2016. szeptember 12., hétfő

3.

Fél nyolcra kellett mennem reggel, negyedre értem oda, már akkor tele volt a parkoló, fürtökben lógtak az emberek. Ehhez képest nyolcra már beértem a munkahelyemre, úgy hogy mindent elintéztem, megtörtént a vérvétel, minden kérdésemre válaszoltak, minden eredményemet lefénymásoltak, fizettem, és csak egyszer szóltak rám, hogy nem igaz, hogy mindig útban vagyok. Ezt leszámítva viszont nagyon kedvesek voltak, mind a hatezer kérdésemre válaszoltak, nagy vonalakban lebeszéltük az időpontokat, mikor telefonáljak, mikor mehetek, mi kell még.
Persze mondhatnám, hogy pénteken csak rossz napjuk volt, meg hogy mindannyian kipihentük magunkat a hétvégén, de akkor hazudnék. Haverpajtijóbarátországban ismerős nélkül véged van, és ritka alkalom, de most szerencsém volt, a recepción a régi háziorvosom asszisztensnője ült, aki emlékezett rám, és rendezett mindent, nagyon jól esett a kedvessége. Igyekeztem én is kedves lenni mindenkivel, mosolyogni, hamar felfogni amit mondanak, nem útban lenni (haha), és már húztam is el a csíkot. Legyen így mindig.

1 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy egész jol sikerült!
    Öööö bocsi odébb állnál egy kicsit... :);)

    VálaszTörlés