2017. november 12., vasárnap

fél

Terhességi hormonokkal és rinyával átitatott bejegyzés következik, aki nem bírja, ne olvassa tovább. Én szóltam, puszi.

A terhességem felénél vagyok, hihetetlen. Múlt hét pénteken volt a második klinikai genetikai uh, pont a huszadik hét első napján. Tíz órára volt időpontom, nyilván az orvos tizenegykor még sehol. Majdnem dél volt mire bejutottam, addig némileg ingerülten várakoztam a 'hogyan köhögjük tele a várót' konferencia kellős közepén. 
Megint sikerült kifognom a klinika legjobb ultrahangosát, meg egy kis orvoskát, akit konkrétan a lábam közé állítottak be, nyilván nem kérdezték meg zavar-e, hozzájárulok-e hogy harminc centiről bámulja a vizsgálat hüvelyi ultrahang részét, ezeken már meg sem lepődök. Maga a vizsgálat maximum két percig tartott, oké, hogy ez a doki a legjobb a klinikán, de azért elszomorít a gondolat, hogy annak, akinek nincs pénze a magánorvosi ellenőrzésre, ennyi a genetikai szűrés.
Ahogy kivettem minden érték tökéletes volt, de aztán a végén kérte, hogy rögzítsenek egy számomra ismeretlen kifejezést. Kérdeztem, hogy ez mit jelent, annyit mondott, hogy látszik, hogy volt egy kis vérzésem a terhesség elején, annak a nyoma. Szuper. Kérdeztem volna még, de szinte toltak ki az ajtón, a kedves nővér még kibökte, ezt beszéljem meg a saját orvosommal.
Az orvosom szabadságon volt, úgy hogy kitaláltam, hogy az elveimmel ellentétben majd jól utána olvasok a neten. De kár volt. Egyetlen oldalt találtam róla, abban azt írták, hogy akinél ilyesmit találnak, annak koraszülése lesz, kivétel nélkül. Egész hétvégén hergeltem magam, a józan ész legkisebb csírája nélkül. Aztán hétfőn reggel felhívtam az orvosom, aki elmagyarázta, hogy az csak annyit jelent, hogy magzatmáz üledék van a magzatvízben, nem kell vele foglalkozni, emiatt egy másodpercet se aggódjak. Egy parányit idiótának éreztem magam utána.
Mindig reménykedek benne, hogy ha ez vagy az a vizsgálat megtörténik, vagy ha eddig már eljutok, akkor utána majd megnyugszom, nem rettegek minden percben Cseppért, de nem így van. Úgy érzem, hogy ahelyett hogy megjönne, kezd elmenni a maradék eszem is. Állandóan aggódok valamin, miért fáj, miért szúr, miért kemény, miért nem fáj, miért vagyok rosszul, miért nem vagyok rosszul, miért nem mozog, jól van-e, lehet, hogy azért ficánkol ennyire, mert baja van, és még sorolhatnám. Vannak napok, amikor a föld felett lebegek, vagy amikor Vackor simogatja a hasam, meg puszilgatja, Csepp ficánkol, akkor úgy érzem, hogy fel sem akarok ébredni ebből a csodálatos álomból. De van olyan is, hogy elöntenek a rossz érzések, hogy úristen, mit vállaltam, mi lesz, erre nem lehet felkészülni, és ezután elönt a szégyen, hogy micsoda szar ember vagyok, meg sem érdemlem ezt, szar anya leszek, Csepp biztos érzi a kételyeimet. Hatalmas hullámvasút ez, tele félelemmel.
Egy csomó embertől hallom, hogy csodaként élte meg a terhességet, a várakozást, és ilyenkor nem értem, hogy mégis mi a fene baj van velem. Én miért rettegek ennyire? Mikor fog már végre felengedni bennem az állandó félelem. Miért nem tudok már végre őszintén örülni, miért kell nekem folyton kombinálni, szörnyűségeket pörgetni a fejemben. Nagyon haragszom magamra, és nagyon egyedül érzem magam a hülyeségeimmel. Hormon, hormon, sokat rinyálsz.
Nyilván ez így azért elég sarkos. Régóta gyűlt bennem a mondanivaló, jó volt már kiteregetni a szennyest. Sok mindenről csak itt tudok igazán megnyílni, sokszor ha leírom, meg is szabadulok a rossz érzésektől. Erre a részére nem lehet felkészülni, azt hiszem ez egy buta tabu, hogy rózsaszín selyempapírba kell a gyerekvárást csomagolni, üldögélni kell boldogan a vattacukor felhő szélén. És tényleg, már szégyellem magam, ahogy ezt leírtam. Azt hiszem félre érthető. 
Én vagyok a világ legboldogabb embere, hogy Csepp anyukája leszek, csak a körülmények ijesztenek meg. Normális ez? Miért nem önt el az eufória, mikor teljesült a legnagyobb vágyam?

24 megjegyzés:

  1. Normális. Minden normális. Én egy pillanatot nem stresszeltem, de rózsaszín felhő sem volt. Más meg más. Nyugi.

    VálaszTörlés
  2. Minden amit leírtál,normális.:) Mindenen aggódik az anyukák nagyobbik része,szóval ez legyen az ami miatt tényleg ne aggódj.;)
    Gyanítom ez elmúlni nem fog.Legalábbis az én gyerekeim 7 és 5 évesek.Lehet,hogy én különösen nehéz eset vagyok,de szerintem én MINDIG aggódok.:D Féltem őket.Talán ez az anyák sorsa.

    VálaszTörlés
  3. Mici, ne ostorozd magad azért, hogy vannak ilyen érzéseid, és félelmeid. Nem vagy szar ember, nem leszel szar anya, és szerintem ezek, amiket leírsz nem hülyeségek, semmi szégyellnivaló nincs benne, hogy aggódsz, főleg úgy, hogy vesztettél már el babákat. Írd ki, ha segít, nem hiszem, hogy félreértjük. Csepp biztosan érzi, hogy nagyon sok szeretettel várjátok. :)

    VálaszTörlés
  4. Azok után, amin te keresztülmentél, az lenne a csoda, ha nem lennél tele aggodalommal a terhességet illetően.
    Az a félelem meg, hogy mi lesz, ha kint van a bébi, és életben kell tartani, szerintem mindenkiben benne van, csak kevesen beszélnek róla.❤

    VálaszTörlés
  5. Sztem tokre nem gaz amit irsz. Azert azok utan amiken tul vagy/vagytok, nem csodalom h rettegsz. Miota van gyerekem azt gondolom h aki a terhesseggel es/vagy a szulessel es/vagy a szoptatassal kapcsolatban rozsaszin felhot emleget, az egyszeruen hazudik. Valojaban mindenki aggodik, vannak rossz napjai. Van aki emelyeg, van aki nem birja a balnatestet, van akinek ittfajottfajamottfaj... tok oke amit irsz.

    Nekem anno az volt miutan elkezdett mozogni, hogy orokke csekkoltam h mikor mozgott. Es ha nem (olyankor szerencsetlen baba alszik), akkor a legfurabb pozokban basztattam a hasam a legfurabb helyeken is akar (mondjuk Parizsban barmilyen randon parkban egy padon fetrengve).

    Mindenesetre fel a fejjel, a nehezen tenyleg tul vagy. (Amugy meg ez ilyen marad mindig. Mindig lesz miert aggodni, mostmar kb orokre.)

    VálaszTörlés
  6. Normális!
    A legodaadóbb ÉDESANYA leszel!
    Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
  7. Annyira drukkolok Neked, szívből kívánom, hogy simán menjen minden!
    Mindig: szülésig is és aztán utána is folyamatosan!

    VálaszTörlés
  8. Hogy miert nem önt el az euforia..? Mert baromira kemeny dolgokon mentel keresztul, amelyeknek benned vannak a nyomai, tüskéi, hegei.
    Szerintem normalis es termeszetes amit erzel, ha mar a karodban lesz a baboca es nez rad a nagy szemeivel, akkor jon majd szerintem az euforia es az onfeledt boldogsag. :)
    Hajra a tovabbiakra is, nagyon drukkolok nektek! :)

    VálaszTörlés
  9. Dehogyisnem önt el az eufória! :) A babavárás egy totális meghasonlott tudatállapot. Boldog vagy, örülsz, ugyanakkor aggódsz, hogy minden rendben van e vele. Anya leszel, család lesztek. Ezentúl minden boldogságodban ott lesz az aggódás. :)

    VálaszTörlés
  10. Teljesen értelek, pedig sosem voltam terhes. Normális, hogy nem mered elengedni magad a rózsaszín vattacukorfelhőn - mert ilyen felhő nincs. Elvesztettél már egy csomó babát, érthető, hogy rettegsz attól, hogy ezt a Cseppet is elveszíted, érthető, hogy nem élsz át eufóriát. Nem is kell, senki nem várja el tőled. Tudom, hogy nem sokat segít, de mi itt mindannyian drukkolunk Neked ezért a Cseppért, veled örültünk, mikor megtapadt, és veled aggódunk érte. Engedd meg magadnak,hogy aggódsz, és máris kevesebb ellentmondásban leszel önmagaddal. :) Könnyen vagyok okos, ha én lennék te, már kitépedtem volna a hajam az aggodalomtól. Tarts ki, a felén már túl vagy, és szuper anyuka leszel <3

    VálaszTörlés
  11. Minden normális amit érzel. Szerintem inkább az a nem normális, aki állandóan a rózsaszín ködről beszél, mert így azt éri el, hogy mi akik ilyen aggódósabbak vagyunk, meg nem "tökéletesek" még inkább rosszul érezzük magunkat, hogy talán mi hibázunk valamiben. Az orvosi ellátásról, meg egészségügyről pedig megvan a véleményem :( :( :(

    VálaszTörlés
  12. a legnyomasztóbb a terhességben és az utána következő pár hónapban számomra az volt, hogy basszus senki nem beszélt arról és én sem gondoltam terhesség előtt arra, hogy jön egy kis élet és ez mekkora baromi nagy felelősség! engem ez nyomott nagyon... attól féltem, hogy nem fogom tudni a helyzetet kezelni, ha valami rossz történik, vagy nem lesz segítség vagy bármi... aztán kiderült, hogy ezek a félelmek azért nagyrészt alaptalanok... de ettől még ott voltak akkor és néha még most is...
    Szóval teljesen megértem az aggódásod és hidd el, ez totál normális ;)
    (a dokinak meg a zannyát, hogy elküld a genetikai vizsgálatról kétségek között, hát ezt a mondatot kb fél perc lett volna elmondania, amit később mondott a te dokid :I )

    VálaszTörlés
  13. A félelmek mar csak ilyenek. Irracionálisak. A szülés már csak formaság, így érezzük magukat anyaként, megérkeztél. Ha négy év múlva közel megy egy falevélhez, lelki szemeid elött látod majd, ahogy két nap alatt viszi el az agyhártyagyulladás a kullanccsípés miatt. El nem múlik, csak megszokod, hogy így érzel. Mindenféle relaxációs technika segíthet, ugyanis a frusztráció elég magas agyhullámokon közlekedik, ha bármilyen módon tudod le tudod lassítani öket (fürdö, talpmasszázs, zene, yoga, akár hipnózis), akkor megszünnek. A legjobbakat kívánom Nektek!

    VálaszTörlés
  14. Sosem lesz vége a FÉLelemnek!
    Én sosem mertem bízni abban, hogy nem fogok elvetélni, aztán meg koraszülni... nagyon féltem.
    Már felnőttek a gyerekeim (30 ill 27 évesek), de nincs vége.
    Munkahely-párkapcsolat-egészség-bármi.
    Ez van...nálam már 31 éve.

    VálaszTörlés
  15. Ha a szules utani elso ejjel a korterem csondjeben bamulod majd a lanyod tokeletes arcat, es erzed, ahogy szetarad benned a vegytiszta szeretet, akkor fogod erezni az euforiat...

    Masnap mar ujra jonnek majd a ketsegek egeszen eleted vegeig. :D

    Teljesen normalis (vagy). :*

    VálaszTörlés
  16. És véleményem szerint az nem számít, hogy mennyire volt egyszerű a teherbeesés, illetve a terhesség, nálam simán ment minden.

    VálaszTörlés
  17. Sokat aggódok én is, előtte vetélés miatt, most pedig a koraszülés miatt rengetegszer! pl nekem szokott keményedni a hasam is, és mondta a doki, hogy addig ne aggódjam túl, ameddig nem túl sok (mi a túl sok??), vagy hogy kihat nagyon a derekamra is (hát persze, hogy azóta van, hogy érzem , hogy kihat a derekamra is...)
    Viszont én már tudom, hogy szerintem tök normálisak ezek a félelmek, nekem minden kismama ismerősöm félt a koraszüléstől, pedig egyiknek sem volt kemény dolog a teherbeesés. Pár kismamát ismertem korábban akik nem aggódtak, de mind 25 alatt estek teherbe, nem volt terhes ismerősük még, és valahogy nem hallottak még arról, hogy milyen gondok, problémák adódhatnak, milyen könnyen elveszthető egy baba. Szerintem csak ezért nem aggódtak. Ja, és én félek az utána következő részektől is, a szülési komplikációk miatt is, és attól is, hogy a kialvatlanság miatt majd nem leszek beszámítható és legfőképpen persze azért leszek kialvatlan, mert azt fogom figyelni minden percben, hogy lélegzik-e még a gyerek légzésfigyelő ide vagy oda... De én valahogy már ezt is normálisnak tartom, ahogy nézem a kisgyerekes ismerőseimet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A has keményedessel én is sokat küszködtem, a doki meg csak vonogatta a vállát, meg írta a magnéziumot. Aztán utána olvastam, és azt írták, hogy az alvás a titka, tilos háton aludni, meg hogy a bal oldal a legjobb, és minden mindegy alapon kipróbáltam, és tényleg, már másnap jobb volt, azóta se keményedik a hasam. A derék fájás viszont maradt.
      Próbáld ki, hátha...

      Törlés
    2. Mici, ha olvastad a blogom, emlékezhetsz, hogy most a másodiknál végig szoptam a derékfájással (az elsőnél meg folyton keményedtem). Azt mondta a tesóm - aki orvos -, hogy erre a terhességi derékfájásra sajnos nem nagyon hat semmi, egyszerűen elmozog az ágyéki rész. Elmúlik, ha megszületik a gyerek. Tesóm amúgy totál kivan, mert Norvégiában szinte minden kismama azonnal kiíratja magát szülési szabadságra emiatt az élettanilag tök normális derékfájás miatt. :D

      Törlés
  18. Köszönöm mindenkinek a jó szót, jól esik, hogy gondoltok rám, és már sokkal nyugodtabb vagyok, mégse vagyok elmeroggyant a hormonoktól. :)

    VálaszTörlés
  19. csak hogy ilyen oldal is legyen: védőnő az anyám - ez mind normális :)
    <3

    VálaszTörlés
  20. Hüvelyi ultrahang a 20. héten? Fura, nem mintha marha nagy szakértő lennék. 😊
    Azért az érdekes - nem akarom a szar szót használni -, hogy milyen mélységek nyílnak meg az ember legnagyobb boldogságával együtt. De gondolom ez ilyen jing jang dolog 😀.

    VálaszTörlés
  21. ha netán lenne rá időd, menj el megtanulni az autogén tréninget, nagyon sok stresszt és feszültséget tudsz oldani vele magadnak, szerek nélkül :) én mindkét gyerekemnél nagyon pánikolós voltam, mg bent voltak, amikor megszülettek, javult egy kicsit a dolog, mert jobb volt látni és érezni is őket, mint magamban hordani, de sosem látni, hogy mi van. Ezermillió drukk továbbra is :)

    VálaszTörlés