2016. november 11., péntek

6.

Reggel megvolt a szokásos vérvétel, ahol annyira röhögtünk valami baromságon a vérvételes csajjal, hogy elfelejtettem rányomni a bucit a szúrás helyére, az meg jól kivérzett, meg belilult a környéke. Well done.
De tudod, ha reggel nevetsz, délután sírni fogsz.
Visszamentem ultrahangra, ami megint tökre fájt, mert a hülye petefészkeim elbújtak a méhem mögé, meg kicsit furcsa is volt, mert nem hogy jobb értékeket mutattak a tüszők, hanem mintha összementek volna. Fura képeket vágott a doki, de még ott sem esett le, hogy valami van, mert mindig fura képeket vág. Végeztünk, üljek le, mert még nincs vérvétel eredmény. Jó.
Kezdtem csodálkozni a nagy kedvességen meg figyelmen. Hát itt meg mi van? Aztán jött értem a doki, hogy izé, lesz egy kis konzílium. Mi? Hát ő hívott egy másik orvost, ezért kellett ennyit várni, mert nagyon nem klappolnak az eredményeim azzal, amit látott, nem nőnek a tüszők.
Jött a tapasztaltabb doki, jól megkínzott alaposan megvizsgált. Ezeknek mániájuk az endometriózis, most is kitalálták, hogy nekem van, a miatt nem látható a jobb petefészkem. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy az még mindig mióma (szerencsétlen miómáim, voltak már minden, ami létezik), kiderült, hogy azok zavarnak be, mindkét petefészkem bujkál, sajnos a bal megmaradt a háromnál (várható volt, még mindig tropa a bal felem), viszont a jobb tele van tüszővel*, onnan még reménykeltő dolgok is kikerülhetnek. Végül annyiban maradtak, ne izguljak, rendben lehet ez, kicsit nehezebb lesz leszívni, lassítani kell a hormonozáson, egyek még több fehérjét és igyak még többet. Hétfőn újra megnéznek.
Kicsit úgy érzem, hogy a stresszhormonom egy nagy lófasszal lóceruzával kacagva paskolgatja az arcom. 

*Szolgálati: képzeljétek, nagyon fáj a derekam, és mondták, hogy a sok tüszőtől növekszik a petefészkem, és ez okozza a fájdalmat. Ki is találtam rá egy kifejezést: pontyosodás. 

2 megjegyzés: