2016. július 7., csütörtök

a sötétség bugyraiból

Annyira igyekszem magamra erőltetni a pozitív gondolkodást, a reménykedést, hogy hamarosan véget ér ez a rémálom, vannak pillanatok amikor úgy érzem sikerül, ide nekem az oroszlánt is, aztán a következőben még mélyebbre zuhanok. Kibaszott_kurvára_elegem_van.
Akarom a régi életemet, akarom az egészségemet, akarom, hogy fájdalom nélkül élhessek napról-napra.
Annak idején, Vackor baráti társaságából velünk együtt még két pár döntött a gyerekvállalás mellett szinte azonos időpontban, az egyik párnak a múlt héten született gyereke, a másik pár jövő héten megy lombikra. Ezt az infót most reggel tudtam meg, és bármennyire is örülök annak, hogy végre valahára eljutottak ide, az a lány is sokat szenvedett, de azért nagyon mellbe vágott, pláne, hogy a héten megint rossz eredményeket kaptam, és olyat láttam az orvos arcán, amit nem akarsz orvos arcán látni. Csendesen csak annyit mondott, ez kemény menet lesz, de én láttam, éreztem, hogy kételkedik abban, hogy én valaha is eljutok a lombikig. Borzasztó volt. 
Tehetnék fel kérdéseket, de tudom, úgy sincs válasz.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Mici,
    megkérdezhetem, hogy mikor és mivel kezdődött a kálváriád?

    Mielőbbi gyógyulást Neked.
    üdv
    Erika

    VálaszTörlés
  2. A francba ezzel a szériával! Tessék jönni már a jónak! Ölellek. <3

    VálaszTörlés
  3. Nekem, amikor nagyon, nagyon kivoltam - teszem hozzá egészségügyi bajom egy pánikbetegségen kívül sose volt - szinte mindig segített ha elmentem asztrologushoz. Kicsit olyan pszichológus helyett életérzés volt. Egyébként az is a nő, akihez nagy ritkán mentem.
    Kitartás!

    VálaszTörlés
  4. Az ember szeretne okosat mondani és biztatót, de hát erre nem lehet. Várni kell.. Veled vagyunk<3

    VálaszTörlés