2017. március 29., szerda

nyanyahíradó avagy orvosos kalandjaim

Megboldogult lánykoromban sosem értettem, hogy anya miért fél a nőgyógyásztól. Egy helyre jártunk, és mindig késve indultunk, mert szegény százszor visszaszaladt, annyira ment a hasa az idegtől. Már értem. Tegnap egész nap fúria voltam, hergeltem magam, délutánra jól el is fáradtam a hisztiben, elaludtam ahogy hazaértem, negyed hétkor keltem fel. Ma reggel már ébredés után százötven volt a vérnyomásom. Well done.
Én vagyok az a bolond, aki lakatot tesz a lakatra, biztosat a biztosra. Két hét múlva megyek ez 'első' megbeszélésre a Kaáliba, most minden kicsit más lesz a fogamzásgátló miatt, oda is időben akarok menni, hiába csak júliusra van időpontunk, és naná, hogy az Intézet előtt meg muszáj volt megnézetnem magam a saját dokimmal. Ilyen vagyok, de a dokim már meg sem lepődött.
Van egy kis ciszta, illetve a mérete alapján még cisztának sem nevezhető, és ez volt az egyetlen rossz hír. Amúgy minden rendben volt, szerencsére, semmi nem lett jobb, de rosszabb sem, és ez nekem csodás eredmény. A méhem méretében és állapotában a régi, a görény kis petefészkeim meg mögötte lapulnak. Mondta is a doki, hogy igazi művészet lehetett onnan petesejteket leszívni, én meg arra gondoltam, hogy hálistennek én ezt átaludtam. Tartanék már ott, hogy jól meg vagyok pontyosodva, aztán oldják meg a leszívást, kit érdekel, hogy kínoznak, ha alszom. Nehéz a nyomorultak különleges testi adottságúak élete.
Egyébként fogamzásgátlót szedni egyelőre úgy tűnik, hogy jó ötlet, vagyis úgy okoskodtam ki, hogy attól lehet a javulás, amit érzek. Kár, hogy nem a dokimnak jutott eszébe. Jövő héten megint megyek, akkorra meglesznek az eredményeim, meg kértem beutalót mammográfiára (menjetek ti is, nem nagy dolog, a mellrák kegyetlen betegség, ne adjatok esélyt neki), imádok oda járni (nem), na.
Aztán nagy boldogságomban, hogy jó híreket kaptam, alaposan kivizsgáltak potom pénzért, ráadásul végeztem tizenöt perc alatt, elmentem a helyi véradó állomásra kémkedni. Valakinél olvastam, hogy lehet HIV/hepatitis igazolást kérni véradás után, és ki akartam deríteni, hogy nálunk is így van-e. Kettőnknek a Kaáliban az új rend szerint egy csomó pénzt kéne érte fizetni, igyekszem mindenre megtalálni a tébés kiskaput. Bementem, elmondtam ki vagyok, mi vagyok, mihez kellene, nagyon kedvesek voltak, és nagyon felháborodtak, hogy ott fizetni kell ezért. Mondták, hogy minden további nélkül kiadják a szükséges igazolásokat, sőt, már cipeltek is volna be, hogy meg is csinálják. Szuper. Egyébként májusban fogunk menni, mert az elveszett naivságommal úgy számoltam ki, hogy a legsötétebb forgatókönyv esetén is legalább három lombikra lesz így érvényes. Elmeséltem a történetet a tesómnak és a barátaimnak, úgy belelkesültek a hír hallatán, hogy mindannyian eljönnek velünk vért adni.
A délutáni fogorvos már csak hab volt a tortán. Leszedték a fogkövem, kipolíroztak, kicsit fehérítettek, megdicsértek, hogy milyen szuper fogaim vannak, és mehettem is.
Este fröccs szerda,
Sose rosszabbat. De tényleg.

2017. március 27., hétfő

színfalak mögött


Apát hazaengedték a múlt héten, maradt volna még(!), de kivágták, kell másnak az ágy, ne tessék itt foglalni a helyet. Egész jól van, az antidepresszáns adagolásán volna még mit javítani, de járnia kell kontrollra, majd csak megtalálják a tökéletes beállítást. 
Ezzel kapcsolatban még nem is meséltem, hogy apa legszimpatikusabb szobatársáról kiderült, hogy az egyik legelvakultabb Jobbikos vezető apja, akiről egyébként meg nem mondta volna senki, hogy ipari alkoholista, aztán a  kórházból is megszökött, egyik pillanatról a másikra kámforrá vált. 
Azért ez nekem sok mindenre magyarázatot ad, az érem, meg az ő két oldala, ugye.

2017. március 23., csütörtök

WTF, csupa nagy betűvel

Na, kellett nekem emlegetni a sátánt, már meg is jelent az ábrázatomon. Az emberi hülyeség tényleg határtalan, és a világegyetem sem tud olyan mértékben tágulni, mint hogy a faszság bekúszik a mindennapjaimba.
Hajnalban hívott egy kollégám, érted, még nekem is hajnalban, aki korán kelek, hogy most hívta egy munkaügyi felügyelő, hogy az egyik beosztottam feljelentett, mert én nem jelentem be, éjszaka dolgoztatom, és mindezért még csak ki sem fizetem. Természetesen nem, de ezt mondanom sem kell. Kicsit furcsállta a korai hívást, de a mi szakmánkban azért előfordulnak a hajnali razziák a TEK-kel kézen fogva, ezért megadta a számomat, és csak szólni akar. Jó.
Ekkor már engem hívott a felügyelő, aki Dr. Kovács néven mutatkozott be, elmondta, hogy kiről, miről van szó, mit mondott, mire számíthatok. Ekkor még hihető is volt az egész, hiszen mivel a mi cégünk a piacvezető, sokszor előre tudunk az ellenőrzésekről (ha ezt egy illetékes olvasná, akkor ez csak egy álom, és Magyarországon elképzelhetetlen a korrupció), de aztán egyre szürreálisabb lett az egész. 
Ez az elmebeteg tizenegyszer hívott, és győzködött, hogy ha kirúgom az alkalmazottam, akkor nem lesz ellenőrzés, és ha a délután azt látja a "rendszerben" hogy ki van jelentve a nő, akkor elfelejtjük az egészet.
Persze felhívtam a megyei felügyeletet, ahol nem is hallottak Dr. Kovácsról, még csak hasonló nevű alkalmazottjuk sincs, és nyilván nem szólnak előre a feljelentést követő ellenőrzésekről (izé, de ezt hagyjuk). Aztán mikor megint hívott a "felügyelő", akkor ezt szépen elmondtam neki, és megkértem, hogy diktálja le az azonosítóját és az elérhetőségét. Azóta valahogy nem hívott.
Sikerült annyira felkúrni magam ezen az egészen, hogy a bal szememben szétpattogtak az erek, és tényleg úgy nézek ki, mint a sátán. 
Az eszem megáll milyen emberek vannak. Azt meg pláne nem értem, hogy az ilyen mi a kurva anyját gondol mégis mire számít, van olyan hely, ahol ez bejön? Hogy tényleg kirúgathatom az exem, csak mert elhagyott? Hogy ez ilyen egyszerű? És hogy nem lesz következménye?
Mert hogy lesz.


2017. március 22., szerda

pms

Olyan monoton az életem mostanában, épp ma kérdezte egy barátnőm, hogy mi újság van velem, és én csak annyit tudtam felelni, hogy alszom, bemegyek dolgozni, fürdök, hatkor már pizsiben vagyok, alszom, bemegyek dolgozni... Ja, meg közben sokat zabálok, hogy még dagadtabb lehessek. Ennyi.
Néha elkap a szorgalom, a hétvégén elpakoltam a téli cuccokat, mindent szépen kimosva, a csizmákat kipucolva, bedobozolva, elővettem a tavaszi holmikat, itt mondjuk csendben megjegyezném, hogy meglepően sok tavaszi cipőm és táskám van, de hálistennek ruhám semmi, így van okom siránkozni.
Jövő héten aztán jól kirúgok a hámból, szerdán megyek nőgyógyászhoz (mert ugye nehogy már kimaradjon egy hónap nélküle, imádom erre költeni a pénzem) délelőtt, aztán délután fogorvoshoz, gyanús, hogy a szülinapi botoxom árát ott fogom hagyni, tiszta szerencse, hogy nem járok sehová, így legalább nem zavaró a szakadt pofám. Ó, és mindezek előtt még jól menstruálok egyet a hétvégén, tudok élni, na.
Ez elég szánalmas, ugye?

Ma órákig azon gondolkoztam, hogy bérgyilkosságokat fogok vállalni, itt vannak a jó kis savtartályok a munkahelyemen, hülye kis proli vagyok, jár a szám, de nem ragadom meg a kínálkozó lehetőséget. Sose lesz belőlem semmi, ha még egy ilyen csip-csup vállalkozást sem tudok összehozni.



2017. március 13., hétfő

bűnjel

- Nem apa, nekem fogalmam sincs arról, hogy ki zabálhatott bele anya nárcisz csokrába. Nem is értem, hogy ki vetemedhet ilyesmire. És ha már ilyen őszintén beszélgetünk, az, aki belezabált a csokorba, egy kicsit odahányt az ajtó elé. Igazán mondom, hogy pofátlan alak lehetett, mert előtte a kajámból is fogyasztott, botrány ez a világ, már semmi sincs biztonságban ezektől a besurranó népektől.


2017. március 6., hétfő

abszurdisztán

Szombat óta fáj a vesém. Nem kicsit, nagyon. Ma felhívtam az urológiát, persze elhajtottak a kurva anyámba addig nem mehetek oda, míg nem pisilek véreset, és nem fetrengek a görcsöktől. Mindjárt adtak is időpontot május 23-ra. Hát muhaha. Próbáltam magánrendelésre időpontot kapni, mához két hétre tudtak volna helyet adni. Van itt lóvé, ha már magánrendelésre sem lehet bejutni, mindjárt meg is nyugodtam, hogy hasít az ország. Délután elszaladok a háziorvoshoz, ők szerencsére segítőkészek voltak, csinálnak tesztet, és majd meglátjuk. Egyébként a tébés időpontot azért beírattam, sőt kértem Vackornak is, mert szóltak a Kaáliban, hogy amit eddig meg lehetett tébére csináltatni náluk, az januártól már nem támogatott, első körben a HIV/hepatitis vizsgálatok tizenhétezer, fejenként. Tényleg a pofám leszakad. Úgy számoltam, hogy a tébés lombik vizsgálat és gyógyszer költsége úgy kétszázezer forint volt, most akkor mennyi lesz? És ha nem sikerül, akkor az őszire hétszázezret fogunk fizetni? Vajon öreg vagyok ahhoz, hogy keressek magamnak egy sugardaddyt?
Apa megint kórházban van, addiktológián. Egy csepp jó a rosszban, hogy önként vonult be, és kábé ennyi a jó a történetben. Nagy ívben tesznek rájuk, mindenki agyon van szedálva, ma olyan jól sikerült változtatni a gyógyszerein, hogy a tegnapi optimista, meg akarok gyógyulni hozzáállásból agresszív, én nem ide való vagyok felfogás lett. Well done. Az is iszonyat mellbevágó, hogy két ügyvéddel és egy orvossal van egy szobában, a pia tényleg minden rétegben tarol, mondjuk az orvos szegény a legelborultabb, éjszakánként meztelen randalírozik, tömény fosszag van, és a nővérek csak ordítva tudnak kommunikálni. Szörnyű. Annyira drukkolok neki, hogy kibírja, de egy csoda lesz, ha nem lép le idő előtt.
Miért is fizetünk tébét? 



2017. március 3., péntek

csakaszokásos(nyomokbanunditartalom)

Komolyan mondom, ahogy öregszem egyre hülyébb vagyok. Pár hónap alatt teljesen kijöttem a gyakorlatból, már ami a menstruálást illeti.
Eleve mikor megjött, éreztem, hogy itt az ideje, mégse készültem fel eléggé, ment is minden cuccom a mosásba. Aztán második éjszaka, amikor nekem mindig szupersok van, akkor sem készültem teljes harci felszereléssel, ment megint minden a mosásba.
És a csúcs, tegnap fürdés után egyszerűen elfelejtettem(!), hogy menstruálok, és nem tettem tampont, nem meglepetés, ment minden a mosásba.
Well done.


2017. március 1., szerda

mélységből

Úgy érzem, hogy kezdek végre észhez térni. Ez is eljött.
A műtét (hívjuk így) után kurva szar volt, mostani eszemmel nézve, hihetetlen módon el volt borulva az agyam. Fájt mindenem, de úgy, hogy napokig aludni sem tudtam, fura kényszerképzeteim voltak. Úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg az ételt, mert nem tudtam életben tartani a gyerekem (ez iszonyat beteg, én is tudom), rengeteget bőgtem, leginkább a fürdőszobában, valamiért a vízcsobogástól rögtön bőgnöm kellett. Én bömböltem, folyt a víz, és hallgattam ahogy a szomszéd ordítva püföli a gyerekét, és arra gondoltam, hogy lám, neki mégis adott gyereket az élet.
Visszatért minden régi ismerős fájdalom, helló endometriózis, erre kértem fogamzásgátlót, vicces, hogy nem lehet gyerekem, de még mellette kétféleképpen védekezünk, mondjuk ezen már legalább tudok röhögni. Némi kellemetlen utóhatás miatt újra Bromocriptint kellet szednem, és amennyire utáltam szedni ősszel, esküszöm most az kezdte helyre rázni az agyam. Napról napra jobb lett, mondhatnám, hogy már tök rég óta nem bőgtem, de szombaton a Vackor szervezte romantikus vacsorán még bőgicséltem kicsit, igen, az étteremben, jó nagy troll vagyok, na.
Tegnap végre valahára megjött, holnap kezdem a fogamzásgátlót, ami remélem javít az állapotomon, ha mást nem is, de legalább nem leszek instabil hormonbomba, talán enyhülnek a fájdalmaim, meg jó lenne, ha nem romlana tovább mindaz, ami már így is eléggé leharcolt.
Április végén megyek "első" konzultációra a Kaáliba, érthető módon nem is azon izgulok, hogy majd mi lesz, hogy lesz, sikerül-e, hanem hogy olyan állapotban legyek júliusra, hogy belekezdhessünk. 
Mert mindig van min izgulni, legyen minden rendben, ezt kívánom.