búék

 2025 jó fos év volt, ne is mentegessük, megis mindent felülír bennem az, hogy minden egyes nap egy kiegyensúlyozott, boldog gyereket hozok el az iskolából. Mert csak ez számít. Na jó, meg a világ legcukibb cicája.

Nem vagyok bonyolult lélek. 

boldog karit!

 

december 6.

 

blogvember

 Hűha, hát nagyon hamar eljött a vége, és bár néha megúszós posztokkal kummantottam, de mégis csak sikerült. 

Itt a vége, fuss el véle, kívánok nektek kellemes, kurvafatalp, részegrokon, repedtbejgli mentes ünnepeket. Egyetek, igyatok, töltsetek minden percet olyanokkal, akik szeretnek, és akiket ti is szerettek.

merry

 Tegnap este, hirtelen felindulásból kikeráztam feldíszítettem a lakást. Átmelegedett a szívem, amikor a kislány tátott szájjal bámulta az eredményt. 

Ez a sarok a kedvencem:

És bádigárdja lett a floráriumomnak:

(Igen, bádigárd kell neki, mert szégyen egy kertész vagyok, ennek is vannak fájó pontjai, de fátylat rá.)

Kiscica ajándéka*

 Rettenetesen nehéz ajándékot venni egy gyereknek, aki annyira lassan fejlődik, mint a mi kislányunk. Kicsit az Idétlen időkigben élünk, minden nap ugyanolyan, ugyanazok a dolgok érdeklik, ugyanazokkal a játékokkal játszik. 

Talán a könyvek képeznek csak kivételt, azokból rengeteg van itthon, sokféle téma érdekli. Nyilván most ezer fokon ég a Télapó láz, és a kedvencét rojtosra lapozta, ezért úgy döntöttem, ebből kap egy új példányt, pont úgy fog örülni neki, mintha sosem látta volna eddig. (Creusa, nektek is szívből ajánlom. Szerintem tetszeni fog a legényeknek.)

*Oké, ez már karácsonyi ajándék, a Télapó enyhén túlvásárolta magát. 

a lakás

Mióta a kiscsaj elindult, szerettünk volna nagyobb lakásba/házba költözni. 

Igazából kertes házat szerettünk volna, de végül beláttuk, egyelőre számunkra ez túl nagy teher lenne, mert én nem vagyok hajlandó olyan helyre költözni, ahová a mentő 10 perc alatt nem tud kiérni. Ez pedig a jelen ingatlan árak mellett_nagyon_sok millió lett volna.

Hirdetgettem a lakásom, nézelődtünk, de valahogy semmi sem klappolt, vagy csak az egyikünknek tetszett a lakás, vagy kiderült valami turpisság, vagy hétmérföldes idióta jelentkezett a lakásra. Már két éve vergődtünk, aztán jut egy cuki lány, és azt mondta, hogy neki ez első látásra szerelem, kell neki a lakásom. Tudom, hogy hülyeség, de én mindig úgy képzeltem, hogy olyannak adom el, akinek pont ilyen szerelem lesz, mint nekem volt annak idején. 

Kicsit pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy most mi lesz, mehetünk kisgyerekkel albérletbe, kétszer költözni, ótejóég, de nem akartam tovább várni. És láss csodát, másfél hét múlva megtaláltuk álmaink lakását, ami annyira tetszett mindkettőnknek, hogy azonnal ajánlatot tettünk, minden olyan flottul ment, hogy másfél hónap múlva pedig már be is költöztünk.

A lakás teljesen felújított az utolsó sarokig, mindent szerelemből, precízen, a legjobb anyagokból csináltatott a lány, akitől vettük, csak hát jött az igazi, akivel egy család lettek, és közösen már mást szerettek volna.

Imádjuk, néhány perc a belváros, napfényes, modern, nyitott terekkel, szuper elrendezéssel, a ház csendes, park van előttünk, de mégis minden közel van, el sem hittük, hogy ilyen létezhet.

Remélem csupa jó vár itt ránk. 

boldog karikát

édesélet

Szuperjól sikerült a nyaralásunk, sőt, nyugodtan kijelenthetem, hogy életünk legjobb nyaralása volt. Kipihenten, kisimulva, lelazulva értünk haza, ránk fért már. Nyugalom, szerelem, boldogság.

Persze nem is a mi életünk lenne, ha a hazaérkezésünk után 5 perccel már ne macska hányást kellett volna takarítani. A cica ugyanis nagy örömében, hirtelen felindulásból jól bezabált, 2 másodperc múlva egy kurva nagyot hányt a nappaliban a szőnyegre, majd mikor Vackor rászólt, hogy a második adagot már légyszi ne a szőnyegre, akkor újra hű lett a nevéhez (a futva hányó), és húzott egy csíkot a padlóra is. Well done, csak a szokásos.

hétvégi

Sziasztok, Vackor Mici vagyok, kemény vonalas kisnyugdíjas.

Szombaton csodás családi muri volt nálunk, kicsi békám 30 lett (mikor lett ilyen öreg, tegnap még az oviba jártam érte), anya meg 60. Én voltam a torta felelős, anya főzött (úgy kábé 60-70 emberre, halkan megjegyezném hatan voltunk az ebéden), volt ajándékozás, szuper jól sikerült, imádom a családom.

Ebéd után Vackorra rájött a vásárolhatnék (oké, ez nem teljesen igaz, csak az első adandó alkalommal tönkre vágta az új fürdőnaciját, ami szerinte még jó lett volna simán a nyaralásra, mert hát miért gond, hogy tiszta kátrány a hátulja, én meg mondtam, hogy semmi gond, de ebben nem jöhet, egyedül megyek nyaralni), és hát ki vagyok én, hogy ebben korlátozzam. Szóval vásárolgattunk, egy csomó klassz dolgot beszereztünk tök jó áron, kicsit el is kapta a gépszíj, mert két(!) bevásárlóközpontot is megjártunk (közben az elcsomagolt torta teljesen logikusan a csomagtartóban maradt, de ezt csak evés után fél órával bántam), kaptam tőle egy nagyon dögös rucit, amiben szerinte úgy nézek ki, mint egy görög istennő (olyan édes, iszonyú dagadt vagyok az edzés hiánytól és a bánatevéstől), imádom ezt a palit csak mondom (nem a ruha miatt, hanem amiért ilyen kedves, úgy néz ki, hogy ez már csak egy ilyen sok zárójeles bejegyzés lesz). Ja, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy persze fürdőnaci is lett.

Aztán a fent említett tevékenységekben (mármint a zabálás és vásárlás) jól elfáradva hazamentünk, kihagytuk az esti fesztivált, helyette már öt órakor pizsiben döglöttünk a kanapén, durva arcok vagyunk, na.

A cica csak ránk nézett, és elfáradt, és mivel 25 fok alá esett a lakásban a hőmérséklet (közeleg a tél...), be is kellett takargatni.

Mivel szombaton már tök korán elaludtunk, vasárnap már hajnalok hajnalán felevett bennünket a fene, megkávéztunk, megnéztünk egy csomó Spongya Bobot (igazából csak én szeretem, Vackort halálba idegeli, de a szerelem már csak ilyen, áldozatokat kell hozni, muhaha), aztán kimentünk a piacra. Ettünk lángost, vettünk egy csomó finomságot, majd bementünk a városba, ittunk még egy kávét, fesztiváloztunk, ha már ugye a lustaság szombat este megakadályozott benne, fagyiztunk, majd hulla fáradtan hazamentünk. Mindezzel végeztünk tizenegy órára (nem este, délelőtt(!) 11 órára), úgy hogy ebéd után már csak némi körömlakkozásra tudtam rávenni magam, ha már a kezeim rendbe tették, hozzá igazítottam a lábam.

Oké, nyilván ez a kezem, de a lábam már lusta voltam hozzá fotózni.

A nagy művelet után megfürödtem, pizsit húztam (kábé egy óra lehetett, de talán már fél kettő is volt), és a nap további részét bugyutánál bugyutább filmek nézésével töltöttem.

Köszönöm a figyelmet, és most hallgassuk meg együtt a 'Nem csak a húszéveseké a világ' örökérvényű slágert, Aradszky László előadásában. Puszi.

hétvégi

Dráma elhárítva, kaptam magamnak ruhát már az első(!) üzletben. Pont olyan volt amilyet szerettem volna, és ha nem is öt, de három kilónyi fókazsírt egészen biztosan elrejtett rólam. Besöpörtem egy csomó bókot este, Vackor is számtalanszor elmondta, hogy a szemét sem tudja levenni rólam, annyira szép vagyok. Olyan édes, nem?

A buli is jól sikerült, egy barátnőnknek szerveztünk meglepetés szülinapi partit, annyira meghatódott, szem nem maradt szárazon, még tegnap este is sírt örömében, ahogy beszéltünk róla. Ezek olyan klassz dolgok, nekem is mosolyognom kell, ha eszembe jut. Az este végére sajnos megérkezett a gonosz ikertestvérem Melinda is, aki mindenképp pálinkát akart inni, és a mekiben akart kurvára bezabálni, nyilván mire másnap a megérdemelt gyomorégés megérkezett, már csak én voltam jelen. De nem bánom, volt némi gőz, amit ki kellett eresztenem.

Másnap tök korán felevett a fene, ezt úgy utálom, annyira megszoktam már a korán kelést, hogy hétvégén sem tudok aludni, elég sokáig kellett pillogni, hogy magamhoz térjek. Aztán elmentünk a teszibe (igen, igen, imádom a vasárnapi nyitvatartást!), bevásároltunk kényelmesen, tülekedés nélkül, főzőcskéztünk egy jót, aztán nagy erőkkel próbáltuk kiheverni a fáradalmainkat, és már huss, el is telt a hétvége. Hát így.

zippyshare

Nincs hangulatom írni mostanában, pedig jót szokott tenni a lelkemnek, de annyira elegem van, hogy ezek szerint túlfeszülve nem igazán megy a szófosás.
A szülinapom elég betyár módon indult, hulla fáradtan ébredtem, mert előtte nap hajnaltól késő délutánig dolgoztam, reggel csak pillogtam, hogy ez is jól kezdődik, tizenegyig csak eszetlenül kóvályogtam a hásziendán. Természetesen a munka megcsúszott, így elkéstem a saját szülinapi ebédemről, amin annyira behergeltem magam, hogy remegtem az idegtől, és csak az ebéd végére nyugodtam le, a családom addig is kerülte a tekintetemet, meg is értem.
Vackor iszonyú cuki volt, otthon egy nagy csokor rózsa fogadott, megpuszilgatott, ki is húzott belőlem minden nyűgöt. Aludtam egy jót délután, aztán elmentünk vacsorázni a kedvenc helyemre, jót ettünk, jót ittunk, hazafelé menet még az épp zajló gasztronómiai fesztiválra is benéztünk, aztán tíz órakor már összebújva szuszogtunk otthon. Igazán klassz volt, Vackor egy főnyeremény, hihetetlen szerencsém van vele is, és a sziperszuper családommal is.

A tegnapi napot a klinikán töltöttem, rengeteget kellett várni mindenféle vizsgálatokra, betegbemutatásra, altatóorvosra, és persze a falon is emberek lógtak.
Jókat nem mondtak, hagyjuk is, május végére(!) kaptam időpontot. Még jó, hogy semmi baj sincs az egészségüggyel.

2015/16

családibarátievősivóspezsgőslazamacskásnagyonboldogatkívánósújéves

karácsonyos

Sokat nem szeretnék regélni róla, mert már mindenki fuldoklik a karácsonyi képektől, sztoriktól, a zabálás utóhatásaitól, de ez az utóbbi évek legjobb karácsonya volt.

Én őszintén mondom Maunika az a típus vagyok, aki idegből csinálja végig a karácsonyt. Idegesítenek az emberek, a rokonok, a végén már mindenki aki levegőt vesz. 

Na, idén nem így volt. Az elején kicsit ette az idegrendszeremet a szokásos elmebaj, de aztán leültünk az asztalhoz, ott ült a teljes családom, mindenki, aki igazán fontos, és annyira jó érzés fogott el, éreztem, ahogy átmelegszik a szívem, és elengedtem minden rosszat, ideget, szorongást.

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy nem az számít, ami a vélt világunkat alkotja, és hogy hálásnak kell lennünk az ilyen pillanatokért, ami megállít, ráébreszt arra, ami igazán fontos. 

Nagyon jó érzés volt, és még most is mosolyognom kell, ha csak rá gondolok. Jövőre legyen ugyanígy.

A képen a Telepi Párduc látható, a frissen szerzett zsákmányával.

"Énkincseketnemadhatom"

Ha magamnak nem is mondok újdonságot, de nektek talán igen, én vagyok az az ember, aki az utolsó utáni pillanatban veszi meg az ajándékokat. Régebben idegeskedtem rajta, idén viszont már nem is érdekel, lesz ami lesz, majd kérek anyától Xanaxot a bevetés előtt.
Erről jutott eszembe, hogy ahogy öregszik az ember, úgy nő az esélye annak, hogy valami igazán gázos ajándékba fusson bele az ünnepek idején, mert hiába is mondom, hogy nem kell semmi inkább adják ide az árát, mindig van legalább egy ember, aki nem bír a kreativitásának parancsolni.
Nálam a full gáz kategóriában holtverseny van, az egyik ajándék egy üvegtömbbe lézerrel bemart delfin volt, ami egy gombnyomásra az állványán forgott és különböző színekben világított (ezt egy pasitól kaptam, akivel jártam is(!), ne is beszéljünk róla), a másik egy hajót ábrázoló óra, ami óránként a Titanic betétdalát játszotta egy űrrepülőt megszégyenítő hangerővel. 
És nektek? Kaptatok már hasonlóan szép és praktikus ajándékot?

ahétvégéről

Ez a hétvége is hamar elrepült, de hát a hétvégék már csak ilyenek. Szombaton dolgoztam, aztán elmentünk Vackorral ebédelni, igaz, hogy reggel még főzést terveztünk, de délre elfogyott a lendület. Ebéd után meg szépen lepihentünk, ahogy a jóféle nyuggerek szokták. Este Vackor barátaihoz voltunk hivatalosak, semmi kedvem nem volt hozzá, alapvetően szörnyen tahó vagyok, csak a saját barátaimmal szeretek lenni, más emberek társasága annyira fáraszt, nehezen szoktam viselni ezeket az alkalmakat. Ehhez képest kifejezetten kellemes este sikeredett, ettünk-ittunk, meg nagyon jót Unoztunk. Azt azért be kell valljam, hogy a toleranciám nagy mértékben köszönhető volt a fröccsöknek és az akácvirág pálinkának.
Vasárnap elmentünk a szülőfalumba, párdon, már város lett belőle, a Mária napi búcsúba. Anyukám töltött káposztát csinált a jeles alkalomra, meg isteni szilvás lepényt, addig ettünk, hogy úgy éreztem, még egy falat, és szétfakadok. Kimentünk a búcsúba kakasos nyalókát venni, meg én szerettem volna menni egy kört a hullámvasúton, de senki sem volt hajlandó felülni velem. Utólag már nem bánom, csúnya dolog lett volna telibe hányni a körben várakozó kisgyerekeket.
A végére hagytam a legjobbat, a két esemény között elmentünk meglátogatni az új családtagot, a tesóm kiskutyáját, Minit.

Irtó cuki, tesómnak szerelem volt első látásra, és ahogy néztem, az érzés kölcsönös.

Kicsit izgultunk, mert Mini nem egyedüli kutyus lesz, hanem egy másik kutya és egy öntörvényű macska mellé érkezett, de az irigységet leszámítva egyben a banda. 

Illetve a macska nagy ívben tett a fotózásra, jól kiszaladt a képből, mert sürgős zabálhatnékja lett, persze szigorúan a párkányon, mert úri macska a földről nem eszik.

 Hazafelé menet ettünk még egy fagyit, aztán kipihentük a nagy eseményeket, és már el is telt a hétvége.

csakcsipegetmintegykismadárpontasúlyakétesetlegkétésfélszeresét

Tegnap elmentünk a csajokkal a Cirmibe megülni Mimóza születés- és névnapját. Mint említettem már, az ember lánya 25 éves kora után szétrohad, lassan megindulsz a lejtőn, és ez a sebesség az évek múlásával egyenesen arányosan gyorsul. Sejtettem én, hogy nem kéne bezabálni, de hát annyira csodálatos házi hamburgerük van, igazi sült krumplival, hogy vétek lett volna akár egy morzsát is a tányéron hagyni, és nyilván még le kellett kísérni egy liter limonádéval és két gombóc fagyival. Well done.
Amikor hazaértem, már fortyogott a pokol, minden házi praktikámat be kellett vetnem, hogy elkerüljem Róka Rudit, de olyan álmokat szült a torkosságom, hogy még most sem tértem magamhoz.
Az első álmom arról szólt, hogy Vackor hazahozott egy csinos barnát, és közölte, hogy a mai naptól hármasban fogunk élni, mert ők már régóta szeretők, és nem akarja tovább titkolni, jó lesz ez így mindenkinek, és a csajszi azzal a lendülettel be is feküdt mellém az ágyba tévézni.
A másodikban pedig az történt, hogy O.V. belátta, hogy baromságot baromságra halmoz, tébolyba és mélyszegénységbe hajtva az országot, ezért lemondott a miniszterelnökségről.
Bakker, akármerről nézem, logikusan átgondolva, a jellembeli különbségeket lefuttatva, számba véve Vackor ősmonogám felfogását, akkor is a második tűnik teljességgel lehetetlennek...

fesztiválos

Négynapos fesztivál van a városban, Vackorral minden évben elmegyünk, szabadságot vettünk ki, hogy bírjuk a kiképzést.
Tegnap volt az első nap, DJ Bobo volt a sztárvendég, mit ne mondjak, az idő nem szépített rajta (sem). De nem is ez a lényeg, jó buli volt, kicsit túlságosan is, rendesen kiszabadult belőlem az állat, ma meg a létfenntartásért küzdök. 
Mindenesetre szent elhatározásom, hogy estére feltámadok, nincs mese, nem lehetek ennyire hurkalé.
Punktum.

36

azünnepihétvégéről

Pénteken szörnyen indult a napom, egész délelőtt bőgtem, munkahelyi faszság, értelme sem volt, mindegy is, szóra sem érdemes. (Majd az elsavazott hullájuk felett elszívok egy cigit. Viccelek. Vagy nem.) Délután loholásztam, meg takarítottunk Vackorral, estére hulla voltam, szinte beájultam az ágyba. Mesélte is Vackor, hogy összebújva aludtam a cicával, de úgy, hogy fojt rá a nyálam, szegénynek csicsogott a fején a bundikája.

Ó, és a szombat, az valami ultraszuper lett, meglepetés vendégem jött, szépen a hátam mögött megszervezték, hogy meglátogasson A. Olyan, de olyan jól esett, igaz, hogy vad kalandok árán érkezett, de jó volt egy kicsit együtt lenni már. Nyilván a jó pillanatok gyorsan elszállnak, vasárnap reggel már ment is. Frendszforevörlávjúháni!

Aztán a maradék időt tartalmas fetrengéssel töltöttük, megnéztük ezredszer a múmia filmeket, meg star wars napot tartottunk, és olvastam is, hogy legyen egy kis kultúra az agypusztítás mellett.
Na meg annyit, de annyit zabáltam, hogy az a csoda, hogy nem hasadt le rólam a bőröm, meg is fogadtam, hogy mától fogyózok, persze reggel kaptam egy vödör(!) eurokrémet, szóval füstbe ment terv, egy jellem vagyok, nincs mit hozzáfűzni.

Szolgálati: szeretnék venni egy e-book olvasót, ha esetleg van ötletetek, véleményetek, esetleg tapasztalatotok, szívesen venném, ha leírnátok, előre is köszi!