2015. december 29., kedd

karácsonyos

Sokat nem szeretnék regélni róla, mert már mindenki fuldoklik a karácsonyi képektől, sztoriktól, a zabálás utóhatásaitól, de ez az utóbbi évek legjobb karácsonya volt.
Én őszintén mondom Maunika az a típus vagyok, aki idegből csinálja végig a karácsonyt. Idegesítenek az emberek, a rokonok, a végén már mindenki aki levegőt vesz. 
Na, idén nem így volt. Az elején kicsit ette az idegrendszeremet a szokásos elmebaj, de aztán leültünk az asztalhoz, ott ült a teljes családom, mindenki, aki igazán fontos, és annyira jó érzés fogott el, éreztem, ahogy átmelegszik a szívem, és elengedtem minden rosszat, ideget, szorongást.
Az ember hajlamos elfelejteni, hogy nem az számít, ami a vélt világunkat alkotja, és hogy hálásnak kell lennünk az ilyen pillanatokért, ami megállít, ráébreszt arra, ami igazán fontos. 
Nagyon jó érzés volt, és még most is mosolyognom kell, ha csak rá gondolok. Jövőre legyen ugyanígy.

A képen a Telepi Párduc látható, a frissen szerzett zsákmányával.

2015. december 24., csütörtök

kicsordulakönnyemabüszkeségtől

A szüleim házának nappali falából(!) egyszer csak kirágta magát egy cserebogár(!!!), csúnya lyukat hagyva maga után. 
Apukám kijavította a falon esett csorbát, de a mesterművét nem ítélte megfelelőnek, ezért az alábbi megoldást találta optimálisnak a hiba elfedésére.



Imádom.

2015. december 16., szerda

"Énkincseketnemadhatom"

Ha magamnak nem is mondok újdonságot, de nektek talán igen, én vagyok az az ember, aki az utolsó utáni pillanatban veszi meg az ajándékokat. Régebben idegeskedtem rajta, idén viszont már nem is érdekel, lesz ami lesz, majd kérek anyától Xanaxot a bevetés előtt.
Erről jutott eszembe, hogy ahogy öregszik az ember, úgy nő az esélye annak, hogy valami igazán gázos ajándékba fusson bele az ünnepek idején, mert hiába is mondom, hogy nem kell semmi inkább adják ide az árát, mindig van legalább egy ember, aki nem bír a kreativitásának parancsolni.
Nálam a full gáz kategóriában holtverseny van, az egyik ajándék egy üvegtömbbe lézerrel bemart delfin volt, ami egy gombnyomásra az állványán forgott és különböző színekben világított (ezt egy pasitól kaptam, akivel jártam is(!), ne is beszéljünk róla), a másik egy hajót ábrázoló óra, ami óránként a Titanic betétdalát játszotta egy űrrepülőt megszégyenítő hangerővel. 
És nektek? Kaptatok már hasonlóan szép és praktikus ajándékot?



2015. december 11., péntek

btx - tapasztalatok

Ezzel a bejegyzéssel adós maradtam azoknak, akiket érdekelt a téma, hát most úgy döntöttem, hogy kitöltöm a tátongó űrt.
Először is le kell szögeznem, ez egy erősen elfogult vélemény lesz, én ugyanis minden percét imádtam ennek az állapotnak. Imádtam a kipihent arcomat, azt, hogy sziával köszöntek az üzletekben, biztos bolondnak is néztek, mert mindig kacagva köszöntem vissza. Negatív tapasztalatom nem volt, de ez gondolom egyénenként változó, a cuki doki figyelmeztetett, hogy minden jelet komolyan kell venni, ezért csak óvatosan, járjatok utána, ha vállalkoznátok rá.
Néhány helyet leszámítva, szinte mindenhol 4-6 hónapot ígérnek, ez bizony egy ordas nagy kamu. Nekem az orvosom maximum három hónapot ígért, ami hellyel-közzel igaz is, két hónapig volt szép, és a harmadik hónap végére szívódott fel teljesen az arcomból.
Nem lett utána jobb, sem rosszabb, teljesen ugyanolyan lett. A kezelés óta eltelt már öt hónap, ugyanúgy nézek ki, mint előtte, tehát azt gondolom, hogy kijelenthetem, kárt nekem nem okozott. Igazából azért is vártam ennyit, mert nekem írhat akárki akármit, én látni, tapasztalni akarom, hogy tényleg mi az igazság. Nyilván ezek rövidtávú eredmények, a jövőbe nem láthatok, de nem is nagyon érdekel, annyi mindenen lehet aggódni, ezen pont nem fogok.
És hogy mit kapok magamtól karácsonyra? Szerintem már tudjátok.




2015. december 2., szerda

Giliszta

Volt a telepen három kiscica. Pontosabban a szomszéd cégnél születtek, de annyira összevissza etették őket, hogy a legbátrabb átjárt az ebédlőnkhöz kaját kuncsorogni, és nyilván nyitott kapukat döngetett. Nevet is kapott az ázsiai lánytól, Gilisztának nevezte el, a nem túl pompás testalkata miatt. Édes kiscica volt, viccesen válaszolgatott ha beszéltünk hozzá, mostanában már meg is lehetett simogatni, némi párizsi fejében.
Ma kóbor kutyák törtek be a telepre, Giliszta futott előlük az alvóhelyére, de az utolsó pillanatban megcsúszott, és elkapták szegényt.
Ég veled kicsi Giliszta.

2015. december 1., kedd

aboldogságtólordítanitudnékjeligére

Tegnap reggel már léptem volna ki az ajtón, amikor is a cica egy kurva nagyot okádott a lábam elé. Kábé akkorát, hogy a praktikus feltakarító eszköz egy hólapát lett volna, nem is értem, hogy egy ilyen kicsi állat hogyan tud ekkora mennyiséget bezabálni egyszerre. 
Persze jó ötletnek tűnt egy fél tekercs papírtörlővel feltakarítani, és még jobb ötlet volt mindezt a vécébe dobni, és aztán okos arcot vágva csodálkozni, hogy eldugult a vécé. Well done.