robbantott ótvar

 Azt gondolom, hogy kifejezetten jól főzök. Változatosan, ízesen, egészségesen. 

Na de a sütés... Az valami katasztrófa. Túlzás nélkül. Atyaég. Mindent elrontok, bármennyire is betű szerint készítek egy receptet, az eredmény garantált borzalom. Nincs olyan dolog, ami eddig sikerült volna, ma például próbálkoztam egy egyszerű quiche recepttel, azóta már a konténer alját melegíti annyira penetráns fos, mert ehetetlen lett.

Ez van. Nem lehetek mindenben tökéletes.

Ez sem az én művem, én nem tudok ilyen fasza sütit készíteni. 

szívesen

 

Bűzös Borz Cassidy

 Vackor igen vonzódik a hagyományos konyha iránt, többet hallgatjuk Szoky-t, mint a híreket. Lehetőség szerint, akkor jön rá az ihlet, amikor kipucolkodva indulnék valahová. 

Általában igyekszem fénysebességgel kilépni az ajtón, de kivétel nélkül, mindig úgy érkezek meg, mint egy két lábon járó pörkölt. Imádom (Vackort), de azért eh.

merikrisztmösz

Szerettem volna egy bejegyzést írni minden idők legpocsékabb karácsonyáról, de a cica volt olyan kedves, hogy összefoglalta helyettem.

aszeretetvak

Kaptam az anyukámtól egy XS-es nadrágot. Érted. XS.

Drága, édes anyukám. 

csakaszokásos

• Kismacskám reggel pelenkázás közben bekapcsolta a foságyút, telibe kapta a jobb mellem (Molly!), és két adag érkezett a padlóra, a lábam mellé.
• A cica Vackor cipőjébe hányt.
• Reggel óta durván hasogat a fejem, tehát a fúrnak a szomszédban.

Boldog békeidők.

madárcsicsergőskikelet

csakszólokegészenbiztosanjönazapokalipszis

A mai délelőttünk botrányba torkollott. Feltűnt nekem mostanában, hogy a cica mintha pusztító, penetráns módon dagadt lenne hízott volna egy cseppecskét, ezért gondoltam lemérem.

A személyiségi jogait tiszteletben tartva az eredményt nem írom le, de annyit elárulok, hogy 30 százalékkal több, mint az ideális súly felső határa. Botrány. Elméletileg kétszer etetjük egy nap, de örökké éhes, amit ordítva, tombolva hoz a tudomásunkra, nyilván engedünk a zsarolásnak, és gyakran csurran-cseppen egy kis pótlás.

Próbáltam a télre fogni, de hát ez egy szoba macska, és hacsak nem jön a következő jégkorszak, ez nem lehet kifogás.

Mától fogyókúra van, a cica gyűlöl. Mi ez, ha nem dráma?

2/0

Tegnap délután bementem a Kaáliba, leadtam a ciklusindításhoz hiányzó leleteket. Már azzal kezdődött, hogy az egyikük szó szerint tátott szájjal bámult rám, értem én, hogy meglepődött, mert hát terhesen jöttem el onnan, de gondolom, hogy nem én vagyok az első ember a földön aki elvetélt, lehetne egy kicsit disztingválni.

Lefénymásoltam nekik mindent, annyi munka lett volna vele, hogy be kell rakni a mappámba, és még így is éreztették velem, hogy mekkora nagy szívességet tesznek. Az időpontkérésről meg ne is beszéljünk, húsz ember előtt oktattak ki, hogy nehogy már én tudjam, hogy mikor fogok menstruálni, hiába mondtam, hogy fogamzásgátlót szedek, percre pontosan ugyanakkor jön meg minden hónapban. Mikor harmadszorra kértem, akkor végre beírtak, de azért még a végén odaszúrta, úgyse akkor fog megjönni. Hát köszönöm szépen. Már el is felejtettem, hogy milyen cukik. 

Szuper indítás volt.

visszaszámláló

Holnap reggel megyünk vért adni, hogy végre meglegyen a virológiai igazolásunk. A pofám leszakad a témától továbbra is, a legolcsóbb helyen is tizenhétezer lenne fejenként, de van olyan labor ahol volt képük harmincnyolcezret elkérni. Kicsit be vagyok fosva, sosem adtam még vért, nálam mondjuk csak Vackor fél jobban. De igyekszem úgy felfogni, hogy a kellemest (haha) a hasznossal (mánimánimáni), amikor kicsi békámat műtötték két egység vért kapott, hát most visszaadjuk, még a vércsoport is klappol.

Aztán pénteken belgyógyász, és ha a héten minden rendben megy, akkor kész is vagyunk, már csak le kell adni a leleteket, és egy hónap múlva felülünk a hullámvasútra. Megint.

Ja, ő az új lakó* a munkahelyemen, már kezdtem örömködni, hogy miattam jött, erre az egyik beosztottam bejelentette, hogy terhes. 

*Meg nem nevezett okok miatt az állatot Köcsögnek neveztem el.

pms

Olyan monoton az életem mostanában, épp ma kérdezte egy barátnőm, hogy mi újság van velem, és én csak annyit tudtam felelni, hogy alszom, bemegyek dolgozni, fürdök, hatkor már pizsiben vagyok, alszom, bemegyek dolgozni... Ja, meg közben sokat zabálok, hogy még dagadtabb lehessek. Ennyi.

Néha elkap a szorgalom, a hétvégén elpakoltam a téli cuccokat, mindent szépen kimosva, a csizmákat kipucolva, bedobozolva, elővettem a tavaszi holmikat, itt mondjuk csendben megjegyezném, hogy meglepően sok tavaszi cipőm és táskám van, de hálistennek ruhám semmi, így van okom siránkozni.

Jövő héten aztán jól kirúgok a hámból, szerdán megyek nőgyógyászhoz (mert ugye nehogy már kimaradjon egy hónap nélküle, imádom erre költeni a pénzem) délelőtt, aztán délután fogorvoshoz, gyanús, hogy a szülinapi botoxom árát ott fogom hagyni, tiszta szerencse, hogy nem járok sehová, így legalább nem zavaró a szakadt pofám. Ó, és mindezek előtt még jól menstruálok egyet a hétvégén, tudok élni, na.

Ez elég szánalmas, ugye?

Ma órákig azon gondolkoztam, hogy bérgyilkosságokat fogok vállalni, itt vannak a jó kis savtartályok a munkahelyemen, hülye kis proli vagyok, jár a szám, de nem ragadom meg a kínálkozó lehetőséget. Sose lesz belőlem semmi, ha még egy ilyen csip-csup vállalkozást sem tudok összehozni.

szarda

Ma meló után születésnapi ebédre megyek, reggel felöltöztem csinosan, hogy időt spóroljak, nyilván háromféle étellel zabáltam végig magam, hangulatomat tükrözendő, hogy zsírtól és csokoládétól csicsog mindkét mellemen a ruha, mehetek haza átöltözni. Well done.

Meg hányok ettől a fos időtől is, bár be kell valljam, hogy ez az én hibám, két pár gyönyörű tavaszi cipőt vettem magamnak, miért is lehetne őket egy kicsit korábban hordani. Mondjuk az egyiknek kibaszott erőteljes kínai műanyag szaga van, szóval van rá némi esély, hogy holnap kisüssön a nap.

És még dagadt is vagyok.

Minden kurva jó.

abszurdisztán

Napok óta terveztem írni egy évértékelőt, ritka fos év volt a 2016-os, életem legszarabbja, csak a decemberi kis ajándéka miatt tudok megbocsátani neki, de aztán annyira felbaszódtam felhúztam magam, hogy inkább arról írok.

Még mikor a dokinál voltam mondta, hogy be kell jelentkeznem a védőnőhöz, de mivel viszonylag új városrészben élünk, nem tudott segíteni abban, hogy pontosan kihez is tartozunk, nézzem meg a neten.

Haha. Nem is fér a fejembe, hogy a mai modern világban ezeknek az egészségügyi intézményeknek miért nincs egy átlátható, könnyen értelmezhető honlapja, urambocsá' körzetenként megadni, hogy kihez is kell fordulni. Van egy központ szám, csá. Felhívom, Lópicsáné Aranka felveszi, ő a vezető, de nem tudja, hogy kihez tartozok, hívjam fel Tehénseggéné Etelkát, nem, nem hozzá tartozom, hívjam fel Nyúlfarokné Mónikát, de ne most, két hétig szabin van, meg mit erőlködök, ráérek még. Jó.

Ma rászántam magam, erre beközli, hogy hetente egyszer van védőnői fogadás, keddenként 11 és 13 óra között. Esküszöm kétszer rákérdeztem, hogy jól hallok-e. Érted, hetente egyszer, a nap közepén.

A pofám leszakad ezektől, de komolyan. Szinte mindent csak és kizárólag munkaidőben lehet elintézni, a lehető leglehetetlenebb időpontban. A tizenkettedik hétig én semmiképp nem szeretném elmondani a munkahelyemen, hogy mi a helyzet, legyek túl a genetikai ultrahangon, és majd kinyögöm, hogy mi van, de addig legyen ez már az én titkom. Utálom, hogy az ilyen értelmetlen hozzáállás miatt vagy szabit kell kivennem, vagy hazudnom kell róla, hogy hová is megyek, csak hogy én dönthessem el, mikor is állok ki a hírrel. 

Miért megy ilyen gyökér módon minden ebben az országban?

5.

Reggel fél nyolcra kellett mennem a Kaáliba, a ciklusindítást követő első vérvételre és ultrahangra. Zuhogott az eső, de nem engedtek be bennünket, mert valami műszaki problémát kellett elhárítani. Nyilván senki sem örült ennek, de szó nélkül, csendben vártunk. Ekkor érkeztek meg a "külföldiek", majd a vezetőjük (szervezetten hordják ide őket) berontott, természetesen őt is kiküldték. Erre kiadta az egyik "külföldi" lánynak, hogy nyitogassa az ajtót úgy, hogy ne látszódjon ki áll kint, és elkezdett ordítani magyarul, hogy esikazesőesikazesőesikazeső.... Inkább nem is véleményezem a dolgot.

Természetesen a vérvételes nő rám ömlesztette minden mérgét, lévén a "külföldiek" után én voltam az első magyar a sorban. Szuper, pont ilyen reggelre vágytam.

Tíz körül mentem vissza ultrahangra, akkor már teljes mellszélességgel ott volt a cuki kis asszisztensem, megint mindenben segített, bejött velem, a vizsgálat után magyarázott, ellátott jótanáccsal és kaptam tőle egy csomó mindent, ami segít a további injekció beadásban.

A vizsgálat rendben volt, bár kicsit fájt, a műtét óta a ciklus első felében amúgy is érzékeny vagyok, extra hormonnal meg pláne. Eddig hét tüsző látható, ebből hat teljesen egyforma méretű, a hetedik viszont nagy valószínűséggel kuka, nem tartalmaz petesejtet. Sebaj.

Pénteken ismétlés, addig továbbra is harakiri, jövő hét közepén-végén meg már punkció. Nagyon izgulok. Próbálok nem rágörcsölni, és nem túlizgulni a dolgot, szúszááá stresszhormon.

csakaszokásos

Az egyik hormont belövőtollal kell beadni, minden alkalommal steril tűvel, amit egy egyszerű, két mozdulattal történő pattintással-csavarással lehet  cserélni.

Na, kinek kellett már az első alkalommal kombinált fogót bevetni?

MRI, UH, és egyéb képalkotó nyalánkságok

Van abban valami mélységesen elszomorító és döbbenetes, némileg tragikomikus, hogy az ország második legjobb orvosi egyetemének oktató kórházaiban és klinikáin úgy értelmeznek és írnak le nagy határozottsággal véleményeket, hogy az még csak köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Így kicsit sem kell csodálkozni, hogy az MRI-n endometriózisnak írták le a petefészkeimet (igen, mindkettőt), és ultrahangon terhességnek nézték a miómáimat (nálam ugye kizárt természetes úton a teherbe esés). Well done.

Sose legyetek betegek.

apozitívgondolatoksziporkázócsillámpora

Amúgy meg ezúton szeretném megköszönni a kedves vegyésznek, akinek eszébe jutott egy kis viccport is keverni a fájdalomcsillapítómba, csillagos ötös, mehetsz a cirkuszba. 

Jó munka volt, felszabadult, boldog lánynak érzem magam, és azért sem vagyok mérges, hogy zabálok tőle, mint egy pocok. 

Puszi: Mici.

Ui.: fájdalmat mérsékelten csillapít, de ki nem szarja le.

traktorosmici

Egyszerű lány vagyok, ha megtetszik egy ruha, akkor hármat-négyet is veszek belőle, igaz, hogy különböző színekben, de ennek az az eredménye, hogy néhány fazont váltogatok és slussz. Elég fehér a bőröm, minden tavasszal óvatosan szolizni szoktam, hogy ha le kell vetkőzni nyáron, az emberek ne hívják rám a vámpírvadászt ijedtükben, vagy ki ne égessem valaki szemét a hófehér lábaim diszkrét bájával.

Na, ez idén elmaradt, érthető okok miatt, kedvem sem volt, meg ugye a hegeket sem akartam kitenni káros sugárzásnak, aztán meg itt volt már a nyár, és az előbarnulás érdeklődés hiányában elmaradt.

De hogy ne csapongjak, ennek az egésznek az volt a lényege, hogy arra a három-négy fazonra vagyok lebarnulva lepirulva, elég viccesen nézek ki, ha levetkőzök, mint aki egész nap a zetoron ült, barna piros arc, dekoltázs, karok, lábszár, hófehér vállak, törzs, combok. Hát, ájemveriszekszi.

Azt már meg sem említem, hogy ma kivágott hátú ruha van rajtam, nyilván a hátam lepirult, az összefogott hajam alatt meg jó fehér maradt. Mondom én, veriszekszi.

csakaszokásos

Mindenkitől elnézést kérek a hétvégi időjárás miatt, de ezt a wellness hétvégét még az év elején lefoglaltam, és a folyamatos telt ház miatt átfoglalni sem tudtuk. 

Sajnálom, hogy elrontottam a programjaitokat, de tudjátok, ha Mici nyaral, akkor szakad.

Puszi!

Ezt láttuk a esőfüggönyön keresztül, ha kinéztünk az ablakon.

Igen, itt nem kellett pancsikolni. A képen látható turisták nagy valószínűséggel Deresből, vagy a falon túlról jöttek.

a sötétség bugyraiból

Annyira igyekszem magamra erőltetni a pozitív gondolkodást, a reménykedést, hogy hamarosan véget ér ez a rémálom, vannak pillanatok amikor úgy érzem sikerül, ide nekem az oroszlánt is, aztán a következőben még mélyebbre zuhanok. Kibaszott_kurvára_elegem_van.

Akarom a régi életemet, akarom az egészségemet, akarom, hogy fájdalom nélkül élhessek napról-napra.

Annak idején, Vackor baráti társaságából velünk együtt még két pár döntött a gyerekvállalás mellett szinte azonos időpontban, az egyik párnak a múlt héten született gyereke, a másik pár jövő héten megy lombikra. Ezt az infót most reggel tudtam meg, és bármennyire is örülök annak, hogy végre valahára eljutottak ide, az a lány is sokat szenvedett, de azért nagyon mellbe vágott, pláne, hogy a héten megint rossz eredményeket kaptam, és olyat láttam az orvos arcán, amit nem akarsz orvos arcán látni. Csendesen csak annyit mondott, ez kemény menet lesz, de én láttam, éreztem, hogy kételkedik abban, hogy én valaha is eljutok a lombikig. Borzasztó volt. 

Tehetnék fel kérdéseket, de tudom, úgy sincs válasz.