2016. február 10., szerda

1.

Szóval tegnap volt az első alkalom. Mivel ragyogó idő volt, úgy döntöttünk, hogy elsétálunk, néhány utcára lakunk az intézettől. Onnantól, hogy megérkeztünk, végig vágták ránk a pofákat, igazából már amikor odaértünk, a köszönésünkre is csak egy pofavágás volt a válasz. Ez utána sem változott a személyzet részéről, csak az az egy vigasztalt, hogy a "fizető vendégekkel" is így bántak. Nyilván az ember nem azt várja, hogy csókolgassák a kezét, még mosolyogni sem kell, de némi empátia azért elvárható lenne, mert nem nyaralni megyek oda, hanem egy kiszolgáltatott helyzetben segítséget kérni. Értem én, hogy rettenetesen sokan vannak, de akkor is.
Kitöltöttük a papírokat, minimális csúszás volt, majd szólított bennünket a választott orvosunk. Elmentünk vele az irodájába, átbeszéltük az eddigieket, szerinte az a vizsgálat, amivel engem meddőnek nyilvánítottak, egy kalap szilvát sem ér, más lehet a gond, de ez úgyis ki fog derülni. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó hír-e vagy sem. Valószínű, hogy nem igazán.
Elmondta, hogy milyen vizsgálatok kellenek, vérvételek, tenyésztések, szűrések, belgyógyászati vizsgálatok, majd ha ezek rendben vannak, akkor hogy is zajlanak a beavatkozások pontosan, és hogy százalékosan mire lehet számítani. Itt kicsit elszomorodtam, azt mondta, hogy az első lombik nagy átlagban nem szokott sikerülni, hiszen csak 30% a sikeresség, míg a másodiké 42%, a harmadik pedig 45%. 
Azt is elmesélte, hogy havonta 15 tébés beavatkozást végezhet, erre 50 várakozó van, így mi novemberre(!) kaptunk időpontot, tehát esélyem sincs 37 évesen szülni, pedig még be sem töltöttem. Szuper.
Kicsit furcsállotta, hogy az alap dolgokon kívül nem tettünk fel kérdéseket, pedig elmondtam neki, hogy mindent a maga idejében, nem akarok előre mindent tudni, csak sokkolna, ez is elég volt, nyugodjon meg, ha eljön az ideje, az őrületbe fogom kergetni a kérdéseimmel. Próbált rádumálni, hogy nézzek meg valami felvételt a Kaális oldalon, Vackor már megnézte, nekem ez pont elég, majd mikor látta, hogy egyelőre ez no way, akkor adott egy ismertető könyvet, ami első blikkre nagyon cuki és szimpatikus, még csak átpörgettem, de biztos el fogom olvasni.
A dokiról... Nagyon közvetlen volt, nekem igazából túl közvetlen is. Vackornak mindez nagyon bejött, nyilván a közvetlenségével oldani akarta a feszültséget, és később biztos hálás leszek érte, de nekem akkor is sok volt, hiába volt kedves és vicces. Halálba idegelt, hogy anyának és apának szólított bennünket, nekem ez a vesszőparipám, bakker azért mentünk oda mert nem vagyunk anya és apa, nagyon szeretnénk, de nem sikerül, és nekem igenis fáj, ha így szólítanak. Empátia, ismét csak heló.
Körülbelül háromnegyedóra alatt végeztünk, ebben benne volt egy vérvétel is, persze előtte háromszor felhívták a figyelmünket a recepción, hogy a szomszéd szobában lehet fizetni a tizenötezer forintos első konzultációs díjat. Fizettünk, levették a vérünket, amivel kiválthatjuk a HIV és a Hepatitis C szűrés utáni rohangálást, csak hogy valami dicséret is legyen, nem mellesleg extra profi módon történt, egy cseppet sem fájt, és csak pár másodpercet kellett várni. 
Aztán mehettünk isten hírével, pont akkorát köszöntek búcsúzásképp, mint amikor megérkeztünk.

Ja, a legfontosabbat nem is említettem, számos alkalommal felhívták rá a figyelmünket, hogy kétszázezerért, akciósan, soron kívül megcsinálják, amikor csak szeretnénk.
Magyarország, Kaáli Intézet, én így szeretlek.

2 megjegyzés:

  1. Akartam írni valami vigasztalót, együtt érzőt, biztatót, de nem tudok. Soha nem voltam még hasonló helyzetben, csak a barátaimon, ismerőseimen és a blogger társakon keresztül tudom elképzelni, milyen is lehet nektek. Nem tudom, egy idő után mennyire lehetnek bosszantóak vagy bántóak a segíteni szándékozó mondatok, frázisok.

    Így inkább csak annyit mondok, hogy sokat gondolok rátok, és teljes szívemből szeretném, ha teljesülne a vágyatok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy gondolsz ránk, már ez is sokat segít.
      Igazából így, hogy kiírtam magamból a csalódottságom, már el is engedtem, és várom a következő lépést, csak kell a lelkemnek, hogy kipufogjam magam.
      Nehéz ez, és tényleg nagyon hálás vagyok minden jó szóért, és együttérzésért, segít újra és újra felállni.

      Törlés