2016. július 22., péntek

traktorosmici

Egyszerű lány vagyok, ha megtetszik egy ruha, akkor hármat-négyet is veszek belőle, igaz, hogy különböző színekben, de ennek az az eredménye, hogy néhány fazont váltogatok és slussz. Elég fehér a bőröm, minden tavasszal óvatosan szolizni szoktam, hogy ha le kell vetkőzni nyáron, az emberek ne hívják rám a vámpírvadászt ijedtükben, vagy ki ne égessem valaki szemét a hófehér lábaim diszkrét bájával.
Na, ez idén elmaradt, érthető okok miatt, kedvem sem volt, meg ugye a hegeket sem akartam kitenni káros sugárzásnak, aztán meg itt volt már a nyár, és az előbarnulás érdeklődés hiányában elmaradt.
De hogy ne csapongjak, ennek az egésznek az volt a lényege, hogy arra a három-négy fazonra vagyok lebarnulva lepirulva, elég viccesen nézek ki, ha levetkőzök, mint aki egész nap a zetoron ült, barna piros arc, dekoltázs, karok, lábszár, hófehér vállak, törzs, combok. Hát, ájemveriszekszi.
Azt már meg sem említem, hogy ma kivágott hátú ruha van rajtam, nyilván a hátam lepirult, az összefogott hajam alatt meg jó fehér maradt. Mondom én, veriszekszi.


1 megjegyzés: