meg is állapította, hogy egy igazi sátán vagyok, nem is sátán, hanem sátánmajom, és negy elégedetten még rá is guglizott, és mutogatta a találatokat nagy hasonlóságot felfedezve. Ezen azért sutyiban nagyon nevettem, nem lehet rá haragudni.
Íme az alteregóm: 



Ha már szóba került a munka, csináltam képet a céges kiskutyáról, aki éppen élvezi az új, nudista testét (amúgy ő egy puli):



És persze elmaradhatatlan a cica, aki mostanában nagyfiúskodik, külön utakon jár, új helyeket fedez fel, nagy kedvence lett az előszobai kis komód bal alsó fiókja:



2015. június 18., csütörtök

döketizönesszhol

A cica reggel kapkodva bezabált, majd mikor az utolsó falatot is lenyelte, elkezdett öklendezni Vackor nyitott hátizsákja felett. Vackor elhúzta előle a zsákot, ezen a cica megsértődött, és rosszullétét legyűrve arrébb ment. Egészen pontosan addig, hogy ráhányhasson az előszoba szőnyegre.
Ezután ivott egy csomót, sajnáltam is, hogy biztos ég szegénynek a gyomra, de nem, csak erőt gyűjtött, hogy a fürdőszoba szőnyeget is leokádhassa.
Well done, ez az én macskám.


drámaazéletcsakazsírmaradutánam

Dagadt vagyok.
Miért kell mindig zabálnom?
Miért?


2015. június 13., szombat

máragasztrokurválkodássemarégi

Vagy írhattam volna kevésbé fellengzősen, hogy zabálni sem tudok már úgy, mint régen.
Gyakran szoktam mondani, hogy 25 éves kora után az ember szétrohad, harminc után pedig évről évre gyorsul a folyamat, lehet elkezdeni válogatni az urnák között.
Tegnap hozott Vackor snidlinges és fokhagymás házi sajtot, meg fehér kolbászt. Nézegettem, nézegettem, fáradt is voltam, nem igazán volt kedvem enni. 
Aztán nyolckor legyőzött a bennem élő bélpoklos (1.sz hiba), és elhatároztam, hogy eszek egy szendvicskét. Aha. Majd még egyre rábeszélt (2.sz. hiba). Nyilván. Majd még lenyomtattam pár szelet sajtocskával (3.sz. hiba). Ügyes.
Éreztem én már egy óra múlva, hogy a kurvák vére folyjon patakokban, de akkor már késő bánat volt. Reggel persze arra ébredtem, hogy a gyomorsav gejzírként bugyog a torkomban, szuper érzés volt. Vackor félálomban hozzám bújt, én meg ahelyett, hogy értékelni tudtam volna a pillanatot, csak arra koncentráltam, hogy nehogy közénk rókázzak.
Még most sem az igazi, kajára rá sem tudok nézni, bizony, így múlik el a világ dicsősége. Meg az enyém is. 


2015. június 12., péntek

ó ió ció áció konzultáció

Tegnap voltam a dokinál, el sem hiszem, hogy megint rá tudott venni az inszemre, pont indokolt három sikertelen után, pláne, hogy a csodálatos körülményeknek köszönhetően, egy kisebb afrikai ország költségvetésével megegyező összeggel tartozom a K&H Banknak. Okos kislány.
Beszélgettünk, szerinte azért volt annyira horror a mensim, mert "valami elindult", hát én nem tudom mi indult el, de az botrány volt.
Csinált ultrahangot, azt mondta a bal petefészkem nagyon aktívkodik, jelentsen ez bármit is, meg hogy nagyon vastag a nyálkahártyám, csináljak tesztet, hátha... Kurva világ ez, mert a jobbik eszemmel tudtam, hogy lehetetlen, reggelig mégis reménykedtem, én barom, de nem, tuti nem. Mindegy is.
Írt fel gyógyszert, mondtam, hogy az injekció kúrára már nem vagyok hajlandó, így nem is erőltette. Annyira igazságtalan ez az egész, ahhoz, hogy először szüljek öreg vagyok, de hogy ne kínozzak negyedjére is a lombik előtt, ahhoz fiatal, köszönöm szépen.
De kár tovább ragozni, mert még így is mutyiznia (micsoda csodás magyar kifejezés!) kell a papírokkal, és már előre betanította, hogy mit kell hazudnom, hogy mehessek tovább. Cserébe jó fej volt, megígérte, hogy beprotezsál a "babagyároshoz" (állítólag van egy csodás új doktornő, akinek a kezei alól mindenki terhesen kerül ki), és a kétéves tervemben akár két gyerek is szerepelhet.
Muhaha, de így legyen.


2015. június 11., csütörtök

kisszemétládavagyoktudom

Lángos Erzsébet*: - Én nem értem a nőket, miért kell igénytelennek lenni, nem kerül sokba egy kicsit odafigyelni magunkra. Én például minden hónapban elmegyek fodrászhoz, mert jól akarok kinézni.

Majd arrébb hömpölyög a százötven kilójával, és visszamosolyog a rohadó fogaival. 
Akkor renden is vagyunk.



*Nem így hívják, de trú sztori.


2015. június 9., kedd

fent és lent

Évek óta figyelem magamon ezt a hullámzást, először nagyon fent és aztán mindig nagyon lent. Régebben mindig mellbe vágott a lent, de aztán az évek és a rutin hozta, hogy tudjam értékelni a fent létet, és számítsak a lentre.
Múlt héten még éreztem az aranykort, de azt is, hogy hamarosan vége lesz, vasárnap már nagyon ki voltam bukva, tulajdonképpen már a fesztivál alatt is, de ugye van az a mennyiségű... 
Tegnap befizettem (nyilván pont erre van mostanában pénzem) magam egy kényeztető kozmetikai kezelésre, hátha kicsit feldob, de ma még rosszabb, úgy érzem még nem vagyok a gödör alján. Ilyenkor bármin tudok szorongani, semmit sem tudok értékelni az életemben, mást sem, magamat sem, fürdőzöm az önutálatban, és a kilátástalanságban. Ráadásul csúcsidőszak van a munkahelyemen, az embereim iszonyat feszültek, extra figyelmet, empátiát, türelmet igényelnek. Én meg csak játszom a jót, a mosolygóst, a vidámat, mert erre van szükségük.
Elfáradtam.
Csütörtökön megyek a dokihoz konzultációra. Már előre rosszul vagyok ettől is.


2015. június 5., péntek

fesztiválos

Négynapos fesztivál van a városban, Vackorral minden évben elmegyünk, szabadságot vettünk ki, hogy bírjuk a kiképzést.
Tegnap volt az első nap, DJ Bobo volt a sztárvendég, mit ne mondjak, az idő nem szépített rajta (sem). De nem is ez a lényeg, jó buli volt, kicsit túlságosan is, rendesen kiszabadult belőlem az állat, ma meg a létfenntartásért küzdök. 
Mindenesetre szent elhatározásom, hogy estére feltámadok, nincs mese, nem lehetek ennyire hurkalé.
Punktum.


2015. június 4., csütörtök

0azaznulla

Pontosan ekkora összeget kaptam vissza a forintosítás után. Teljesen tisztességes volt velem a bank. 
Oké.
Felvettem hét milliót, kifizettem már négyet, és még kilenc és féllel tartozom.
Oké?

2015. június 3., szerda

Cézárpalotája

Vettünk egy új kanapét a nappaliba, tökéletesen üres a zsebem, persze most érkezett meg a hitelem elszámoló levele, well done, soha jobbkor.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a bútor három nagy csomagban érkezett, Vackor némi ideggyengeség árán össze is rakta, röpke három óra hossza alatt. Rengeteg csomagolóanyag maradt a szerelés után, ami teljesen lázba hozta a cicát, ezért az egyik szivaccsal bélelt doboz tetőből, két pokróc segítségével, igazi palotát csináltam neki.
Vackor azt mondta, hogy úgysem fog belefeküdni, mert ez akkora, mint 'Cézár palotája', de a cica imádja, most is benne fekszik, mérhetetlen módon elégedett fejjel.
Milyen kevés is elég a boldogsághoz. Ugye?

2015. június 1., hétfő

LordLábrágóalázadó

A cica mostanában megint nagyon elkezdett rosszalkodni, nem is értem, azt hittem, hogy így ötéves korára már benőtt a feje lágya.
Három helyen kirágta az új szőnyegeket (hálisten, hogy csóró vagyok, és a legolcsóbbat vettem), szombaton konkrétan azon kaptam, hogy lábbal ellentámaszt, és foggal húzza, tépi a szálat, amit előzőleg kibontott. Ilyenkor tudja, hogy bűnös, mert bukfencezik, meg úgy fut el, hogy a fejét a padlóhoz nyomja (ezen mindig nagyon röhögnöm kell), és ha látja, hogy figyeljük, véletlen sem lép a szőnyegre, látványosan a szegély mellett kikerüli.
Azt is felfedeztem már, hogy kihívó tekintettel méreget, ha talál valami leverni valót, reggel is kéjjes pofával verte le a tamponos dobozom* a kád széléről. A poharakról meg már nem is mesélek...
De ettől függetlenül meg nem lehet rá haragudni, mert olyan cuki, úgy tud nyalistáskodni, hogy az ember egy pillanat alatt mindent megbocsájt neki, imádom a kis görény fejét.


*Igen, megjött, de ne beszéljünk róla.