2016. március 24., csütörtök

produkcióóó

A Telepi Párduc és bájos segítője Nipi, a Kínai Nemzeti Cirkuszba készül fellépni, egy meglehetősen bonyolult egyensúlyozó számmal. A produkció nagy koncentrációt igényel, ezért kérjük hangoskodással ne zavarják meg a művészeket. Köszönjük.



2016. március 17., csütörtök

azthittedmenőmacskásnővagyhátnem

Tegnap vendégségben járva rájöttem, hogy a macskás nők között én vagyok az utolsó rozsdás csavar, elbújhatok jó mélyen a menőnek hitt cicavárral, és a kényelmesnek gondolt lakhandikkal. 
Muszáj volt lefotózzam nektek a csúcspecót, íme.


Fűthető, sőt, saját termosztátja(!) van, külön felhívnám a figyelmet a saját ereszcsatornára és a kamu klímára.


Ott bent egy cica van, minő meglepetés, ez egy fekete cica, szóval épp láthatatlan, de hinnetek kell nekem.


A kutyus személyiségi jogai miatt a nevét és a címét kitakartam.

2016. március 16., szerda

helyzet

Nem, nem és nem gyógyulok. Rettenetesen meg vagyok ijedve, tegnap titokban sírtam a vécében, mert nem szeretem volna Vackor megijeszteni, éppen elég az is, ha én rettegek.
Ma megyek a dokihoz, addig is dolgozom, hogy eltereljem a figyelmem, igaz nulla sikerrel. Igyekszem pozitívan gondolkozni, ismét csak nulla sikerrel, ha csak rá gondolok arra ami van, megint csak bőgnöm kell. Semmit sem javultam, úgy érzem, hogy a méhem helyén egy nagy érdes kő van, ami szúr, tör mindent ami ott bent van, minden percem megkeseríti. Nyilván nem segít a helyzeten, hogy mensizni fogok napokon belül, az egyik gyógyszer halálra kínoz, tele vagyok vízzel, három kilót híztam két hét alatt, úgy érzem magam, mintha én lennék az a hatalmasra nőtt michelin baba a szellemirtók valamelyik részéből.
Elegem van, csak sírni szeretnék. Meg meggyógyulni, de azt nagyon.

2016. március 11., péntek

aboldogségtólordítanitudnékjeligéreahirdetőbe

Tegnap a kanapén kuckóztam és olvastam, a háttérben meg duruzsolt a tévé. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy a sorozatban valaki lépfenét kapott, és ugyanazt az antibiotikumot adták neki, mint amit én a méhgyulladásra kaptam. Bakker, a lépfenére jó volt, de a méhgyulladásomra nem, tök szarul vagyok. Tegnap megkaptam a negyedik féle antibiotikumot, padlón van az immunrendszerem, reggel arra keltem, hogy az alsó ajkam az elejétől a végéig telis-tele van herpesszel. Szép az élet, nem?


2016. március 9., szerda

egyátlagosnapahásziendán

Tizennyolcas karika, izé.

Rozárió: - Há' Luszeszita beszót neköm, hogy mé ennyi a fizetésöm, mondtam neki, hogy gyökér, az enyim is annyi, mint a tied, csak sok a gyerököm, mönnyé haza, baszasd föl magad az uraddal, hogy neköd is lögyön három, oszt kapod té is a sok lóvét.
(Párdon, de ez az én sokat próbált fülemet is kikezdte, muszáj volt ráhagyni az utókorra.)

Szeretem a munkahelyem. 





2016. március 8., kedd

ahétvégéről

Március 4., történelmi mélypont a magamról alkotott képben, ez az a dátum, amikor elengedtem a megfogalmazást miszerint nekem igazi paraszt belem van, ami mindent bír. Hát nem bír.
Meló után elmentem a "kis boltba" (mindenkinek van egy kis boltja, tudjátok, ahová bármikor el lehet csoszogni, közel van és méregdrága), ahol ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, abált, piros paprikázott malacfület(!) vegyek. Nem is értem mi ért el, normál esetben a malachúst sem szeretem, de ott, a pult előtt állva úgy éreztem, hogy nem élhetek nélküle. 
Hazamentem, Vackor még mondta is, hogy kiscica, ebből baj lesz, de én nyomtam a ki ha én nem-et, és jól bezabáltam anyukám savanyúságával. Tök nyugodtan pöffeszkedtem utána, lám, lám, micsoda szuper bél ez, semmi baj, húsz deka vasszöget is el lehetne majszolni, meg sem kottyanna. Aha.
Délután aztán a lelkem is kirókáztam, szerintem még azt is kihánytam, amit csak szándékoztam enni, elég sokáig vezetgettem a porcelán buszt fetrengve az önsajnálatban. Estére jobban lettem, el is határoztam, hogy magamat kímélendő, csinálok egy jó kis gyümölcssalátát. Ja.
A kivi, amit a saliba tettem, olyan durva allergiás reakciót váltott ki nálam, hogy a torkom teljesen feldagadt, alig kaptam levegőt, taknyom-nyálam egyben volt, már ami kifért, el is képzeltem, hogy mire Vackor hazaér a macska már a kihűlt hullámon alszik összegömbölyödve. Megittam két adag kalciumot, amitől kicsit jobb lett, addigra Vackor is hazaért, vitt volna az ügyeletre, de akkor már éreztem, hogy megmaradok, reggelre jobban is lettem, de azért elég ijesztő volt, sosem hittem volna, hogy ilyesmi velem is megtörténhet.
Kis szar vagyok, nem való nekem más, csak a fényevés, az is csak szigorúan hat óráig.



Ui.: ma reggelire megettem egy doboz Raffaellot, egy csokis pudingot, és egy zacskó Fornettit (csak meg ne találjon Mike trollja), kicsit hánynom kell, valaki pofozzon meg, köszönöm.

2016. március 4., péntek

pletykakétméteresmondatban

Bögyi a másodikról kifigyelte (Bögyi nem dolgozik, mert 'megengedhetik maguknak' = nem engedi a férje, meg amúgy is van lóvé, szóval tökre ráér 'figyelni'), majd elmesélte Szélvésznek az elsőről, aki meg nekem mesélte el, hogy a másodikon lakó, általam mélyen vallásosnak tartott, rendes emberek, tulajdonképpen a lakásukban pornót forgatnak, amihez a tesziben vadásznak le ostoba picsákat naiv lányokat.
Hát ilyet...


2016. március 3., csütörtök

a mókavonatról nincs leszállás


  • méhgyulladás
  • méh megnagyobbodás
  • 2 db mióma a méhfalban
  • extrém vastag nyálkahártya
  • ösztrogén dominancia
  • bónusz jótanács: szüljön minél hamarabb

Well, well, az élet móka és kacagás.

2016. március 2., szerda

watercolor tattoo

Soha ne mondd, hogy soha. Egészen eddig mondogattam, hogy nekem soha nem lesz tetoválásom (oké, lehet, hogy tényleg soha nem lesz), de ezekbe halálosan szerelmes lettem.
Igazából tegnap a munkaidőm jelentős részét ilyen típusú tetkók keresgélésével töltöttem, nyilván a cicás témakörre különösen figyelve (megállíthatatlanul sodródom a macskás öregasszonyság felé). Egyszerűen csodaszépek.










Most épp ezek a kedvenceim, de folytatom a keresgélést, remélem találok ihletet a hozzám leginkább illőhöz.
Meséltem Vackornak is, hogy ez most a szívem vágya, és úgy érzem, hogy majdnem 37 129 évesen már ésszel meg tudok hozni egy ilyen életre szóló döntést. 
Persze azt mondta, hogy vénségedre megy el neked is az eszed, de nem haragudtam érte, mert előtte fél órával én meg hájvájlingnak neveztem, 1-1, mindenki kedves volt.