2017. április 26., szerda

szorongások királynője

Mondtam már, hogy mindig van min izgulni? Ja, csak ezerszer.
Sajnos az a ciszta nem maradt az 'ezzel-talán-nem-kell-foglalkozni' kategóriában, most már harmadik hete fájogat váltakozó intenzitással (tudom, ne mondjatok semmit, de annyira bíztam benne, hogy a menstruáció megoldja). Tegnap aztán rászántam magam, és kértem időpontot a dokimhoz, imádok oda járni (nem), de annyira szorongok, hogy mi lesz, éjjel-nappal ez motoszkál a fejemben, nem tudok szabadulni tőle. 
Másfél hónap múlva indulhatna a következő stimuláció, rettegek, hogy közbe jön valami, és most ez van. Földig lóg az orrom.

1 megjegyzés:

  1. Nekem volt cisztám, igaz 19 éves koromban, szóval baromi régen, és nem is volt kicsi, ha jól emlékszem 4 cm X 4 cm X 4,5 cm volt, és egy 10 napos gyógyszeres kúra után a következő hónapban már nem volt ott. Talán Provera, vagy mit kaptam.
    Szóval ez azért nem a világ vége, és drukkolok, hogy könnyen megoldódjon neked is!
    Amúgy nagyon "vicces", de én amikor babát akartunk többször is éreztem magamon hasonló tüneteket, mint amikor cisztám volt, és azonnal futottam mindig a dokihoz, de soha nem volt többé egyszer sem cisztám.
    Drukkolok!

    VálaszTörlés