A következő címkéjű bejegyzések mutatása: azértvannakajóbarátok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: azértvannakajóbarátok. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 2., vasárnap

csak akkor fáj, ha nevetek

 Csütörtökön hazamentünk a kislányommal a szüleimhez, és míg a kiscsaj anyukámmal bandázott, elmentem a temetőbe a nagyszüleimhez, és visszafelé megálltam Bébé (a gyerekkori barátnőm) anyukája sírjánál. Nagyon szerettem Marika nénit, fiatalon ment el, óriási tisztelettel nézek vissza az életére, siketként állta meg a helyét egy szörnyű családban, két gyerekkel, mániás depresszióval, örökké árral szemben. 

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattam Bébét a munkahelyén, egy büfében, amit a pasijával vezetnek.

Igazán mellbevágó volt, csak a hangjáról ismertem meg. Tudom én, hogy mind öregszünk, változunk, de mégis. Bébé legendásan szép lány volt, tényleg, ragyogó. És még csak azt sem lehet mondani, hogy az idő tette ezt vele, egyértelműen látszott, hogy sok, nagyon sok alkohol. 

Kedves volt, még mindig okos, talpraesett, jószívű, szívem szerint megráztam volna, hogy mégis mi a francot művel magával. Belefacsarodott a szívem.




2024. november 14., csütörtök

2023. november 18., szombat

rejtvény

 Ez volt a barátnőm blogjának utolsó posztja:


Annyira szeretném tudni, mire gondolt. Bárcsak megkérdezhetném.

2023. április 10., hétfő

társkereső

Megboldogult lánykoromban, néhány évig eléggé éltem a társkeresőzést. Kettő oka van, hogy ez igazán hasznosnak bizonyult:
1.) lett egy igazán jó barátom, aki a mai napig fontos része az életemnek, és aki egy ideje élete harcát vívja, ezért szorítsatok ti is neki;
2.) megtanultam, hogy ki volt Dag Hammarskjöld, és mivel most mind rákerestek, akik nem ismeritek, már én is adtam tovább valamit.

És hogy az egyes és a kettes pont között mi az összefüggés, az már egy másik történet. 

2022. december 19., hétfő

jót, s jól...

 https://utazoanya.hu/2-ev-es-20-orszag-a-dravet-szindroma-arnyekaban/?fbclid=PAAaaz0dCFBP_5vVWwGQqnoQxliI2RuP8OpYl18tbV_431jupnttBss27owrY

2021. május 12., szerda

Mennybe döngölve

Hetek óta dr. Jill Bolte Taylor* járt a fejemben, nem volt nap, hogy ne jutott volna eszembe, erre reggel megkaptam Zsuzsa kommentjét Milonka Bezzegről szóló posztjáról.
Segítsünk Bezzegnek, nehéz út vár rá, de ha az embert azok segítik, akik szeretik, a legmagasabb hegyet is meg lehet mászni.

*Nézzétek meg a TED-es előadását. Az utolsó pár perc mondanivalója szívbe markoló.

2021. február 17., szerda

Bezzeg...

 Úgy döntöttem, kicsit kinyitok, hátha idetéved az a sok száz ember, aki régen idejárt, és szépen megkérhetlek benneteket, segítsünk Bezzegnek, akinek most igen nagy szüksége van rá.

Nehéz idők járnak, de ha összefogunk, mindenki a lehetőségeihez mérten, mellette lehetünk a szükségben. Segítsetek kérlek, akár egy kávé árával, vagy többel, nem kerülhet ez most ettől jobb helyre. ❤

https://bezzegfranciaorszagban.blogspot.com/


Update: számlaszám Molnár Ilonkánál, ha valaki inkább utalni szeretne.

2018. szeptember 28., péntek

cicásképpelcsalogatószolgálatiközlemény


Telep Párduc (Végre egy kép, amin nem pusztítóan kövér.)

Nagyon szeretnék hallani azokról, akiket régen olvastam, de bezárkóztak, tessék nekem írni, vagy a blogba meghívni, gondolok itt Adélra, Lilire, Csiguszra, és a többiekre is. 
Azokat is megismerném, akik zárt blogról olvasnak, rád, Jonsye, különösen kíváncsi lennék. És új meghívóknak is örülnék. 

Olyan sok kedves kommentet kaptam az előző poszt kapcsán, nagyon köszönöm nektek, hogy vagytok, olvastok, gondoltok ránk.

2018. március 29., csütörtök

1%

Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat: 18450455-1-06

Korábban Érkeztem Dél-alföldi Regionális Koraszülött Intenzív Osztályért Alapítvány: 18336638-1-06

Ha még nem döntöttetek volna. ❤

2017. március 29., szerda

nyanyahíradó avagy orvosos kalandjaim

Megboldogult lánykoromban sosem értettem, hogy anya miért fél a nőgyógyásztól. Egy helyre jártunk, és mindig késve indultunk, mert szegény százszor visszaszaladt, annyira ment a hasa az idegtől. Már értem. Tegnap egész nap fúria voltam, hergeltem magam, délutánra jól el is fáradtam a hisztiben, elaludtam ahogy hazaértem, negyed hétkor keltem fel. Ma reggel már ébredés után százötven volt a vérnyomásom. Well done.
Én vagyok az a bolond, aki lakatot tesz a lakatra, biztosat a biztosra. Két hét múlva megyek ez 'első' megbeszélésre a Kaáliba, most minden kicsit más lesz a fogamzásgátló miatt, oda is időben akarok menni, hiába csak júliusra van időpontunk, és naná, hogy az Intézet előtt meg muszáj volt megnézetnem magam a saját dokimmal. Ilyen vagyok, de a dokim már meg sem lepődött.
Van egy kis ciszta, illetve a mérete alapján még cisztának sem nevezhető, és ez volt az egyetlen rossz hír. Amúgy minden rendben volt, szerencsére, semmi nem lett jobb, de rosszabb sem, és ez nekem csodás eredmény. A méhem méretében és állapotában a régi, a görény kis petefészkeim meg mögötte lapulnak. Mondta is a doki, hogy igazi művészet lehetett onnan petesejteket leszívni, én meg arra gondoltam, hogy hálistennek én ezt átaludtam. Tartanék már ott, hogy jól meg vagyok pontyosodva, aztán oldják meg a leszívást, kit érdekel, hogy kínoznak, ha alszom. Nehéz a nyomorultak különleges testi adottságúak élete.
Egyébként fogamzásgátlót szedni egyelőre úgy tűnik, hogy jó ötlet, vagyis úgy okoskodtam ki, hogy attól lehet a javulás, amit érzek. Kár, hogy nem a dokimnak jutott eszébe. Jövő héten megint megyek, akkorra meglesznek az eredményeim, meg kértem beutalót mammográfiára (menjetek ti is, nem nagy dolog, a mellrák kegyetlen betegség, ne adjatok esélyt neki), imádok oda járni (nem), na.
Aztán nagy boldogságomban, hogy jó híreket kaptam, alaposan kivizsgáltak potom pénzért, ráadásul végeztem tizenöt perc alatt, elmentem a helyi véradó állomásra kémkedni. Valakinél olvastam, hogy lehet HIV/hepatitis igazolást kérni véradás után, és ki akartam deríteni, hogy nálunk is így van-e. Kettőnknek a Kaáliban az új rend szerint egy csomó pénzt kéne érte fizetni, igyekszem mindenre megtalálni a tébés kiskaput. Bementem, elmondtam ki vagyok, mi vagyok, mihez kellene, nagyon kedvesek voltak, és nagyon felháborodtak, hogy ott fizetni kell ezért. Mondták, hogy minden további nélkül kiadják a szükséges igazolásokat, sőt, már cipeltek is volna be, hogy meg is csinálják. Szuper. Egyébként májusban fogunk menni, mert az elveszett naivságommal úgy számoltam ki, hogy a legsötétebb forgatókönyv esetén is legalább három lombikra lesz így érvényes. Elmeséltem a történetet a tesómnak és a barátaimnak, úgy belelkesültek a hír hallatán, hogy mindannyian eljönnek velünk vért adni.
A délutáni fogorvos már csak hab volt a tortán. Leszedték a fogkövem, kipolíroztak, kicsit fehérítettek, megdicsértek, hogy milyen szuper fogaim vannak, és mehettem is.
Este fröccs szerda,
Sose rosszabbat. De tényleg.

2016. szeptember 29., csütörtök

életjel

Nagyon sokat dolgozom, rengeteg az elintéznivalóm, nagyon izgulok a következő másfél hónap miatt, mikor lettek ennyire hidegek a reggelek, ótejóég, mindjárt karácsony.
Ja, voltam Rómában, édes, szép szerelmem, remélem láthatlak még ebben az életben, máris visszavágyom. Puszi!


2016. szeptember 19., hétfő

hétvégi

Pénteken borfesztiválon (az előbb borfasztivált írtam véletlenül, azért lehetne elemezni, hogy mire gondolt a költő, muhaha) voltunk. Igazából szuper jó volt, én megint úgy éreztem, hogy kedvesre és humorosra ittam magam, aztán tegnap átbeszéltük az eseményeket a csajokkal és maradjunk annyiban, hogy a 'talán nem voltunk vállalhatatlanok'-ban egyeztünk meg. De azért jó volt, na.
Szombaton délelőtt takarítottam, aztán olyan kettő körül megtört a lendület, és hirtelen kibaszott elviselhetetlenül másnapos lettem, megint csak megfogadtam, hogy soha többé nem iszom. Este nyilván folytattuk a fesztiválozást (újra fasztivált írtam, kell nekem egy pszichológus), de én tartottam magam az elveimhez (megint csak muhaha) és csak egy levendulás vizet ittam. Mit ne mondjak, józanon elég szürreális végig nézni, hogy körülötted mindenki csatak részeg, és kedvesnek és humorosnak képzeli magát. Itt újra megfogadtam, hogy soha többé nem iszom.
Vasárnap kimentünk a szüleimhez ebédelni, sikerült ipari mennyiséget fogyasztani, aztán elmentünk a falusi kisvárosi búcsúba, de senki sem akart felülni velem a hullámvasútra, így némi cukorka zsákmányolása után még kihisztiztem egy fagyit. Este átjöttek a barátnőim, Vackor főzött nekik, aztán egy csomót dumáltunk, és annyit, és olyan hangosan röhögtünk, hogy a cica teljesen kikészült idegileg, és estére úgy elfáradt, hogy a párnáról lelógó fejjel aludt.
Mindenesetre ez egy nagyon szipiszupi hétvége volt, de azt azért meg kell állapítsam, hogy a piálást kurvára nem bírom, és kurva sokat zabálok mióta fogyókúrázok, de nem is ez a botrány, hanem hogy ezeket a dolgokat még mindig csak utólag látom be, ideje lenne felnőni, rossz cica.


2016. május 30., hétfő

the walking dead

Majdnem jól, majdnem egyben, szombat délelőtt óta otthon, ha összeszedtem magam mind testileg, mind lelkileg, megírom.
Köszönöm a drukkokat, meg hogy gondoltatok rám, nagyon jól esett, hálás vagyok érte.
Puszi!

2016. április 18., hétfő

hétvégi

Dráma elhárítva, kaptam magamnak ruhát már az első(!) üzletben. Pont olyan volt amilyet szerettem volna, és ha nem is öt, de három kilónyi fókazsírt egészen biztosan elrejtett rólam. Besöpörtem egy csomó bókot este, Vackor is számtalanszor elmondta, hogy a szemét sem tudja levenni rólam, annyira szép vagyok. Olyan édes, nem?
A buli is jól sikerült, egy barátnőnknek szerveztünk meglepetés szülinapi partit, annyira meghatódott, szem nem maradt szárazon, még tegnap este is sírt örömében, ahogy beszéltünk róla. Ezek olyan klassz dolgok, nekem is mosolyognom kell, ha eszembe jut. Az este végére sajnos megérkezett a gonosz ikertestvérem Melinda is, aki mindenképp pálinkát akart inni, és a mekiben akart kurvára bezabálni, nyilván mire másnap a megérdemelt gyomorégés megérkezett, már csak én voltam jelen. De nem bánom, volt némi gőz, amit ki kellett eresztenem.
Másnap tök korán felevett a fene, ezt úgy utálom, annyira megszoktam már a korán kelést, hogy hétvégén sem tudok aludni, elég sokáig kellett pillogni, hogy magamhoz térjek. Aztán elmentünk a teszibe (igen, igen, imádom a vasárnapi nyitvatartást!), bevásároltunk kényelmesen, tülekedés nélkül, főzőcskéztünk egy jót, aztán nagy erőkkel próbáltuk kiheverni a fáradalmainkat, és már huss, el is telt a hétvége. Hát így.



2016. január 11., hétfő

ahétvégéről

Pénteken némi fosikálás gyengélkedés miatt le kellett mondanom az edzést, így elmentem a teszibe, hogy vegyek a hétvégére egy nagy csomag vécépapírt kaját . Közben felhívtam Mimózát, mert egész nap ő járt a fejemben. Jól is tettem, mert igencsak ki volt bőgve a hangja, úgy hogy áthívtam estére. Elmesélte, hogy egy nagyon durva családi titok pattant ki náluk, amivel nem tud mit kezdeni, a tökéletes családjáról alkotott képe egy pillanat alatt hullott darabokra. Igazából ilyenkor örülök, hogy egy cinikus picsa vagyok, mert én már ilyen dolgokon képtelen vagyok meglepődni. Summa summarum, a nagy ijedségre mindenfélét össze kellett inni, szombaton meg csak pillogtam, hogy öreg vagyok én már ehhez. Így nyilván délelőtt próbáltam észhez térni, aztán összekapartam magam, és mindenféle vad dolgokból, a mélyhűtőben rejtegetett kincsekből egész vállalható ebédet csináltam. Rendet raktam, csillogott-villogott a lakás, mindez tartott is este hétig, mert ugye akkor ért haza Vackor a tejfakasztóról, némileg viseletesen. Na, ekkor lett oda a rend egy szempillantás alatt. Hihetetlen képessége ez a férfiaknak, hogy másodpercek alatt micsoda kuplerájt tudnak csinálni, csak egy kicsit nem figyel az ember lánya, és legalább két pulcsi, egy farmer, és számos koszos zokni hever mindenfelé. A tatyó kipakolatlanul az előszoba közepén, egy kulcs itt, egy papírfecni ott. Persze a limitált szériás sörválogatás akkurátusan kipakolva a pultra.
Vasárnap délelőtt mindketten igyekeztük kiheverni az előző két napot, Vackor filmezett, én meg olvasgattam, délután moziba mentünk, a film is, és a kukorica is szar volt, ebből a kukorica fájt igazán a lelkemnek
A cica rendületlenül várja az apokalipszist, mert annyit zabál, hogy elképesztő. Mondjuk a hétvége számomra legviccesebb momentumát is ő okozta, amit az alábbi képpel illusztrálnék, szegény cica. Izé.


2016. január 2., szombat