2016. május 30., hétfő

the walking dead

Majdnem jól, majdnem egyben, szombat délelőtt óta otthon, ha összeszedtem magam mind testileg, mind lelkileg, megírom.
Köszönöm a drukkokat, meg hogy gondoltatok rám, nagyon jól esett, hálás vagyok érte.
Puszi!

2016. május 24., kedd

a gyáva oroszlán

Pénteken lesz a műtét. Félek. Nagyon. Ha csak rágondolok gombóc lesz a torkomban, amit sürgősen ki kell hánynom.
Alapvetően halogató típus vagyok, de ha egyszer rászánom magam valamire, akkor a tökéletesebbnél is tökéletesebbre törekszem, és hát sajnos így van ez a félelmeim kiteljesítésével is.
Nincs, mondom nincs olyan betegségtípus, elváltozás, hibalehetőség, műhiba, amivel ne lennék tisztában, és amitől ne rettegnék halálosan, sőt, azt is meg merném kockáztatni, hogy ha tudnám, hogy mi a bajom, az operációt is meg tudnám csinálni, hála az internetnek (én marha, eh). Ráadásul nem is az a baj, hogy totálisan teletömtem a fejem mindennel, de nyilván az összes betegség valamennyi tünetét is sikerült diagnosztizálni magamon (nagyon marha).
Ott tartok, hogy részletesen elmondtam Vackornak, hogy milyen temetést szeretnék (szerintem kikészítettem ezzel), majd beállítottam a fészin, hogy a halálom esetén töröljék az oldalam (ez nyilván nem fontos, de valami perverz módon megnyugtatott), majd megkértem egy barátom, hogy intézze (ő mondta is, hogy ezzel kikészítettem). Meg összevásároltam mindenféle fertőtlenítőket, és ha engedik, ha nem, ki fogom takarítani és fertőtleníteni a kórházi ágyam és a környékét. Tudom, hogy mindez beteg, nem is kell mondjátok, de muszáj volt kiírjam magamból.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy félek. Nagyon.

2016. május 23., hétfő

parasztnakkáradamaszt

Tesóm: - Anya, csak annyit akartam mondani, hogy ez az eperkrémes-túrós rétes nem lesz a kedvencem, pedig látom, hogy nagyon igyekeztél.
Anya: - És ha nem a sós túrósat tunkoltad volna az eperkrémbe?


Én: - Vackor, hoztam anyáéktól rétest, van sós tórós, édes túrós eperkrémmel, meg mákos.
Vackor: - Mici, a mákos az édes?

Hát baszki, és én még azt hittem, hogy csak nekem ment el az eszem.


2016. május 17., kedd

btx - utoljára

Szóval ott hagytam abba, hogy tudjátok mi is lesz a karácsonyi ajándékom, gondolom itt senki sem lepődik meg. Nyáron, az első alkalommal, csak szemkörnyéket kértem, aztán decemberben, a rendelőben valami hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy a szemkörnyék plusz glabella (szemöldök közti terület) kombinációt fogom kérni. Kicsit sem fáj jobban, mint az első alkalommal, pár perc volt az egész, és mehettem isten hírével. Annyiban volt más utána, hogy pár napig fájt a homlokom, ezt mondta is a doki, elég fura érzés volt, ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha egy lehúzható arcmaszk lett volna az arcomon.
Na de a hatás, hát az WOW, csupa nagy betűvel. Nagyon szépen kisimult az arcom, a plusz terület megemelte a szemöldökömet, sima lett a homlokom, és nagyon nyílt lett a tekintetem, persze mindez túlzások nélkül, egyszerűen csak úgy néztem ki, mint aki most érkezett haza egy pihentető wellness hétvégéről.
Az első kezelés hatása két hónapig tartott, a másodikra azt mondanám, hogy már inkább négy volt, és a két terület közül a glabella a tartósabb, a szemkörnyék kicsit hamarabb adja meg magát.
Születésnapomra nyilván megint megleptem magam (itt mielőtt bárki mániákusnak gondolna, a doki megállapította, hogy a szervezetem az átlagtól gyorsabban dolgoz fel bizonyos szereket, sajnos ezt is, csakúgy mint a fájdalomcsillapítókat). A mostani talán még szebb lett, mint az előzők (a hatásról még annyit, hogy csütörtökön még jó napottal köszöntek az eladók, vasárnap sziával). 
Az orvosom már ismeri az arcom, átbeszéltük, hogy milyen tapasztalataim voltak, és végre a bőrrákom óta először szimmetrikus az arcom, ami nekem megint csak WOW, mert az a hiányzó darab, a mestermunka ellenére is, aszimmetrikussá tette némileg az arcom. 
Azt még hozzátenném, hogy azért minden alkalom előtt be voltam tojva, voltak kétségeim, de ezek két nap múlva szépen elmúltam amikor a tükör előtt csak vigyorogni tudtam az eredmény láttán.
Téma lezárva, puszi.