2016. január 11., hétfő

ahétvégéről

Pénteken némi fosikálás gyengélkedés miatt le kellett mondanom az edzést, így elmentem a teszibe, hogy vegyek a hétvégére egy nagy csomag vécépapírt kaját . Közben felhívtam Mimózát, mert egész nap ő járt a fejemben. Jól is tettem, mert igencsak ki volt bőgve a hangja, úgy hogy áthívtam estére. Elmesélte, hogy egy nagyon durva családi titok pattant ki náluk, amivel nem tud mit kezdeni, a tökéletes családjáról alkotott képe egy pillanat alatt hullott darabokra. Igazából ilyenkor örülök, hogy egy cinikus picsa vagyok, mert én már ilyen dolgokon képtelen vagyok meglepődni. Summa summarum, a nagy ijedségre mindenfélét össze kellett inni, szombaton meg csak pillogtam, hogy öreg vagyok én már ehhez. Így nyilván délelőtt próbáltam észhez térni, aztán összekapartam magam, és mindenféle vad dolgokból, a mélyhűtőben rejtegetett kincsekből egész vállalható ebédet csináltam. Rendet raktam, csillogott-villogott a lakás, mindez tartott is este hétig, mert ugye akkor ért haza Vackor a tejfakasztóról, némileg viseletesen. Na, ekkor lett oda a rend egy szempillantás alatt. Hihetetlen képessége ez a férfiaknak, hogy másodpercek alatt micsoda kuplerájt tudnak csinálni, csak egy kicsit nem figyel az ember lánya, és legalább két pulcsi, egy farmer, és számos koszos zokni hever mindenfelé. A tatyó kipakolatlanul az előszoba közepén, egy kulcs itt, egy papírfecni ott. Persze a limitált szériás sörválogatás akkurátusan kipakolva a pultra.
Vasárnap délelőtt mindketten igyekeztük kiheverni az előző két napot, Vackor filmezett, én meg olvasgattam, délután moziba mentünk, a film is, és a kukorica is szar volt, ebből a kukorica fájt igazán a lelkemnek
A cica rendületlenül várja az apokalipszist, mert annyit zabál, hogy elképesztő. Mondjuk a hétvége számomra legviccesebb momentumát is ő okozta, amit az alábbi képpel illusztrálnék, szegény cica. Izé.


2 megjegyzés: