2016. július 28., csütörtök

miregondoltaköltő

Mostanában olyan fura dolgok történnek velem, csupa izgalmas figurával találkozom. 
Láttam a tesziben egy nénit, egy padon ült, rengeteg színes nyaklánc és karkötő volt rajta, a fején egy csillogó arany korona (egyébként csinos korona volt), és boldog arccal lapozgatott egy fényképalbumot. Aztán láttam a bolt előtt egy óvodás forma kisfiút, beparkolt a vásárlói parkolóba egy kis fekete gyerek sportkocsival, lazán kikönyökölt, és unott arccal várakozott.
Tegnap meg mentem az ambulanciára a beutalómért, és ahogy beléptem, majd' felborított egy csupa törpéből álló csoport, a szám is tátva maradt, a Hófehérke óta nem láttam ennyi kisembert.
Várom az újabb kalandos képeket!


2016. július 27., szerda

tipikus

Hihetetlen gyorsasággal sikerült időpontot kapnom az MRI-re, el sem hiszem, már vasárnap túl is eshetek rajta.
Nem is lennék, ha nem így reagáltam volna: egy másodperc öröm, juhú, vannak még csodák, a második másodperctől, már az pörög a fejemben, hogy milyen típusú rák lehet a medencében (jaj Lulu, de rosszkor olvastam a bejegyzésed...), vajon meglátom-e majd a radiológus arcán, hogy baj van, sírni fogok-e majd ha meghallom, elmondjam-e a szüleimnek. 
Akkora egy idióta vagyok, egyszer halálra szorongom magam, valaki kapcsolja ki az internetet, vagy legalábbis blokkolja a guglit. (És nagyon, de nagyon szorítsatok, hogy meggyógyuljak, hogy csak valami banális okot találjanak, kérlek, kérlek.)

2016. július 22., péntek

traktorosmici

Egyszerű lány vagyok, ha megtetszik egy ruha, akkor hármat-négyet is veszek belőle, igaz, hogy különböző színekben, de ennek az az eredménye, hogy néhány fazont váltogatok és slussz. Elég fehér a bőröm, minden tavasszal óvatosan szolizni szoktam, hogy ha le kell vetkőzni nyáron, az emberek ne hívják rám a vámpírvadászt ijedtükben, vagy ki ne égessem valaki szemét a hófehér lábaim diszkrét bájával.
Na, ez idén elmaradt, érthető okok miatt, kedvem sem volt, meg ugye a hegeket sem akartam kitenni káros sugárzásnak, aztán meg itt volt már a nyár, és az előbarnulás érdeklődés hiányában elmaradt.
De hogy ne csapongjak, ennek az egésznek az volt a lényege, hogy arra a három-négy fazonra vagyok lebarnulva lepirulva, elég viccesen nézek ki, ha levetkőzök, mint aki egész nap a zetoron ült, barna piros arc, dekoltázs, karok, lábszár, hófehér vállak, törzs, combok. Hát, ájemveriszekszi.
Azt már meg sem említem, hogy ma kivágott hátú ruha van rajtam, nyilván a hátam lepirult, az összefogott hajam alatt meg jó fehér maradt. Mondom én, veriszekszi.


helyzetjelentés

Múlt hét hétfőn borzasztó rosszul voltam, ezért be kellett mennem a klinikára a dokimhoz, megint kaptam egy csomó gyógyszert, átbeszéltük, hogy mi van, illetve, hogy mi nincs. Nem is akarom nagyon részletezni, a múlt hét egészség szempontjából pokol volt, aztán a menstruáció meghozta a megváltást, pont úgy, ahogy a doki mondta.
Tegnap voltam kontrollon, minden eredményem tökéletes, mégsem vagyok jól, a következő 10 napban egy teljesen másfajta kezelés lesz, ami szerintem semmire sem lesz jó, de aztán legalább már jöhet az MRI. 
Igazából kerestem már egy másik orvost is magamnak, az Ungár-teamből, de az eredmény előtt nem látom értelmét a váltásnak. Illetve nem akarok váltani, ha nem muszáj, de szükségem van egy friss szemre.
Találgatni nem akarok, majd meglátjuk.

Mindenesetre tegnap már eljutottam arra a szánalmas szintre, én a hitetlen, hogy összeállítottam magamnak egy gyógynövény keveréket, és meg is vásároltam a hozzávalókat. Fel is dobta a napomat, mert olyan kabaré lett belőle, hogy még most is pukkadozok a röhögéstől.
Hazaértem, levágtam a szatyrom a konyhapultra, és loholtam pisilni, aztán kézmosás közben egyszer csak hallom, hogy a cica valamin kegyetlenül dolgozik. Kimentem, a macska agyig a szatyorban őrjöng, kivettem, kipakoltam, a tébolyult visszaugrott a pultra, elorozta az egyik gyógynövényes zacsit, és eltorzult fejjel elkezdett fetrengeni rajta, majd a kis pofáját dörgölte hozzá ömlő nyállal, bakker, én ilyet még nem láttam. El kellett zárnom előle a teát, csak utána tisztult ki a feje. Persze fetrengtem a röhögéstől, jó lesz vigyázni, még a végén kiderül, hogy a gróf úr egy drogos pszichopata. 

Csináltam fotót is, kábé ilyen lehet egy ördögűzés. Nyilván tök homályos, mert valamiért nem állt le őrjöngés közben nekem pózolni, nem is értem.






2016. július 18., hétfő

csakaszokásos

Mindenkitől elnézést kérek a hétvégi időjárás miatt, de ezt a wellness hétvégét még az év elején lefoglaltam, és a folyamatos telt ház miatt átfoglalni sem tudtuk. 
Sajnálom, hogy elrontottam a programjaitokat, de tudjátok, ha Mici nyaral, akkor szakad.
Puszi!

Ezt láttuk a esőfüggönyön keresztül, ha kinéztünk az ablakon.

Igen, itt nem kellett pancsikolni. A képen látható turisták nagy valószínűséggel Deresből, vagy a falon túlról jöttek.

2016. július 11., hétfő

cérnára cinegére

Ma reggel végképp elszakadt nálam a cérna. Nem igazán volta jól, pedig annyira reméltem, hogy mára már kutya bajom sem lesz, és kár szépíteni, kibuktam.
Felhívtam a dokit, hogy még mindig fájdalmaim vannak, soron kívül fogadott, kifaggatott, próbált vigasztalni, de már eleve zokogva mentem hozzá, sok esélye nem volt a megnyugtatásomra. 
Mondtam neki, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, mesélje el a lehetőségeimet a legjobbtól a legrosszabb esetig. Három eshetőséget sorolt fel, nyilván nem a legjobbat és nem is a legrosszabbat tartotta a legvalószínűbbnek, még nem akarok róla írni, képtelen vagyok, persze, hogy csak még jobban bőgtem, ráadásul teli vagyok hormonnal, ami rátett még egy lapáttal.
Mindenesetre teli zokogtam a rendelőt, a gyógyszertárat, az irodámat, bőgtem egy csomót a tesómnak, és most kezdek kicsit jobban lenni. Próbálom a nehezen felépített pozitív gondolataimat előkeríteni, egyelőre nem sok sikerrel, kapaszkodok a "sokat javult"-ba, "nagy a változás"-ba, "a góc már kint van"-ba, de nagyon, nagyon nehéz. (Rákról szó sem volt, és továbbra is 100% az esélyem a teherbeesésre a Kaáliban.)
Meg_kell_gyógyulnom.

De hogy pozitív is is legyen már ebben a takonygombóc blogban:

Némi édesség elállította a bőgést, és igen, menstruálni fogok, ez (is) elég indok a mennyiségre.

A világ legszebb mancsai.

Ezt a parfümöt úgy rendeltem magamnak, hogy egyrészt sosem szagoltam, másrészt mert megérdemlem, ma megérkezett, és telitalálat. Ügyes kislány.

2016. július 9., szombat

"Tevagyazénfényem,énateárnyékod."

Én: - Észrevetted már, hogy a híradó gyilkosságos híreiből egyértelműen látszik, hogy milyen évszak van? Míg hideg volt baltázták egymást az emberek, most, hogy meleg van, a szurkálás a menő.
Vackor: - Ja, szóval ne dumáljál, mert behozom a román kést, és megszurkállak.
Én: - Azt aztán hozhatod, úgy kibasztam az élét, hogy attól már nekem nem kell félni.
Vackor: - De hegye azért még van....


Szeretjük egymást, na.



2016. július 7., csütörtök

a sötétség bugyraiból

Annyira igyekszem magamra erőltetni a pozitív gondolkodást, a reménykedést, hogy hamarosan véget ér ez a rémálom, vannak pillanatok amikor úgy érzem sikerül, ide nekem az oroszlánt is, aztán a következőben még mélyebbre zuhanok. Kibaszott_kurvára_elegem_van.
Akarom a régi életemet, akarom az egészségemet, akarom, hogy fájdalom nélkül élhessek napról-napra.
Annak idején, Vackor baráti társaságából velünk együtt még két pár döntött a gyerekvállalás mellett szinte azonos időpontban, az egyik párnak a múlt héten született gyereke, a másik pár jövő héten megy lombikra. Ezt az infót most reggel tudtam meg, és bármennyire is örülök annak, hogy végre valahára eljutottak ide, az a lány is sokat szenvedett, de azért nagyon mellbe vágott, pláne, hogy a héten megint rossz eredményeket kaptam, és olyat láttam az orvos arcán, amit nem akarsz orvos arcán látni. Csendesen csak annyit mondott, ez kemény menet lesz, de én láttam, éreztem, hogy kételkedik abban, hogy én valaha is eljutok a lombikig. Borzasztó volt. 
Tehetnék fel kérdéseket, de tudom, úgy sincs válasz.

2016. július 5., kedd

kérjük vigyázzanak, balról mókavonat érkezik

Rá kell jöjjek, hogy ezek a nagy kívánságok nekem nem mennek, az univerzum úgy értékelte, hogy az egészség utáni vágyam már meghaladja a képességeit. Ezúton kívánnék neki egy méretes lópéniszt, hátha ez teljesül.
Nemrég értem haza a dokitól, be van gyulladva az a szalag, ami a rosszabb állapotú petevezetőmet tartotta, köszi, köszi, köszi. Megint antibiotikum, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító.
De hogy ne legyen egyszerű, a ciklusom húsz nap alá rövidült, amire hormont kaptam, hogy mire a a Kaáliba jutok (ha egyszer eljutok, mert úgy érzem, hogy napról-napra csak távolodok), sikerüljön egy elfogadható ciklust produkálnom. Szuper, köszi, köszi, köszi.
Szívem szerint a föld alá vedelném magam, jó családi hagyományokat követve, de mivel marékszám szedem a gyógyereket ez sem járható út, itt kérnék elnézést az ipari alkoholista őseimtől.
Fszm.