Két éve, amikor felmondtam, két dolgot szerettem volna igazán, ha már így ráérek, nyelvet tanulni, és többet sportolni.
Nem vagyok túl jó fogadalmakban, a nyelvtanulás felemás lett, a kínai iskolát továbbra is csinálom, de az angolom frissítése egyelőre kuka. (Illetve ez sem teljesen igaz, mert a kínait angolul tanítják.)
A sportolást úgy terveztem, hogy az alkalmak számát megduplázom, heti kettőből négy lesz. A reformer pilatest néztem ki magamnak, akkoriban nyílt egy új hely, viszonylag tűrhető áron (így is botrány drága). Őszintén szólva, csak azért nem adtam fel az első alkalom után, mert magamat ismerve rögtön egy tíz alkalmas bérletet vettem (egy kisebb falu ára), de ha nem szégyelltem volna, seggen csúsztam volna a kocsimig, annyira kicsinált. Aztán persze belejöttem, de kellett egy év, mikor már úgy éreztem, nem pusztulok bele minden órába.
Nem mellesleg, a sport nekem mentálisan annyira sokat ad, hogy csak ennek köszönhető, hogy még ép eszemnél vagyok. Tényleg, egy fénysugár a sötét felhők között.
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy másképp állnak rajtam a ruhák, majd endokrinológust váltottam, és bár még mindig fáradt zombi vagyok (köszönöm a tökéletes definíciót szvszl!), de így a súlyomon is meglátszik a sok munka. Nyilván nem ordítóan látványos, topmodell sem lettem, de jól érzem magam a bőrömben, és úgy tűnik, nem vagyok az a láthatatlan negyvenes, akinek egy ideje már éreztem magam.
Aztán a múlt héten tusolni készültem, amikor Vackor mellém lépett a fürdőszobában, és azt mondta: valóban tökre lefogytál (itt még csillogó szemmel néztem rá), de nem lehet, hogy a melled sokkal kisebb lett? Rögtön ez a kép jutott eszembe:
Meg megint elkezdtem sokat gondolni anyósom barátnőjére, Ludmira (hirtelen felindulásból megölte a férjét), őszinte megértéssel.
Aztán tegnap egy bugyiban pakoltam valamit a szekrényben, amikor is ezt hallom: Mici, neked annyira gyönyörű popsid van.
Úgy hogy fejben szépen elengedtem a gondolatot, hogy a saját filéző késével ölöm meg, és pillát rezegtetve elvonultam.
Tényleg egy mém vagyok.
