2017. május 17., szerda

vérzivatar

Na, megvolt a véradás. Reggel tök nyugodt voltam, de aztán Vackor annyira felidegelt a kérdéseivel, hogy mire odaértünk már habzott a szám. Akkora egy idióta vagyok amúgy, képtelen vagyok ezt a vérnyomás kérdést kezelni. Otthon tök jó értékeket mérek, már a háziorvosnál is tűrhető, de idegen helyen egyszerűen megbolondulok, a végletekig hergelem magam, valamiért irreális félelmeim vannak az ilyen helyzetektől. Aztán persze mindenhol jól lebasznak, hogy kezeletlen a vérnyomásom, hazudok a gyógyszerszedésről és a többi, ez tovább generálja a szorongásom, és egyre rosszabb értékeket produkálok. Konkrétan tegnap alig engedtek fel a véradásra annyira csodás vérnyomást és pulzust mértek. Szuper. Nyilván ott is jól leosztottak, gondolom pénteken a belgyógyásznál már a mentő visz el agyvérzéssel.
A véradás nem egy nagy dolog valóban, csak nem kell odanézni. Utána viszont elég rosszul lettem, egy tíz percet biztos kamilláztam, legyezgettek meg hideg vizes ronggyal törölgettek. Aztán úgy éreztem, hogy kurva kemény vagyok, és bementem dolgozni. Kár volt. Egy óra felé éreztem, hogy oké, most még talán haza tudok vezetni, és utólag fel is tudnám magam pofozni érte, hogy ilyen állapotban vezettem. Mindegy, hazaértem, aludtam, késő délután aztán éreztem, hogy megmaradok, ettem egy csomót, ittam egy csomót, este két pohár vörösbort is, és reggelre kutya bajom volt.
Azért erős a gyanúm, hogy én ott egyhamar nem fogok kitüntetést kapni a rendszeres véradásért.


2 megjegyzés:

  1. Mi annó azért mentünk, mert adtak fürdőbelépőt a véradáson.:-) De egy idő után mondták, hogy én inkább ne menjek. Az volt a bajuk, hogy kevés vér jött le, egységnyi idő alatt... Rosszul is voltam (közben és utána), úgyhogy nem hiányzik.

    VálaszTörlés
  2. Hasonlóan. Minden vérvételnél órákat ültem még a székben, hogy jól legyek.

    VálaszTörlés