2016. június 2., csütörtök

hogyvolt

Nagyon rossz megfigyelő vagyok, képtelen vagyok a részletekre koncentrálni, a legócskább bűvész is simán átverhetne, sosem a lényegre koncentrálok.
Azt viszont megfigyeltem, hogy a nők arca, pontosabban a tekintete megváltozik ha valami igazán komoly esemény történik az életükben, megjelenik egy különös fény, vagy inkább olyan érzésem van ettől, hogy ők birtoklói egy olyan tudásnak, amit én nem érthetek meg. Nézzétek csak meg, talán ez a legjobb példa, bárki szülés előtti- és utáni képeit, megjelenik az a valami, és soha többé nem múlik el.

Csütörtökön megszállt egy igazán mély, zsigeri, mélyről jövő nyugalom. Végig csináltam a munkanapom, hazaérve pakolásztam, becsomagoltam, olvasgattam, és este aludtam egy jót. Reggel a szokásos időben keltem, hajat mostam, felöltöztem, és elindultunk Vackorral.
A klinikán sem voltam ideges, mindent hatalmas nyugalommal intéztem, még jól össze is röhögtünk a főnővérrel, mondjuk arra már nem emlékszem, hogy min. Biztos ami biztos alapon belém tömtek egy nyugtatót, megmutatták az ágyam, kaptam egy szexi hálóinget, pont akkorát, mint egy négyszemélyes sátor, kipakoltam, összespanoltam az ágyszomszéddal, és majdnem a műtétig aludtam. 
Tulajdonképpen olyan volt, mint egy szürreális álom, minden olyan lassú volt, mindent meg tudtam alaposan nézni, szagolni, tapintani, élénkek voltak a képek, a színek, a gondolataim.
Jött az altatóorvos, bemutatkozott, a nevére nem emlékszem, de nagyon kedves volt, majd jött a beteghordó, akinek HoszéÁrmándó feje volt, de az ő nevére sem emlékszem. Végig tolt a folyosón a műtőkig, amik zöld függönnyel voltak elválasztva, láttam, hogy valakit pont operálnak, még eszembe is jutott, ótejóég, milyen magasra van állítva az asztal alatta.
A műtőben megint egy csomóan bemutatkoztak, én meg arra gondoltam, hogy miért vagyok képtelen megjegyezni a neveket, nagyon kedvesek voltak, mindent elmagyaráztak, összehangoltan, és gyorsan dolgoztak, pillanatok alatt előkészítettek, kaptam valamit vénásan, amitől nagyon könnyű lett a lét, majd valaki megkérdezte, hogy 'indíthatom-e a Propofolt?', nyilván nem tőlem, ekkor az jutott eszembe, hogy baszki, Michael Jackson is ettől fordult fel, de én inkább kiscicákra gondolok, aztán elnyelt az álom.
Az ágyamban ébredtem, az első akit megláttam a tesóm volt, olyan jó érzés volt, emlékszem, hogy olyan szépnek láttam ahogy ott ült, a göndör hajával, a szép színes, virágos ruhájában.
Elmondta, hogy másfél óráig voltam bent, a műtét jól sikerült, de sajnos a petevezetőimet el kellett távolítani, mert már annyira nagy kárt tett bennük az a kismedencei gyulladás, ami hónapok óta kínzott.
Olyan furcsa volt az egész, olyan ébernek és tudatosnak éreztem magam, mindenre emlékeztem ami az ébredésem után történt, semmiféle fájdalmat nem éreztem (mondjuk ez azért nem teljesen igaz, mert a tesóm mondta, hogy ahogy az ágyamba kerültem szóltam, hogy kérek fájdalomcsillapítót, amit hamar hoztak is, mert még a műtét előtt szétfenyítettem az altatóorvost, hogy legyen az ágyamhoz készítve, nem is én lennék...), nem volt hányingerem, egyszerűen pihent voltam.
Emlékszem, hogy bejött az orvosom, megsimogatta a karom, és mondta, hogy 'Mici, nem tehettem mást, ki kellett venni, ebből most már sajnos tuti Kaáli lesz', jött az altatóorvos is, érdeklődött, hogy hogy vagyok, elmagyarázta, hogy hogyan is altattak, meg arra is tisztán emlékszem, hogy valamiféle szeretet burokban éreztem magam, ahogy Vackor és a tesóm dongtak körülöttem.
Furcsa, napokig olyan élénk volt mindez, minden másodperc, most meg erőltetnem kell magam, hogy emlékezzek, törlődnek a képek, mondatok, csodálatos képessége ez az emberi agynak, ahogy űzi el a démonjait.
Aztán aludtam egy csomót, délután újra bejött Vackor, ült az ágyam mellett, megkértem, hogy fogja a kezem, és csak akkor menjen el, amikor már elaludtam.
Olyan kilenc körül lett a tudatom teljesen tiszta, nem voltak továbbra sem fájdalmaim, csak gyenge voltam, kimenni pisilni kész túlélő  túra volt, utána sokáig beszélgettünk a szomszédommal, majd hajnalig megint aludtam.
Felkelés után már mentem is tusolni, mit ne mondjak, az oldalamból kivezetett, belsős poénként (haha) diszkótáskának nevezett, véres folyadékkal teli zacskóval elég vicces volt. Mégis, ez ott, akkor, annyira természetes volt, megint csak az emberi agy csodája, túlélés játszik mindig, bármilyenek legyenek is a körülmények.
Tízre jött az orvosom, kivenni a drént, meglepő módon ez embertelenül fájt, mintha a beleim húzták volna ki, szerencsétlen orvosnak akkorát ordítottam a fülébe, hogy tuti még délután is csengett. Csak legyintett, 'Mici, ez belefér', aztán átbeszéltük a műtétet.
Elmondta, hogy tévedett, nincs endometriózisom, viszont volt valamikor egy komoly gyulladás, ami érintett minden szervet, a beleimet, a méhemet, a petefészkeket, és a petevezetőket. Mondta, hogy csak nézett, olyan szörnyű állapotok voltak bent, minden mindennel össze volt nőve, a petevezetők hurka vastagságúak voltak teli folyadékkal (lám-lám, mégis csak vidéken élünk, tökéletes a hasonlat, illik a szürreális álomba), menthetetlenek voltak, mérgezték a szervezetemet, és megölték volna kaális embriót is, ha a helyükön maradnak. Utána még átbeszéltünk pár dolgot, és ki is ebrudaltak a kórházból.
Azóta itthon vagyok, napról-napra erősebben, dolgozik a szervezetem. Az első két éjszaka borzasztó rémálmaim voltak, ugye a rengeteg elfojtás... Vackor szeretne beszélni a történtekről, de még képtelen vagyok rá, igazán még sírni sem tudtam, nagyon fájdalmas ez, titkon azt reméltem ettől a műtéttől, hogy meggyógyítanak, és nőként én is normálisan funkcionálhatok, nem szorulok majd arra, hogy idegenek turkáljanak a magánéletemben és bennem ahhoz, hogy gyerekem lehessen.
Hát, most ez az álom bizony elszállt.

Szombat este belenéztem a fürdőszobai tükörbe, és láttam, hogy valami megváltozott, nekem is más lett a tekintetem. Az enyémben a bánat ül.

30 megjegyzés:

  1. Tök jó, hogy ilyen jól viselted (fizikailag) a műtétet, örüljünk most ennek :)
    Azért a Michael Jacksonos asszociációdnál és a hurkás résznél felnevettem :D

    Mennyire durva, hogy még így, a 2010-es években is ekkora kért tud tenni egy gyulladás és hogy még mindig nem lehet időben elkapni :(

    a Kaáli legalább jó hely, én sok babásodós sztorit hallok onnan :)

    VálaszTörlés
  2. Ne add fel a remenyt! Neked sikerulni fog es nagyon jo anya leszel! Te is tudod ezt legbelul...

    VálaszTörlés
  3. <3 túl vagy rajta.
    És ha meggyógyulsz, akkor lesz Kaális kisbabád, aki tökéletes lesz, és a tiétek. Hála Istennek h 2016 van, és nem arról kell lemondanod h anyuka legyél. Nyilván nem lesz könnyű meg rövid menet, de mostmár csak előre van. Kampec a gonosz hurkáknak, előre a gyógyulás útján!
    Soksok erőt kívánok neked.

    VálaszTörlés
  4. Drága Mici! Kívánom, hogy ezt a megváltozott, most még bánatos tekintetet váltsa fel a másik, boldogságos titkot tudó tekintet, mielőbb!<3

    VálaszTörlés
  5. koszonjuk, hogy megosztottad! nehez barmit irni, ami nem hangzik uresen vagy igazan vigasztalo. de ne add fel!! ne add fel az almod! oleles es puszi

    VálaszTörlés
  6. Mielőbbi teljes felépülést és gyors lelki megnyugvást kívánok Neked! Vigyázz Magadra, pihenj sokat! :)

    VálaszTörlés
  7. Dréga kis Mici! Viszont így -ha kis segítséggel is, de - lesz babád :)

    VálaszTörlés
  8. Mici, nagyon sajnálom, de próbálj arra koncentrálni, hogy így már semmi nem áll az utatokba, jöhetnek a gyerekek. Ha lombikkal, lombikkal. <3

    VálaszTörlés
  9. Úgy sajnálom az egészet, ami veled történt, bárcsak soha senkinek ne kellene átmennie ezen. Sokat gondolok rád, Mici, pihenj sokat, heverd ki, gyógyulj meg. Minden rendben lesz.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Mici, légy szíves ne szomorkodj!!!!!!
    Nekem volt egy méhenkívülim a jobb oldalon, majdnem meghaltam. majd lombikkal szimultán babás lettem (volt egy embrióm a baloldali petevezetőben és jó helyen is) Sikeresen műtöttek 6 hetesen, a fiam már 13 éves.
    Ebből a tanulság: nem volt ép egyik petevezetőm se, nagy baj lett belőle, jobb lett volna az első méhenkivülinél KIVENNI a másik oldalit is!!!
    A lombikprogram legbiztatóbb eredményt az ilyen mechanikai problémáknál mutat. Minél előbb vágjatok bele, legyél bizakodó és pihenyj nagyot erre az ijedtségre. Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anita, jó sikertörténetet hallani!

      Törlés
  11. de ez tulajdonképpen valahol jó is, nem? mármint lehet, h tökre félreértem, de volt egy visszafordíthatatlan helyzet, ami nem engedte volna, hogy babád legyen, ráadásul az egészségedet is veszélyeztette. ez most tulajdonképpen valami módon megoldódott, és a gyógyulás után van egy irány, ami így már sokkal nagyobb eséllyel vezet babához.

    persze értem, hogy nem így szeretted volna, és ez tök szar lehet. :( legyél hamar jól, és legyen sok babátok!

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm Nektek, hogy ennyit gondoltatok rám, sokat jelent! Köszönöm a biztatást, sokat segít, hogy egy kicsit kívülállóként lássam a helyzetemet, megnézhessem a ti szemetekkel is. Nehéz ezt a megfelelő polcra rakni, meg magasan is van a polc, gondolom értitek, idő kell hozzá, hogy elérjem. Remélem minden nappal könnyebb lesz.

    VálaszTörlés
  13. Szia, Ági vagyok, zugolvasó.
    Szívből kívánom, hogy felépülésed után mielőbb elkezdhessétek a programot, nagyon szeretném, ha most számodra egy új élet kezdődne, utána pedig egy új élet kezdődne!

    VálaszTörlés
  14. Ez most a kezdet! Egy boldog kezdet. :-)

    VálaszTörlés
  15. Frissen olvastam ezt a bejegyzést, de nem akartam első kommentelő lenni, nem tudtam, mit írjak, de szerettem volna valamit, és most, hogy már írtak páran, én se akarok kimaradni. Van egy-két blogger, aki napjában többször is eszembe jut valami kis apróságról - te is köztük vagy, és mindig arra gondolok, hogy remélem, neked is kijut végre a jóból. Én is szurkolok továbbra is, hogy elkezdődjön végre az az élet, amire vágysz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Rókácska, én is azt kívánom neked, hogy jobbra forduljon az életed, tessék önbizalomra gyúrni!

      Törlés
  16. Talán megutnel érte, de néha a nagyon rossz dolgokból jók lesznek. Talán sose lett volna babad, ha ez nem történik. Most meg lehet. Tudom, hogy szemetseg, hogy nem csak egy osszebujas kell hozza, de ha meglesz a pici, már nem fog számítani.
    A legjobbakat kívánom neked tiszta szívből.

    VálaszTörlés
  17. .....es az is eszembe jutott meg, hogy most teljesen teremeszetesen ugy erzed, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna... teljesen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan pont majd, amikor mar azt fogod latni, hogy ez bizony sokkal ROSSZABB is lehetett volna (az alapjan amit irtal) de akkor mar nem fog szamitni, mert ott lesz a kezedben a kis rossz csont.. :)

    VálaszTörlés
  18. Drága Mici! Nagyon sok puszit küldök, gyógyulj, erősödj meg és bízzál, ne add fel légyszi! Minden jó lesz, ezt a szörnyű bajt eltávolították, jobb lesz, hidd el.. a lombik még jó esélyt adhat! Nagy ölelés!! :*

    VálaszTörlés
  19. Erősödj meg, és utána hajrá! Semmi sem állhat az utadba <3

    VálaszTörlés
  20. Én ebből azt olvastam ki, hogy végre jó úton haladsz és gyógyulsz. Utána pedig egyenes út vezet a kisbabához...

    Tudom, hogy nem így akartad, de végre kiderült mi mérgez belül. Szerintem te is azt akarod, hogy erős, egészséges anyukája legyen a kisbabádnak. <3

    VálaszTörlés
  21. Ennek a bejegyzésnek a címe: hogyvolt.
    Nagyon várom a: hogylesztovább címűt.

    VálaszTörlés
  22. Drága Mici! Mielőbbi fizikai, majd lelki gyógyulást kívánok neked! Nagy ölelés. A többiek már elmondtak minden jót előttem, én is csak csatlakozni tudok, ez most rossz, nagyon, de most már tudod melyik útra kell lépj, hogy anyává válhass. Kívánom, h ez mihamarabb teljesüljön. <3

    Addig is gyógyulgass, támaszkodj a szeretteidre és a szerelmedre, ők veled vannak. :)

    VálaszTörlés
  23. Napok ota csak ilyen "arad a talpunkbol a feher feny" jellegu kommentek jutnak eszembe, kicsit sirtam tole, miatta, probaltam az irodalmi ertekere koncentralni, mert baszki, ugy irsz, mint ketto isten, es egyreszt a faszkivan, masreszt azt remelem, hogy mostmar minden rendben lesz.
    Sokat gondolok rad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Lucita, eskü alatt is vallanám, hogy éreztem, hogy gondolsz rám. Imádollak!

      Törlés
  24. Drága Mici! Furcsa ez a virtuális lét, mert veled is úgy vagyok, hogy hosszú évek óta időnként belepillanthatok az életed valamelyik szakaszába, anélkül, hogy ismernélek vagy valaha találkoztunk volna. Van egy halvány képem rólad, talán még egy LB-s fotó alapján, tudom, hogy a kezdetektől fogva magával ragadott a stílusod, az összehasonlíthatatlan humorod, hogy sírva röhögtem a posztjaidon, és kicsit irigykedtem, hogy soha nem fogok ilyen jól írni. Furcsa ez a virtuális lét, mert fogalmam sincs, hogy a való életben szóba állnánk-e egymással, szimpatikusnak találnánk-e a másikat, meglenne-e az összhang. Furcsa ez a virtuális lét, mert most mégis úgy bőgtem végig az írásodat és úgy éreztem át minden egyes szavát, hogy velem sohasem történt még csak hasonló dolog sem.

    Annyira szeretném, ha az a titok ott a szemedben valami jó titokká változna, és ez a fájdalom, amit most érzel a lelkedben, egyszer majd a "megérte" polcra kerüljön. Nem tudom, hogy írjam le, mennyire őszintén szorítok nektek.

    Ölellek.

    VálaszTörlés
  25. Köszönöm szépen mindenkinek, kicsit sírtam is, annyira jól esett, hogy ennyire átérzitek a bánatom, és erőt adtok ahhoz, hogy tudjak előre nézni. Ahogy Sensitive írja, furcsa ez a virtuális lét, mégis hálás vagyok, hogy ilyen csodás barátokat adott nekem ez a világ, mert hát így gondolok rátok, köszönöm, hogy osztoztok velem a bánatomban és az örömömben.

    VálaszTörlés