2018. szeptember 13., csütörtök

szeptember 5.

Ma 7 hónapos a kislány, és már jó ideje tervezgettem, mit is fogok írni a hónapfordulóra. Mesélni szerettem volna az első fogacskáról, az ügyességéről, a kedvességéről, arról, hogy olyan szép, hogy összesúgnak mögöttünk az emberek. De.

Múlt héten szerda reggel oltáson voltunk, reggel kicsit el is aludtam, robogtunk, mint a szélvész, az utolsó pillanatban estünk be, a kicsi szokás szerint mindenkit levett a lábáról, és csak egy kicsit sírt. Utána még gyorsan ügyeket intéztünk, mert a nap többi részét otthon akartam tölteni, hogy figyelni tudjam, hőemelkedés nélkül nincs oltás. Többször mértem, sosem volt több 37,2-nél, ettől függetlenül kapott egy kis szirupot, én nem hiszek az új trendben, hogy hagyni kell a gyereket belázasodni. 
Délután Vackor hazaért a szokásos időben, beszélgettünk, hívott egy barátnőm, aki gyereket vár, volt egy csomó élménye, ezért kimentem a szobából, az apja pedig etette a kicsit. Mikor befejeztem a telefonálás bementem, Vackor  pedig mondta, hogy nézd, alig evett, mondtam is neki, hogy semmi baj, majd egy kicsit később megpróbáljuk, hátha elfogadja. És akkor itt elszabadult a pokol.
Ült a kicsi az apja ölében, és egyszer csak elkezdett remegni, megfeszült a teste, az oldalára fektettük, és láttuk, hogy itt nagy a baj,  Vackor rám szólt, hogy azonnal hívd a mentőket. 
Emlékszem, a rángatózó gyerekkel futottam a mentő elé, álltam a ház előtt a féltető alatt, szakadt az eső, és arra gondoltam, ha vajon kiállnék az esőbe, elmosná-e ezt az egészet. Néztük, hogy lélegzik-e, szólongattuk, közben a mentésirányító telefonon próbálta bennünk tartani a lelket, hallottuk, hogy már közel járnak, elkezdtünk futni a mentő felé, az utca közepén találkoztunk, átadtuk a kicsit, beszálltam mellé, és láttam, hogy semmi, de semmi nem használ. Közben megérkezett egy idős orvosnő, aki mindenkit kiparancsolt a kocsiból, és egyre jobban és jobban ordított a többiekkel, ekkor már Vackorral egymást átölelve zokogtunk, és amikor felnéztem azt láttam, hogy újraélesztik a gyerekemet. Hisztérikusan zokogtam, az járt a fejemben, hogy most tényleg vége, hogy a gyerekem a szemem láttára hal meg ebben a mentőben, hogy nekem a Csodababámból csak fél év jutott, és az nem létezik, hogy most nem áll meg a világ, és lesz vége mindennek, mert akkor nincs tovább.
Nem tudom mennyi idő telt el, talán csak másodpercek, amikor azt mondta az orvos, hogy ez a kisgyerek majdnem meghalt, de most rendben vagyunk, és ők bemennek a gyerekklinikára, keressünk egy nyugodt sofőrt, és menjünk utánuk. Homályos minden, felmentünk, összeszedtük a kórházi pakkját, valamiért ragaszkodtam hozzá, hogy mindketten vigyünk magunknak dzsekit, és elindultunk. Úgy emlékszem minden szabályt betartottunk, mégis közvetlenül a mentő után értünk be, rohantunk fel a lépcsőn, akkor tolták ki a liftből, még odakiabált az orvos, hogy nincs már akkora baj, majd bevitték az intenzívre.
Később leülhettünk az intenzív elé hallgattuk, hogy torka szakadtából ordít, és sírtunk az örömtől, hogy hallhatjuk. Nagyon sokáig vártunk, mire kijött az ügyeletes orvos, aki elmondta, hogy valószínűleg komplikált lázgörcse volt, amit nem magas láz vált ki, és hogy a mentősök túladagolták a diazepamot, amitől leállt a légzése. Azt, hogy a keringése leállt-e, nem tudják megítélni, szerinte nem, de ha mégis, az egy pillanat lehetett. A helyzethez képest jól van, az oltás milyensége miatt lumbálták is, vettek mindenféle mintákat, az elsődleges eredmények két órán belül megérkeznek, és most bemehetünk, kivételesen mindketten.  
Ott feküdt az én kicsi Csodababám kikötözve, maszk alatt, mindenféle csövekkel, gépekkel, két oldalról fogtuk a kezét, és én nem győztem elég hálás lenni azért, hogy él a gyerekünk, és hogy mellette állhatunk.
Az intenzíven nem lehet éjszakára bent maradni, ezért haza kellett mennünk. Az az éjszaka pokol volt, várni, hogy vajon mit hoz a reggel, ugyanazt a kislányt kapom-e vissza, aki délután a grimaszaimra hangosan kacagott, nem mertem elaludni, pont, mint a szülés után, mert attól rettegtem, hogy arra ébredek, felhívnak, hogy nincs tovább.
Reggel hatkor lehetett először érdeklődni, mondta a nővér, hogy mosolyogva ébredt, és hogy nagyon mérges, mert nem adnak neki enni. Ekkor már az örömtől sírtunk, ez a mi kicsi lányunk, minden a régi. Bementünk hozzá, csodálatos volt látni, nem tudtunk betelni vele. Még aznap délelőtt leadták osztályra, annyira jó állapotban volt. Az osztály azért megérdemelne egy külön posztot, írhatnék a koszról, fejetlenségről, a drogos, részeg kamasz szobatársakról, a széken alvásról, de minek, visszakaptam a gyerekem.
Szombaton, amikor hazahoztuk, betettem a kiságyába, felragyogott a mosolya, mikor rájött, hogy a saját birodalmában van, és olyan mély szeretetet láttam a tekintetében, mint amilyen én érzek iránta, és akkor már igazán éreztem, semmi sem számít, csak mi, hárman. Tegnap volt egy hete, miután elaludt, beosontam a szobájába, beszívtam az édes kis baba illatát, hallgattam, ahogy szuszog, és újra csodaországban éreztem magam, abban, amit ez a kis Csodalány az életünkbe hozott.

Viszont úgy érzem, ezt a hátizsákot már nem bírom el egyedül, nem tudom cipelni a többivel, első lépésként kidobtam az összes ruhát, amit akkor viseltünk, és bejelentkeztem egy szakemberhez. Nem akarok a Csodalány rettegő, sírós anyja lenni, boldog anyuka akarok lenni, aki egy boldog kislányt nevel. És ezért mindent megteszek.
(Az oltásellenes kommenteket nem engedem át.)

49 megjegyzés:

  1. Jaj, ezt most nem esett jol olvasni, de hal isten h.minden ok:)boldog 7.honapot:)

    VálaszTörlés
  2. jaj úgy megijedtem amikor elkezdtem olvasni, hogy legörgettem a végére hogy minden rendben van e...<3 és Istennek Hála igen

    VálaszTörlés
  3. Sírva olvastam, anyukaként nagyon megrázó ami veletek történt. De szerencsére minden jól alakult. Biztos, hogy jó ha elmész szakemberhez, mert még ilyen előzmények nélkül is nagyon nehéz nem rettegni folyamatosan, hogy ne érje őket baj. A legjobbakat kívánom nektek!

    VálaszTörlés
  4. o jesszusom, de orulok, hogy minden oke!!! <3

    VálaszTörlés
  5. hát most én is megsirattalak titekek <3

    VálaszTörlés
  6. Rettenetesen izgultam olvasás közben.Arra gondoltam, basszuskulcs, mi jöhet még?!?! Nagyon örülök, hogy minden rendben! <3

    Rettenetesen izgultam.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon sírva olvastam. Pont az ilyen történések azok amiktől mindannyian rettegünk.

    VálaszTörlés
  8. Nekem a lázasodásra a pulmonológusunk azt javasolta, hogy nem nagyon magas láznál annyit változtassunk csak a sorrenden hogy előbb a hűtőfürdő, utána a Nurofen amennyiben nem hatott.
    Persze nem 37,2-nél, azt nem tudom leviszi-e a hűtőfürdő.

    VálaszTörlés
  9. Nem is tudom mit írjak Mici, annyira sajnálom, és annyira örülök, hogy minden rendben.
    ❤️

    VálaszTörlés
  10. Teljesen kivert a víz olvasás közben, annyira de annyira örülök hogy rendben lett minden!!

    VálaszTörlés
  11. Oh, istenem! Én is sírtam olvasás közben, de annyira örülök h a Csodababátok ennyire stramm kislány! :) <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  12. Annyira orulok, hogy rendben van a kis Csodalany!

    VálaszTörlés
  13. Úristen! ❤️
    elolvastam, aztan felolvastam belole, elcsuklo hangon, a ferjemnek is, es ugy lattam, a vegen o is letorolt lopva egy konnycseppet...
    jaaaaj! most mar csak jo tortenjen veletek!

    VálaszTörlés
  14. Jaj ez borzalmas volt
    Soha tobbet ne eljetek at meg hasonlot sem!!

    VálaszTörlés
  15. Le kellett tekerni a végére, és csak utána tudtam végigolvasni! ... Ölelés Nektek! <3

    VálaszTörlés
  16. Muszáj volt a végére görgetnem, de még így is remegve olvastam, és bár tudtam, hogy minden rendben lesz, abba is borzasztó volt belegondolni, mit élhettetek át.
    Csupa-csupa jót kívánok nektek, Mici, csodalány meg csodalány, ezt ne feledjétek! ❤

    VálaszTörlés
  17. Mici, én nem is tudom, mit mondjak. Remélem soha, soha többé nem kell átélnetek semmi ilyet! ❤️

    VálaszTörlés
  18. a bejegyzés címét látva valamiért megállt bennem az ütő, hogy jézusom, baj van! de, nyugiság van, hosszú a bejegyzés, nincs és nem is lehet baj! de bőgve és remegő kezekkel görgettem mindig lejjebb és lejjebb!

    annyira JÓ, hogy minden rendben van! Csodalány pedig nem véletlenül maradt Veletek már az elejétől kezdve. Ő marad ebben a hármasban (Telepi P.-vel együtt négyesben), és kész! :) ❤

    a pszi meg nagyon jó ötlet, segíthet lerakni az elmúlt évek terheit! :)

    VálaszTörlés
  19. En is sirtam es nem is tudom mit irjak, erre nem lehet szavakat talalni.
    Csak vegtelen halat erzek, hogy nekem ezt sosem kellett atelnem.
    Minden jot kivanok Nektek, soha tobbet ilyen remalmot! Kicsilany fantasztikusan ugyes-eros, minden rendben lesz vele!

    VálaszTörlés
  20. Draga Mici, nagyon sajnalom, h ezt at kellett elnetek. Legyen hala az Urnak, hogy jol van Csodalany. Remelem, lassan elhalvanyul benned ez a trauma. Annyira drukkoltam az elmult evek soran neked, es annyira nagyon orvendek, h megszuletett a kislanyod.

    VálaszTörlés
  21. Úristen baszki, zokogok. Örülök h jól vagytok, soha ilyet, jó ég <3!

    VálaszTörlés
  22. Valoszinuleg az is, akinek nincs gyereke, de akinek van, az tuti vegigbogte ugy az elso negyedetol az egeszet. Nincsenek szavak. Annyira orulok, hogy jol vagytok!

    VálaszTörlés
  23. (Es bar egy korabbi levelben mar celoztam ra, de szerintem nagyon jo dontest hoztal a vegen.)

    VálaszTörlés
  24. Kaptal valami okos tanacsot arra vonatkozoan, hogy ezt hogy lehetne elkerulni a jovoben?
    Lehet sima betegseg, oltas, barmi.
    Hogy a francba tortenhet meg az, hogy a mentotok tuladagoltak a diazepamot?!
    Jaj, ma reggel Ti jutottatok elsore eszembe, istenem borzalmas lehetett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nincs jótanács, csak a remény, hogy egyszeri eset volt. Meg váltottam ki azonnal ható gyógyszert rá, amit persze csak akkor írnak fel, ha már előfordult.
      Úgy adagolták túl, hogy felnőtt felszereléssel érkeztek, szerintem az első kocsiban nem volt orvos, fogalmuk sem volt, hogy mit csináljanak, mikor az első ötlet nem vált be.

      Törlés
  25. Ezt a bejegyzést nem lehetett könnyek nélkül végigolvasni, a történteket megélni pedig maga lehetett a pokol.
    Soha többet ilyet nektek!
    Örülök, hogy újra minden rendben! Vigyázzatok egymásra!

    VálaszTörlés
  26. Jaj, ezt olvasni is szörnyű. Jobbulást kívánok, remélem, minden rendben lesz.

    Nem vagyok képben, merre laktok, de ha Bp. elérhető, akkor szívből tudom ajánlani a B..a kórház gyermekneurológiáját. Egy hasonlóan káoszos másik kórházi osztály után ide sírtuk be magunkat, majd évekig, a "gyógyult" diagnózisig ide jártunk (nem lázgörcs, de hasonló).

    (És remélem, hogy erre a tanácsra nem lesz szükségetek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Nálunk időben érkezett a mentő, mivel ez volt az első alkalom (remélem az utolsó is), még nem volt otthon diazepam. Azonnal hívtuk a mentőt, csak addig nem volt oldalt fektetve míg rohantam vele, figyeltünk a légzésére, hogy kapjon levegőt, kommunikáltunk vele, nyugtattuk. Nem igazán értem mi többet tehettem volna?

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Most elgondolkodtam, hogy mi az a diazepam és vajon kellene legyen (lehetne?) itthon.
      Mi sírási apnoeval kűzdünk, de már kinövőfélben és eddig baromi mázlink volt mert mindig magához tért. Az tény, hogy a mentőnek kell bizonyos idő és elvileg tudni kell újraéleszteni, de nem tudom hogy tudnék-e pedig voltam elsősegély tanfolyamon.
      A testvérem sikeresen újraélesztette a kisfiát (szintén hiszti miatti ájulásnál) és a mentősök gratuláltak neki, nem tudtak volna időben érkezni.

      Törlés
  27. Remegő kézzel görgettem végig a bejegyzésedet, sajnálom hogy ezt át kellett élnetek :( belegondolni is rossz, mi történik, ha nem vagytok ennyire észnél és nem hívtok mentőt.
    Remélem hamar kiheveritek ezt a traumát ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebbe én sem merek belegondolni... Olyan volt, mikor a legrosszabb álmod válik valóra, azt hiszed csak álmodban vagy a pokolban, aztán rájössz, ez a valóság.

      Törlés
  28. Köszönjük mindenkinek, hogy gondoltok ránk, sokat jelent. ❤

    VálaszTörlés
  29. Elejétől fogva olvaslak és szurkolok (mindig is biztos voltam benne hogy lesz egy gyönyörű lányod). Most úgy érzem muszáj írnom, boldog anyuka leszel és boldog kislányt fogtok felnevelni ( ehhez kétség sem férhet hozzá). Ugyanez megtörtént velünk (ezt a kétségbeesést soha nem szeretném újra átélni), 6 éve volt és szerencsére többet nem fordult elő. Nagyon jó döntés egy szakember, szüksége lesz a stresszmentes boldog anyukájára (ami meg is lesz). :)

    VálaszTörlés
  30. <3 kívànom, hogy ezentúl csak új fogacskàkról, első lépésekről, első szavakról és kedvenc ételekről tudj beszàmolni!!!

    VálaszTörlés
  31. jaj, ez borzasztó lehetett - milyen jó, hogy minden rendben van már!

    VálaszTörlés
  32. Mici... <3
    puszi a Csodalánynak a hónapfordulóra <3
    és kívánom, hogy ezt a rémálmot sohasohasohasoha többet ne kelljen átélnetek!

    VálaszTörlés
  33. ...én most csak sírok, Dög.

    VálaszTörlés
  34. Drága, drága, drága Mici! ❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  35. Nagyon felkavart az írásod, mert át/túléltük ezt mi is. Kétszer. Én nem hoztam meg azt a döntést, hogy feldolgozom, csak eltemettem, de neked van igazad, mert 16 évvel az első után is itt bömböltem, ahogy visszajött a kék, ernyedt gyerek képe. Legyetek boldogok a Csodalánnyal!

    VálaszTörlés
  36. Remegek, annyira bőgök. Borzasztó átélni ezt a tehetetlenséget. Kvánom, hogy soha, soha, soha ne kelljen ezt átélnetek és mostantól felhőtlen boldogság legyen Csodalánnyal. <3

    VálaszTörlés
  37. Tök jó, hogy ilyen gyorsan vettétek az adást, és egyből mentőt hívtatok, nem pedig otthoni praktikákkal próbálkoztatok. Bár a bejegyzés hossza miatt sejtettem, hogy happy end lesz, azért én is bekönnyeztem picit, nagyon cuki babát képzelek el a leírások alapján, és sajnálom, hogy ez történt vele.

    Remélem, titokban írod már a regényed, Mici, mert nagyon szépen, érzékletesen írsz.

    VálaszTörlés
  38. Drága Mici! Kívánom, hogy ne legyen ilyen rossz élményben részetek soha többé. .a diazepam izomrelaxáns, görcsoldó, eszembe nem jutott volna, hogy ez jó lehet lázgörcsre is..epilepsziás kutyáknak szoktuk adni, ha épp tart a roham, és műtéteknél izomrelaxációra. Vigyázzatok a picire.

    VálaszTörlés
  39. A legborzasztobb remalom...kivanom, hogy soha tobbe ne kelljen atelnetek mindezt!

    VálaszTörlés
  40. A negyedénél abbahagytam nem tudtam végig olvasni és leugrottam a végére, hogy ugye hepiend.

    Komolyan komolyan hatalmas ölelés. Még akkoris ha már túl vagytok rajta.

    VálaszTörlés