2016. február 8., hétfő

ahol a kezdete, ott a vége - ahol a vége, ott a kezdete

Holnap lesz a napja, hogy megyünk az első konzultációra, ezért a tegnap délelőttöt a szükséges papírok összerakásával töltöttem. Tulajdonképpen én egy precíz embernek látszó lusta disznó vagyok, így eltartott egy darabig, míg minden meglett. Ez is csak annak köszönhető, hogy semmiféle papírt, levelet, csekket ki nem dobok, csak eldugott sarkokba archiválok, így volt mit átnézni, mert nyilván nem gyűjtöttem egy helyen amit kell.
Annyira fura volt felidézni, hogy 2013 áprilisában indult ez az egész, mindjárt három éve lesz, minden papírról ordít a kifejezés, elsődleges infertilitás. Köszi, puszi.
Szépen mindent lefűztem, külön a vérvételeket, rákszűréseket, külön Vackor eredményeit, és külön a nyolc inszemináció zárójelentéseit. Szar érzés volt, újra átéltem a sok reményt, reménytelenséget, rosszullétet, fájdalmat, bánatot. Nem is tudtam aludni igazán éjszaka, annyira a hatása alatt voltam, szorongásból megint sikerült jelesre vizsgázni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy várom a holnapot.

6 megjegyzés:

  1. Én nem tudom, hogy miért nem találtam rá eddig a blogodra, hisz Te írtál már nekem kommentet. Na de, ami késik, az nem múlik, szóval múlt héten rád találtam, és két délután elolvastam az egész blogodat. Nagyon-nagyon tetszik, egyszerűen I-MÁ-DOM. :-)
    És, hogy a mai lényegre reagáljak: szorítok nektek, és abszolút átérzem a szorongásod. Remélem, hogy nem kell sokáig járnotok... ;-) Üdv: Lulu

    VálaszTörlés
  2. Köszi csajok, nagyon sokat jelent nekem, hogy támogattok. <3

    VálaszTörlés
  3. Gondolok rád holnap! :) Drukkolok! :)

    VálaszTörlés
  4. Biztos nehéz ez, de majd amint sikerül, minden bánatod elfelejted. :)

    VálaszTörlés