Bűzös Borz Cassidy

 Vackor igen vonzódik a hagyományos konyha iránt, többet hallgatjuk Szoky-t, mint a híreket. Lehetőség szerint, akkor jön rá az ihlet, amikor kipucolkodva indulnék valahová. 

Általában igyekszem fénysebességgel kilépni az ajtón, de kivétel nélkül, mindig úgy érkezek meg, mint egy két lábon járó pörkölt. Imádom (Vackort), de azért eh.

ruha bizományi

 Képzeljétek, én úgy szoktam új ruháknak helyet csinálni  a megunt, kihízott nem hordott ruháimtól megszabadulni, hogy elviszem őket egy ruha bizományiba. Irtó nagy biznisz a csajnak, már két üzlete van, és hónapokkal előtte kell időpontot kérni, annyira pörög ez az egész. Három hónap az átfutási idő, addig árulja, és miután minden elkelt, felezitek a pénzt. 

Mindenkinek jó (vagy legalábbis a hozzám hasonló lusta libáknak), ami neked már nem kell, másnak kincs.

Egyedül szerint az gáz, hogy mint az élet legtöbb területén, ebben sem vagyunk egyformák, én mindent frissen mosva, átnézve viszek, sokan vannak, akik nem ennyire pedánsak. Értitek.

reformer pilates

 Régóta járok már az edzőmhöz Nyikitához, 10+ éve. Inkább a mentális egészségem miatt, mint a formámért mert ugye botrány sokat zabálok. Heti kétszer megyek, ehhez jött még egy jóga, ami ajándék volt a testemnek, szépen karbantartotta az évek óta fájó csípőm. Sajnos ennek a nyár elején vége lett, a jóga oktató befejezte az órák tartását.

Aztán júliustól már nem voltam hajlandó a NER csicskája lenni lett némi szabadidőm, és elhatároztam, hogy többet fogok sportolni. Sok termet, mozgásformát megnéztem, és végül a reformer pilates mellett döntöttem. Naggggyon jó!

Egyelőre heti kétszer járok esténként (ez is mellette szólt, be kell valljam, hogy vannak esti órák, sajnos a mi életünk annyira kiszámíthatatlan, hogy sokszor csak reggel derül ki, kilépünk-e aznap a házból), remélem lehet ez több is, bár a negyvenes testem döbbenten morgolódik. Ezzel együtt mégis nagyon élvezem, egy hozzám hasonló, infantilis felnőtteknek kész vidámpark a kocsin való hintázás.

Úgy érzem sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta többet mozgok, több a türelmem is, jobbat alszom, a masszív zsírréteg (muhaha)  pedig egy feszesebb testet takar (megint csak muhaha, Hókuszpók hangján).

napom, hetem, életem

 

let's talk about...

 Ma Vackor nagy boldogan felhívott, hogy rendelt a notino-ról síkosítót és péniszgyűrűt.

Erről nekem két dolog jutott eszembe, így 15 év után:

a.) honnan hallott a notino-ról,

b.) de rég rendeltem már, pedig megérdemelnék magamtól egy kis meglepit, az ember lányának soha nem lehet elég rúzsa. Meg nincs egy cipőm se. (De.)

Értitek, ugye?

Nálatok ez hogy megy a hosszú kapcsolatokban? (Ki fogom engedni a névtelen kommenteket is, ha ciki névvel a téma.)

napom, hetem, életem

 

idétlen idők

 A kapcsolat első éve:

És a tizenharmadik:

napom, hetem, életem

 

napom, hetem, életem...

A törpök cicák élete nem csak játék és mese. Ja, de.

4 hónap

Holnap lesz négy hónapos a Kismacskám, hová szalad az idő? Ma voltunk a négy hónapos státuszvizsgálaton. Gyűlölöm ezeket a vizsgálatokat. A kicsi hat héttel hamarabb született, és bizony, ezt a hat hetet még mindig toljuk magunk előtt, és ezek a vizsgálatok, ezt havonta az arcomba vágják. Mindig legalább egy, de inkább több olyan feltétel van, aminek nem tud megfelelni, én meg csak egyre frusztráltabb leszek tőle. Ma is úgy váltunk el, hogy egy hónap múlva ismételni kell, mert három dologhoz még csak hozzá sem szagol. De könyörgöm, a korrigált életkora szerint két és fél hónapos, miért kellene neki fejen pörögni, közben cintányérozni? És minden gyerek egyforma? Napra pontosan ugyanazt tudják? Hogy van ez?

Az meg, hogy egy csomó embertől megkaptam, hogy milyen jó nekem, hogy nem kellett, végigvinnem a terhességet, az az emberi butaság magasiskolája. És tök komolyan mondják, még cinkosan oda is kacsintanak. Én meg csak nézek, hogy mi? Elvinném őket egy ilyen felmérésre. Vagy csak csinálják végig a heti gyógytornáját, a napi korrekciós tornákat, gyakorlatokat. Esetleg töltsenek el egy kis időt a PIC-en. Úgy érzem, a koraszülött intenzív egy életre megnyomorította a lelkem, azt, amit én ott láttam, átéltem, egyetlen szülőnek sem lenne szabad megélnie. Soha. De örüljek, mert nem nyúlt el a hasamon a bőr. Aha, persze, mondjad még.

De hogy ne csak az epét okádjam itt mérgemben, mert mindez nem számít, csak ki kellett engednem a gőzt, mesélek jót is.

Nálunk egy olyan nagylány lakik, aki már átalussza az éjszakát, és olyan édes, hogy reggel, mikor kelünk, csak kimondom a nevét, vagy megsimizem a hasát, még csukva van a szeme, de már mosolyog. Csupa mosoly az egész gyerek, imád velünk beszélgetni, rengeteg mondanivalója van, amit hangos kacagással tarkít, egyszerűen meg kell zabálni. Sokszor annyira elönt az iránta való szeretet, hogy vennem kell egy mély  levegőt, mert a nagy érzelem szó szerint kiszorítja belőlem a szuszt. Aztán kiveszem az ágyából, hozzám simul a kis meleg teste, és az élet minden gondja megszűnik, határtalan békesség és boldogság önt el, és csak mosolygunk egymásra, míg valamelyikünk el nem neveti magát. Minden este azt várom, hogy mikor lesz már reggel. 

kosztkvártély

Cica: ezek úgy tartanak engem, mint valami falusi állatot, tarthatatlan ez kérem, csak a rengeteg háztartási munka, fizetés nincs, egy apró testű, nagy hangú valami beköltözött, azóta oda a királyság, és a mocskok még éheztetnek is.

A képen a sanyarú sorsú állat látható, amint a készletek felmérése közben megtervezi a vendettát vacsorát. 

aszeretetvak

Kaptam az anyukámtól egy XS-es nadrágot. Érted. XS.

Drága, édes anyukám. 

csakaszokásos

• Kismacskám reggel pelenkázás közben bekapcsolta a foságyút, telibe kapta a jobb mellem (Molly!), és két adag érkezett a padlóra, a lábam mellé.
• A cica Vackor cipőjébe hányt.
• Reggel óta durván hasogat a fejem, tehát a fúrnak a szomszédban.

Boldog békeidők.

madárcsicsergőskikelet

csakszólokegészenbiztosanjönazapokalipszis

A mai délelőttünk botrányba torkollott. Feltűnt nekem mostanában, hogy a cica mintha pusztító, penetráns módon dagadt lenne hízott volna egy cseppecskét, ezért gondoltam lemérem.

A személyiségi jogait tiszteletben tartva az eredményt nem írom le, de annyit elárulok, hogy 30 százalékkal több, mint az ideális súly felső határa. Botrány. Elméletileg kétszer etetjük egy nap, de örökké éhes, amit ordítva, tombolva hoz a tudomásunkra, nyilván engedünk a zsarolásnak, és gyakran csurran-cseppen egy kis pótlás.

Próbáltam a télre fogni, de hát ez egy szoba macska, és hacsak nem jön a következő jégkorszak, ez nem lehet kifogás.

Mától fogyókúra van, a cica gyűlöl. Mi ez, ha nem dráma?

régészrezső

Há' milyen gödör? Én ott sem voltam, eskü! 

azújszerelmem

Cukormackó a fedélzeten, tádám, az új céges családtag. Azt hittem leesek a székemről, mikor megláttam, hogy pont ott és pont úgy ül az irodám ajtajában, mint az előző kutyus. Véletlenek nincsenek, hatalmas kettőnk között a szerelem.

azéletapróörömei

A cica ma volt olyan kedves, hogy az etető táljába hányt. Az esemény után elégedetten pöffeszkedett a tiszta konyhapulton, és mikor rászóltam, hogy "micsináltálnemmészleonnan", szinte azonnal leugrott.

Párás lett a szemem a hálától.

csakaszokásos

Tegnap este, gofriból nagyon csúnyán bezabálva fetrengtem a kanapén, amikor hallom, hogy a macska öklendezik. Háromszor.

Mire felkeltem volna, Vackor kijött a fürdőszobából, és megállapította, hogy jól hallottam, a cica háromszor hányt, még pedig az előszobai komód tetejéről(!), az első adaggal telibe találta az aznap hordott cipőjét, a másik két adagot meg konkrétan a cipők belsejében sikerült elhelyezni. Well done, precíz mérnöki munka.

Igazából itt egy kicsit az arcomra kellett szorítanom egy párnát, hogy ne hallja, hogy röhögök, mert egyrészt a héten lett kész a kacsalábon forgó, több emeletes, kuckós, pihe-puha plüssel bevont cicavár, amin Vackor napokig dolgozott, másrészt ezerszer elmondtam már neki, hogy tegye a helyére a cipőjét, ha hazaér. 

A cica igazán hálás jószág, mindig mondom.

Ezt meg a tesziben találtam, micsoda boldogság lehet vele kezet mosni hányás takarítás után.

boldogságról

Vé erős negyvenes, barázdált arcú nő, szürkére kopott, girbegurba szemöldöktetoválással, a saját szemöldökét leborotválja, mert minek az, nagy trikókban jár, a körme mindig neon színű. Valahogy a járása is sajátos, nem sétál, hanem hömpölyög, lopva mindig bámulom, retinaégető látvány.

Vének igazán szar élete van, gyerekkorában a szülei intézetbe adták, mert mindketten ittak, felesleges konc volt egy nem várt gyerek a háznál. Ott nőtt fel az intézetben, hamar férjhez ment, mint az intézetis lányok többsége, saját családra vágyott, szeretetre.

Vé férje egy nagyhangú önző görény, szerinte a nő cseléd, akinek az a dolga, hogy minden este meleg ételt és puncit adjon neki, más haszna úgy sincs, semmiérő minden fehérnép, de ez azért nem tartja attól vissza, hogy a fizetését más nőkre és italra költse.

Vének három gyereke van, két fiú és egy lány, majomszeretettel rajong értük. A fiúknak az apjuk a példaképük, annyi különbséggel, hogy a fiatalabb dolgozni sem hajlandó, délig alszik, esténként furikázik, és Vé pénztárcájából lopja ki a benzinrevalót. A kislány kései gyerek, egy megcsalást követő újrakezdés gyümölcse, egy állandóan lázas, zihálva levegő után kapkodó nyurga kiskamasz.

Vé mindezek ellenére örökké vidám, mindig mosoly van az arcán, cseng a nevetés a területén. Akkora lelke van, hogy sokszor szinte ragyog, olyankor gyönyörűnek látom. Büszke a munkájára, büszke arra, hogy elég pénzt keres ahhoz, hogy gondoskodjon a gyerekekről, minden héten elmeséli, hogy miket vásárolt nekik, hogy igaz, lyukas az egy szem csizmája, de Pének megvette a bakancsot amire vágyott, és Pé olyan boldog volt, és igenis Pének kell a legcsinosabbnak lenni az osztályban.

Aztán hétfőn valahogy annyira nagy volt a csend, de sok volt a munka, és nekem csak délután tűnt fel, hogy Vé egész nap nem nevetett. Kérdeztem, hogy mi baja, de nem akarta elmondani, szégyellte. Hosszasan kérleltem, végül elsusogta, hogy a férje a fizetéséből egy fillért sem hozott haza, és hát mire kifizetett mindent, nem maradt arra pénze, hogy Pének befizesse az osztálykirándulást. Kérdeztem, hogy mennyiről van szó, egy húszas a kirándulás. Mondtam neki, hogy miért nem szólt, kifizetem a kislánynak, nem sürgős visszaadnia, jó lesz több részletben is, nem számít, tartok erre egy külön kasszát, tudhatná, hogy sosem mondok nemet ha segítségre van szükségük. De hogy ő szégyellte. Komolyan a szívem szakadt meg, szerencsére végül elfogadta.

Tegnap reggel Vé fülig érő vigyorral megállított, hogy Pé kérte, okvetlen mondja meg nekem, hogy köszöni szépen, nagyon-nagyon boldog, hogy elmehet, egész nyáron tanulni fog, mert a sok betegeskedés miatt mindenből vizsgáznia kell, de így már nem számít, az osztálykirándulás kárpótolja. 

Vé tegnap megint ragyogott, csenget-bongott tőle az egész ház, boldog a lánya, kit érdekel a szegénység, az adósság, az iszákos férje, ez mind-mind nem számít, legalább egy napig.

Egy csomót sírtam az irodában, és nagyon szégyelltem magam, hogy folyton nyígok, mert hiába mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, néha tovább kéne látni önmagamnál. Jó lenne így csinálni.