2017. október 27., péntek

azéletapróörömei

A cica ma volt olyan kedves, hogy az etető táljába hányt. Az esemény után elégedetten pöffeszkedett a tiszta konyhapulton, és mikor rászóltam, hogy "micsináltálnemmészleonnan", szinte azonnal leugrott.
Párás lett a szemem a hálától.


2017. október 21., szombat

cseperedő cseppnyi csoda

Csütörtökön voltunk a második genetikai ultrahangon, a genetikus professzor akihez járok, ezt a vizsgálatot nem a huszadik héten, hanem kicsit hamarabb csinálja. Nagyon izgultam, gondolom ez az infó senkit sem lep meg.
Nagyon szerettem volna, ha Vackor is el tud jönni, egyrészt a fantasztikus technológia miatt, egészen lenyűgöző a látvány, másrészt, ami a fontosabb, hogy láthassa a babát teljes valójában. Annyira édes volt, az izgatottságtól az első húsz percben le sem tudott ülni, és bár a kicsi mindenféle akrobatikus mutatvánnyal tiltakozott a zaklatás ellen, végül mégis csodálatos hírekkel és képekkel tarkított egy óra következett.
Hihetetlen ez az egész, még mindig félek róla írni, még mindig rettegek, hogy elillan a varázs. Látom, érzem, és mégis alig merem elhinni, hogy kettőnkből létrejött egy élet, aki a hasamban növekszik.
Egy cseppnyi csoda, aki egy kislány. Csodalány.

2017. október 5., csütörtök

bolondlyukbólbolondszèl

A cica értelemtől sugárzó arccal, a rendeltetésszerű használatot követve fekszik az új vára legfelső emeletén. Nem okos, nem kedves, de legalább hálátlan. 
Imádjuk, na.