2016. december 15., csütörtök

értekezésasemmiről

Be kell lássam, szörnyen unalmas alak lett belőlem, akartam volna írni valami másról is, nem csak holmi picsaügyekről, mint mostanában mindig, de semmi sem történik velem.
Hálistennek a munkahelyemen is nyugalom van, elkiabálni nem akarom, de még elég munkavállaló is van, ami kisebb csodának számít ebben az ágazatban. Mondjuk ehhez az kellett, hogy lemondjak az elveimről, mert eddig ragaszkodtam ahhoz, hogy egy dolgozó ne legyen büdös, és legyen ki mind a négy kerek is. Most már csak elég az egyik kritériumnak megfelelni. (Tudnék mesélni.)
Szóval marad a másik slágertéma, a cicák. Képzeljétek, tesómnak lett egy új cicája, aki az egyik unokatesómról kapta a nevét. Ez az unokatesóm egy igazi elkényeztetett gyerek, anyukám nagyon kedvesen ezt a kategóriát 'az aranyat szaró'-nak nevezi, és pont akkoriban került elő a családi legendáriumból egy pikáns történet róla, amin hetekig röhögtünk, amikor szegény cica a tesómékhoz került, és megkapta ennek a fiúnak a nevét. Well, well, de hogy a szuperizgalmas mesének tanulsága is legyen, az élet amit elvesz, vissza is adja, ez a cica a világegyetem bosszúja a sok csúfolódásért amit a mi macskánk kapott a tesómtól, évek óta hurkának szólítja, mert szerinte olyan, mint egy vastag hurka. Erre tessék, az övé meg egy igazi hordó lett. Puszi!

Oké, oké, egy szép kis hordó, lapát és partvis háttérrel.


3 megjegyzés:

  1. Mühaha. Hát ez tényleg nem anorexiás :D

    VálaszTörlés
  2. Minekutána vereske nem nagyon dobom be a talán vemhes mentőlasztit. :) De amúgymeg tutira csak a téli tartalék és a téli bundus van ott pocakon! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, enni azt nagyon szeret, de ebben a meleg sem zavarta. :D

      Törlés