2017. szeptember 16., szombat

egyharmad

Hihetetlen, hogy eltelt egy hónap, mióta nem írtam, sokszor akartam, hogy a büdös kölöknek ha szemtelen lesz megmutathassam, hogy milyen kemény út vezetett hozzá mert bízom benne, hogy egyszer majd jó lesz ezeket a bejegyzéseket elolvasni, de annyi rossz dolog is történt, hogy mindig attól féltem, ha leírom, elillan.
Van felénk egy mondás, lehet, hogy írtam már, 'fél, mint cigány a jótól', ezt mostanra én is megtanultam. Minden alkalommal, amikor úgy éreztem, hogy a mennyben vagyok, egy pillanat alatt a pokolba kerültem.
Vasárnap volt, amikor hazaértünk a nyaralásból. Szuper nyaralás volt, jól éreztük magunkat, körbe tekeregtük a Balatont, pihentünk, kirándultunk, jókat ettünk, élveztük egymás társaságát. Mégis, másfél hét után jó volt hazaérni, cicázni, henteregni a saját kanapénkon. Este, még lefekvés előtt kimentem pisilni, és akkor valami nagyon furcsát éreztem. Lenéztem, és láttam, hogy minden csupa vér, nagyon sok, piros vér. A pillanat, mikor a legrosszabb rémálmod valóság lesz. Nem is igazán emlékszem mi történt utána, hogy öltöztem fel, hogy értünk be a klinikára. Az ütött először fejbe, hogy be kellett részletesen számolnom a történtekről a portásnak, csak azután engedett fel, harmadik emelet, terhespatológia. Terhespatológia, még kimondani is szörnyű.
A liftben még nem sírtam, a folyosón már nagyon, egy kedves szülésznő várt, kérlelt, hogy ne sírjak, nem lesz baj, nem nyúl hozzám, de meg kell néznie a bugyimat. Ez annyira megdöbbentett, hogy befejeztem a bőgést, megnézte, újra elmondta, hogy nem lesz baj, felhívta az ügyeletes orvost, és leküldött az ultrahangba. Az ügyeletes orvos a cuki szomszédom volt, aki az egyik legempatikusabb orvos, akit ismerek. Mondta, hogy meg fog vizsgálni, nem kapcsolt villanyt, gondolom, hogy ne érezzem magam annyira nyomorultul, egy monitor világított, és én megint azon az ágyon feküdtem, ahol egyszer már megmondták, hogy meghaltak a babáim.  Nincs kifejezés erre az iszonyatra, újra zokogni kezdtem, képtelen voltam a monitorra nézni, és akkor CukiDoki azt mondta, nincs baj, van szívhang, zárt a méhszáj, pont olyan, és akkora amekkorának lenni kell. El sem hittem, hogy ilyan csoda létezik. Kimentem, elmondtam Vackornak, összekapaszkodva sírtunk a megkönnyebbüléstől. Három napig voltam kórházban, az első éjszaka egy percet sem aludtam, óránként jártam a mosdóba, hogy lássam, nem vérzek már. Három napot töltöttem bent, őskori körülmények között, vizsgálatok nélkül, a saját gyógyszereim szedve, de legalább teljesen képzett lettem a roma szokásokból.
Következő csütörtökön voltunk a kontroll vizsgálaton, Vackor először látta a babát, csodálatos élmény volt, túlzás nélkül mondhatom, hogy a föld fölött lebegve töltöttük a következő pár óra hosszát.
Aztán a vérzés újra elindult. Először el sem hittem. Nem mentünk kórházba, már tudtam, hogy felesleges, úgysem csinálnak semmit. Vártam, vártam, de ez most nem akart múlni, míg a előző egy pillanatról a másikra megszűnt, ez a vérzés másnap sem csillapodott, csak abban bíztam, hogy a mennyisége jóval kevesebb. Felhívtam a dokimat, aki megnyugtatott, legyek türelemmel, el fog múlni, de bármikor hívhatom, bármikor bemehetek hozzá vizsgálatra, ne féljek, minden rendben lesz.
Igaza lett, de azt a két napot senkinek sem kívánom. Csak az mentett meg a totális tébolytól, hogy abban a pontban, ahol a beágyazódást éreztem annak idején, időről időre érzem, hogy a kicsi jelen van, apró szurkálódások formájában. Nagyon nehéz volt. Igazából azóta sem nyugodtam meg teljesen, nincs óra, hogy ne jusson eszembe, nincs pisilés félelem nélkül, még mindig rettegve pillantok rá a papírra minden egyes alkalommal. Szorongások királynője, ki más.
A héten voltak az első genetikai ultrahangok, kétszer csináltattam meg. Első alkalommal egy genetikus professzornál voltam, hatalmas tisztelet övezi a szaktudása miatt, a saját orvosom is hozzá járt a terhességei alatt. Nagyon alapos munkát végzett, egy óra hosszát voltam bent nála, és ezt az időt szinte végig az ultrahangos vizsgálattal töltötte. Annyira izgultam, hogy a nővérnek kellett rám szólni, hogy feltűnt-e, hogy velem szemben egy óriási képernyőn esetleg nézhetném a gyerekem. Hát nem tűnt fel. Fantasztikus volt, minden kis milliméterjét átböngészte, mindenét lemérte, hallgattuk a kis szívét, le sem lehet írni az érzéseket, amiket ott éreztem. Vettek vért, a professzornak van egy különleges vértesztje, ami állítólag pontosabb, mint a  többi anyai vérből történő teszt, sehol máshol nem csinálják. Az ultrahang alapján az eredmény a 27 évesek közé sorolt kockázat szempontjából, a vérteszt eredményére sajnos egy csomót kell várni, de csak azért, hogy mindig legyen min izgulni, remélem jó eredményt kapok.
Másnap mentem a klinikára, ahol először elhajtottak a picsába, mert a professzor után minek ez a vizsgálat nekem, és egyébként is hogy képzelem. Órákat vártam a dokimra, aki operált, mikor elmondtam neki, hogy mi történt, nem kicsit borult el az agya. Eddig sem szerettek ott egyikünket sem, ezek után meg pláne, de némi balhé után soron kívül behívtak, míg le nem feküdtem a dokim szúrós szemmel pirította a nővért, utólag ezen azért nagyon röhögtem. (Ja, és ha nem lép közbe, kiderült, hogy a következő genetikai ultrahangról már le is húztak, csak a parádé miatt kaptam időpontot, nem erős ez kicsit?) Nem akarok túlozni, talán másfél percig tartott a vizsgálat, egyébként a klinika legjobb ultrahangosa csinálta, hasonló adatokat kaptam, picit nagyobbnak mérték a kicsit, és vékonyabbnak a nyaki redőt, de ez a vizsgálat is jó eredményt hozott. Ettől függetlenül mennem kell genetikai tanácsadásra, mert 872 éves vagyok. Kértem oda is időpontot, mivel ismertem a nővéreket ott is a professzorhoz írtak be, mert megsúgták, hogy a másik doki az amniocentézist elutasító kismamáknak halott babák fotóit mutogatja. Ezt inkább nem is véleményezem.
Sűrű hetek voltak, nem jöhetne most már egy kis nyugalom? Még mindig nem merek örülni a terhességemnek, még mindig nem merem elhinni, hogy egy kis élet növekszik bennem, már bűntudatom van, hogy nem merem szeretni a gyerekem. Lesz ez jobb?

Azt még el szeretném mesélni, hogy többeteknél olvastam, hogy mi legyen a felesleges ruhák sorsa. Én egy anyaotthonba szoktam vinni a megunt ruháimat, és képzeljétek, a kórházban megláttam az egyik ruhám egy kismamán. Tök jó érzés volt, hogy tényleg jó helyre került.

35 megjegyzés:

  1. Minden jo, ha a vege jo!
    Tippelnem a seggfej genetikust az amniocentezist elutasito sztorik alapjan, de nem egy varosban lakunk.
    En cmv szeropozitiv voltam, genetikus: amniocentezis v akkor o azt irja a papiromra h vetessem el. He? Ket hettel Karacsony elott, elso gyerek. Nem keveset sirtam amig egy masik, verveteles vizsgalatbol (amit kb magamnak nyomoztam ki) kiderult h nincs semmi baj.

    A masodik trimeszter nagyon jo lesz! Jo lesz a kozerzeted, tele leszel tettvaggyal, nem lesz meg nagy a hasad! A legjobb resz most jon ;).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, ez a has dolog még kicsit felfoghatatlan, én azt hittem, hogy később fog csak meglátszani, de már elég látványos, nem lehet tovább titkolni.

      Törlés
    2. Jo, en arra gondolok, amikor nem latod a labfejed, meg nekimesz mindennek/mindenkinek :D. Az meg odebb van ;)

      Törlés
  2. Én kb annyi idős voltam terhesen, mint te és olyan köcsög volt az ultrahangos orvos, h csak, mert nem mentem amniocentezisre. Majd a tesom közölte, h igen, a kórház érdeke, h mindenki menjen, mert 400e körüli pénzt kapnak támogatást az államtól/ terhes nő. A nőgyógyászom meg azt mondta, hogy a kombinált teszt - ami ha jól értem kb az amit te most csinaltattal - jó eredménnyel elég, nem is kell menni.
    Szerintem orulj bátran, az eleje a legveszélyesebb, de azon túl vagy, és bár nem vagyok orvos - csak jós 😊 - de most már tuti rendbe lesz minden.
    Tudom, hogy nem lehet két történetet összehasonlítani, de egyszer én is vereztem, és utána én is mindig néztem a papírt, és amikor nem volt rajta semmi, én olyan boldog voltam, h tancoltam a WC-ben. Elég ciki tudom, ne mond el senkinek, de próbáld ki, egész más lesz tőle a papír nezegetes 😊.
    Bocsi, hogy szomenesem van, de úgy örülök, hogy minden jól alakul. Pusz!

    VálaszTörlés
  3. jajj, már úgy vártam, hogy írsz valami jót. Mert én úgy átlagoltam, hogy ez azért jó <3 Ijesztgetős a gyerek, ezt nem lehet tagadni, de azért örülés van :))) Mindenjólesz, mindenjólesz :)

    VálaszTörlés
  4. Huh, ne ijesztgess!!! Örülök, hogy minden okés. Viszont egy kérdés: a bringázás jó ilyenkor? Ugyanis úgy tudom, bringa, lovaglás tilos akkor, mikor nehezebben tapad meg a magzat. De lehet, csak én tudom rosszul...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tekeregtük=csavarogtunk. Semmi megerőltetés, becsszó.

      Törlés
    2. Jajó, én vagyok a vak, bocsiiiiiiiiiiii (nincs rajtam a hemüveg)!!!! Én tekertünket olvastam!!!! Így már más!!! Vigyázzatok nagyon magatokra!!!! <3

      Törlés
  5. Ja, és a terhespatológia elnevezés egy undorító dolog szerintem... én pl. nagy nőgyógyászati nagyműtét után feküdtem ott (miután közölték előtte 3 nappal az intenzíven, hogy nem lehet természetes úton soha többé babám), ugyanott mellettem 2 szobával gőgicséltek az újszülöttek, a mellettem lévő ágyon meg sírt a csaj, mert elveszítette a babát. Gáz, ahogy van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon gáz, sok mindent átéltem már ott én is, remélem több szarságot nem kell.

      Törlés
    2. Nem kell! :) Én jót érzek, és annyian drukkolnak, hogy nem lehet, csak és kizárólag jó :)

      Törlés
  6. Nagyon nehéz ez, szerintem a legtöbben átérzik csak nem illik erről (sem) beszélni, mert a terhességet élvezni KELL.
    És sajna nem úgy van hogy a lombikosnak "jár" egy könnyű terhesség, pedig én is mindig azt hittem.
    De én is végigrettegtem és még sokezren és aztán megszületett az egészséges baba (nekem is lombikból).
    Utána meg már könnyebb lesz, azaz mások lesznek a problémák de nem lesz ez a fajta rettegés.

    Látjátok nekem harcolnom kellett az amnio-ért, úgy hogy volt hozzá orvosi javaslat (az ICSI miatt), de ez egy olyan országban volt ahol nem a dokik zsebébe megy a pénz emiatt tényleg csak a nagyon indokolt esetben végeznek el komolyabb vizsgálatokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fella szivbol orulok h ez nem csak az en agyamban szuletnek ilyen ideologiak, hogy ha sokat szivunk a fogantatassal akkor majd szuper terhessegem es csodajo gyerekem lesz.
      Sztem mi lombikosok ezzel is vedjuk magunkat az elmebajtol.
      Bar komolyan mondom a 40 het retteges cimu epizodot is bevallalnam csak tortenjen mar vmi pozitiv.4

      Törlés
  7. Nagyon megértem az aggodalmad, de örülök, hogy minden rendben volt!
    Sajnos én 6 vetélés után a "felhőtlen" második trimeszterben is minden alkalommal nézem a wc papírt még éjszaka félálomban is. Nem javaslom a rózsaszín virágosat, elég ijesztő, mikor ettől retteg az ember a legjobban:) Szerintem én már örökké nézni fogom megszokásból, szülés után is...
    Talán az esélytelenek nyugalma miatt volt, hogy az első pár hétben én elég laza voltam (a mostanhoz képest legalábbis), de esküszöm most nehezebb, így hogy erősebb a kötődés, és egyre nagyobb a Csemete, nagyon félek, hogy most is kiderül valami végzetes probléma...Egyszerűen baromira távol van ez a 37. hét, mintha egyre csak lassabban telne az idő...
    Kívánom, hogy többet ne ijesztgessen semmilyen vérzés, vagy vészjósló fájdalom és minden uh-n csak jó híreket kapj, Mici!
    Örülök, hogy jelentkeztél!! <3 (pinkm.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudtam, hogy te minden szavam érted! ❤
      Sokat gondolok rád, nagyon szorítok, hogy Csemetével minden rendben legyen.

      Törlés
    2. Csak a hofeher wc papir :)
      Zewa kek csomagolasu pl, nincs rajta megteveszto elem.

      Törlés
  8. Jaj, nagyon, de nagyon orulok!
    Vigyazz magadra!

    VálaszTörlés
  9. Ezerrel megy a drukk továbbra is, és légyszi, ne legyen bűntudatod. Nyilvánvaló, hogy már most is szereted, hát miatta aggódsz éjjel-nappal. <3

    (Amúgy engem is mindig a terhespatológiára küldenek, pedig életemben nem voltam még terhes. De a szótól én is rosszul vagyok.)

    VálaszTörlés
  10. Mici, úgy örülök hogy végre írtál. Kijárt volna neked is egy problémamentes terhesség, nem irigyellek, a hematóma rádhozta a frászt. De ez a kis tökmag erős és tavaszig ott fog maradni. Tessék azért időnként pihenni, feküdni, ne pörögj annyit. A második trimeszter egyébként nagyon szuper, innentől már sínen vagyunk ❤️ Azért az nem semmi hogy 27 évesnek felelsz meg, gratulálok 😘

    VálaszTörlés
  11. Engem a fizetős helyen kifejezetten lebeszéltek az amniocentézisről (egy darabig hezitáltunk, mert ikrekkel minden eredmény elég pontatlan) és a barátnőm kilenc hónapon át vérzett, aztán nagyon cuki, egészséges kislánya lett, szóval nem feltétlen nagy baj a vérzés úgy látszik.
    Szerintem a terhesség szörnyű (az enyém legalábbis az volt), de a végeredményért muszáj végigcsinálni:)
    Hajrá, jó lesz minden!

    VálaszTörlés
  12. Jaj, de jó, Mici, mindennap idenézek, és végre kiderült, hogy jó úton haladnak a dolgok! Szerintem akinek az első baba valahogy elment, utána mindig parázik. Amikor a fiamat vártam (aki most már ovis), nem csinálhatott rólam senki pocakos fotót, mert féltem, hogy nem marad meg 🙄
    Nekem sokat segített, hogy beszéltem hozzá sokat 🙂
    Drukkolok Nektek! 💛💛💛

    VálaszTörlés
  13. Annyira jó ezt olvasni Mici, csupa mosoly leszek ettől a "büdös kölöktől". 😊

    VálaszTörlés
  14. Hú, ez nagyon kemény lehetett! Továbbra is sok erőt kívánok nektek, drukkolok, és,minden rendben lesz!!

    VálaszTörlés
  15. Annyira szorítok! Nagyon nagyon nagyon!

    VálaszTörlés
  16. fú... lélegzetvisszafojtva olvastam... de jó a vége és ez szuper! :)
    minden rendben lesz :* és tök nem szégyen, ha izgulsz vagy félsz! :)

    VálaszTörlés
  17. A terhesség egy totál másállapot. Azt hiszem én még soha nem aggódtam annyira, mint babaváráskor. A legkisebb pötty vér is elég volt, hogy teljesen pánikba essek. Csak akkor voltam nyugodt, ha éreztem, hogy kirúgja a ház oldalát, még akkor is, ha baromi fáradt voltam a folyamatos nem alvástól.
    Ne aggódj, ennyi ijedség után csak csupa jóság jöhet! És tényleg csak egyszínű, fehér wc-papírt használj. ;)

    VálaszTörlés
  18. százmillió drukk minden napra! az aggódás persze később sem szűnik - de ezzel most ne foglalkozz :)

    VálaszTörlés
  19. Igy ismeretlenul es passziv olvasokent is nagyon-nagyon szurkolok neked, Mici! ❤️

    VálaszTörlés
  20. Nyugi van azóta? Vagy rendes gyerek módjára tovább ijeszteget?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most nyugton van a kis gengszter. :)

      Törlés
    2. Köcsög hematóma. Mondjuk amennyit buzerálták szegény belső szerveidet, nem csoda. Megy az energia. ❤️

      Törlés