Azt hiszem, hogy a kislányunknak ezt a sulit választani életem második legjobb döntése volt (az első átvinni a Bethesdába).
Két hónap telt el mióta oda jár, és döbbenetes az eredmény. Döbbenetesen jó. Év elején kérték tőlünk szülőktől, hogy határozzunk meg célokat, amiket szeretnénk, hogy elérjenek év végére, és kőkeményen dolgoznak rajta. Hat gyerek van egy osztályban, három pedagógussal, szükség szerint plusz segítővel. Nincs lehetetlen.
Tényleg egy csoda.
Holnap megyünk bemutatkozni a suliba családilag, nagyon izgulok.
Az első alkalom meggyőző volt, olyan a hely, mint a NASA, minden, de tényleg minden van, amire egy SNI gyereknek szüksége lehet, a jól képzett, fiatal szakember gárdáról nem is beszélve.
Az előjelentkezést már kitöltöttem, holnap felmérik a kislányt, hogy melyik osztály lenne számára a legmegfelelőbb (annyira lenyűgözött, hogy vegyes korú osztályok vannak, a gyerekek képességei szerint), drukkoljatok.
Óvoda választás előtt a következő dilemma előtt álltunk, mi a jobb, ha a gyerek (ezt most értsd jól, nem kell túlmagyarázni) buták között okos, vagy okosak között buta.
Szeged intézményi szempontból jól ellátott, mi is több közül választhattunk, de ez a téma okozta a legtöbb fejtörést. Végül a másodikat választottuk, a gyerek (remélt) fejlődése érdekében.
Faszság volt. Nem bizonyult jó döntésnek, nem is részletezném, hogy miért, inkább csak annyit mesélnék el, hogy ez úgy működik, hogy nem baj, ha beteg a gyereked, de ne kelljen sokat foglalkozni vele, arra mi nem érünk rá. Érted. Érdekes módon, miután szóltam, hogy a jövőben a TASZ látja el a kislány jogi képviseletét, lett idő is, meg plusz ember is. Nocsak.
Most pedig iskola választás előtt állunk, az okos a maga kárán tanul, holnap megyek megnézni egy alapítványi iskolát. Drukkoljatok, nagyon szeretném, ha oda járhatnánk.
