november 30.

 Tegnap kaptam az értesítőt, hogy megérkezett, és bármennyire is ciki, méltatlanul gyorsan kiolvastam az akkor éppen csak megkezdett Márait. Ettől jobb lezárása nem is lehetne ennek az időszaknak. Fátylat rá. 

Hát szia, Morrigan!

I'm a Barbie girl, in the Barbie world Life in plastic, it's fantastic

 -Hogy tudtál ilyen viharvert (nem nekem szánta) tulipánt hozni, hát nincs neked szemed? Nézd meg, a csokor, amit a kislány Bálintkától kapott, milyen csodaszép!

Csodaszép. 

És csodaszép. 

Még mindig csodaszép. 

Meg nem nevezett hősnőnk, ebben a hiteles forrásból meg nem erősített történetben, a harmadik napon gyanakodva megvizsgálja a fent említett csokrot. Ugyanitt megfogadja, hogy másnap időpontot kér a szemészetre, de utolsó vérig tagad. (Igen, műanyag.)

kínzó kérdések rovat

 A különböző fajú állatok értik egymás beszédét?

Az Egyszer csak tényleg ennyire szar kínos, vagy csak én öregedtem meg?

Ti mit olvastok? Találkoztatok mostanában olyan könyvvel, ami lenyűgözött benneteket?

saláták és körömlakkok

Igazából a salátákhoz sok hozzáfűznivalóm nincs, és a körömlakkokról is csak annyit, hogy csakis és kizárólag filléres körömlakkoktól kaptam mostanában tartós élményt, konkrétan a párszáz forintos körömlakkom az egyetlen, ami nem pattan, kopik, hanem lenő. De kit érdekel*.

Beszéljünk a botoxról. Tegnap volt két hetes az utolsó kezelésem eredménye, és már napok óta csak sziákat hallok az üzletekben, a jónapot helyett.

C s o d á l a t o s.

Ízekre szedték Keleti Györgyit (szándékosan hoztam példának, nekem ő külsőre túl sok, viszont kifejezetten okos nőnek tartom, és ezt vállalom), amikor azt mondta, hogy 40 felett minden nőnek kötelezővé kellene tenni, ami valóban kissé meggymagos túlzás, de azért nem mondott akkora baromságot. Mert ha jobban érzed magad tőle, hát miért ne? Oké, legyen egy reális énképed, én nem hiszek abban, hogy 40 évesen 20-nak kell kinézni, és legyen olyan orvosod, aki tud nemet mondani a faszságra túlzásokra.

Régen írtam már ilyesmiről, azóta kipróbáltam még pár dolgot, és kicsit sem bántam meg. Töltettem a számba, nagyon klassz töltőanyagok vannak már, szép lett, pihepuha, mint kiscsikó koromban, és abszolút nem feltűnő, hogy ezt már nem a természet adta. Szépen, fokozatosan, három etapban csinálta meg a dokim, és a legjobb barátnőimnek is csak akkor esett le, hogy hoppá, amikor elmondtam. Ennyit számít, ha jó az orvosod. A másik kezelés a skin booster, ezt is csak ajánlani tudom, főleg olyanoknak, akik vannak olyan szerencsések, hogy az idő csak mérsékelten legyintgeti őket. Én btx után pár héttel szoktam, mert tényleg szottyadt szattyánbőr van az arcomon a nevetőráncaim túlságosan is ragaszkodnak hozzám, és a kezelés után kipihent arcom lesz.

Z s e n i á l i s.

*Azért ha érdekel: essence shine last & go! - 25 arabian nights, bell hypoallergenic long lasting lakk - 05

Je suis Ábel

Oké, oké, majd mesélek, de be kell vallanom, hogy valamelyik nap két pohár bortól úgy bebasztam, megháborodtam, megszállt a jóga démon, á, picsába nincs mentségem,  elment az eszem, hogy előfizettem egy évre(!) a Romana és Júlia magazinokra. 

De miért?

nyanyatrombita

Amikor állsz a kiságy mellett, a ded épp elalszik, és próbálnál szép halkan kisurranni, de annyira hangosan recsegnek az ízületeid, hogy felébred a gyerek. 

Na, az.

big tits*

Nagyon nehéz, nehezebb, mint vártam. Napról napra haladok. 

Szerdán voltam orvosnál, akkor láttam Cseppet. Csütörtökön arra gondoltam, hogy tegnap még élt, ma is élnie kell. Pénteken arra, hogy két napja jól volt, ma is jól kell lennie. Szombaton arra, hogy szerdán arra számítottam hűlt helye lesz, mégis ott volt, hát mi változott volna azóta. És így tovább.

Ma arra gondolok, hogy kizárt, hogy valami baj miatt görcsölgetek, csak Csepp növöget, szerdán láttam, még egy hét sem telt el, még ott kell lennie. Tényleg nehéz. Szerencsére van egy csomó terhes tünetem, csak az ment meg az elmebajtól.

Táppénzen vagyok az első perctől, fenyegető vetélés miatt, már az elnevezés is szörnyű, nem is akarok rá gondolni, pedig egy csomó időm van gondolkodni, ezért inkább nyitott szemmel járok, és mindenféléket fotózok.

Ezt a kutyust tegnap fotóztam egy rétesezőből, iszonyúan el volt alélva, ráadásul holmi pofátlan galambok zaklatták, ezért néha felugrott, ugatott kettőt, és pihent tovább.

Megjött a hűvös idő, és a cica automatikusan beköltözött a téli lakásába, nem kis meglepetésére nem volt fűtés.

Megkérdeztem a műkörmösöm, hogy idegesíti-e, hogy a volt pasija kampányszerűen mutogatja az új nőjét városszerte. Azt hiszem jól látszik, hogy igazán idegesítette.

A telepi párduc felöltötte az álcaruháját. Micsoda leleményesség!

Szintet ugrottunk, kár, hogy mindez a konyhapulton történt.

A folyóparton ilyen csodás kerítések vannak (a két mókus közötti váza művirággal azóta is feldolgozhatatlan).

Azt hiszem ez meg a legjobb szemléltetés arra, hogy mifelénk csúnyán isznak (fekete bárány!).

*Erre igazán nem számítottam, mindig is tökre lapos voltam. Igazából mióta dagadt vagyok voltak ezen a téren is pozitív fejlemények, de ez... Vackor egyszerűen képtelen úgy beszélni hozzám, hogy a szemembe nézzen, igazából szerintem hetek óta nem látta a fejemet, értitek. Hűha, na.

nyanyahíradó

A hétvégén három napos retró fesztivál volt a városban. Évek óta megrendezik, az elejétől járunk rá, csak a tavalyit hagytuk ki, mert nem sokkal a műtétem után volt, ezért az ideit már nagyon vártam. Hát bakker, meg kellett állapítanom, hogy én már ebből is kiöregedtem. Pedig érted, retró fesztivál. 

Pénteken még csak-csak, mert sikerült úgy bebaszcsikázni, hogy a fene se tudja, hogy milyen zene volt, na jó, ez nem igaz, de határozottan nem tűnt rossznak. De aztán szombaton már nem bírtam inni (vajon miért), és józanon minden szörnyen hulladék volt, és teljesen kikészültem a sok részeg embertől (álszent picsa-e vagyok), meg a modern zenétől, ezért mérgemben hazamentem, és éjfélkor már pizsiben tévéztem. A vasárnap meg (részemről) érdeklődés hiányában elmaradt, csak az öklöm ráztam az ablak felé, mert hangos volt a zene.

Így múlik el a világ dicsősége, csak mondom.

vérzivatar

Na, megvolt a véradás. Reggel tök nyugodt voltam, de aztán Vackor annyira felidegelt a kérdéseivel, hogy mire odaértünk már habzott a szám. Akkora egy idióta vagyok amúgy, képtelen vagyok ezt a vérnyomás kérdést kezelni. Otthon tök jó értékeket mérek, már a háziorvosnál is tűrhető, de idegen helyen egyszerűen megbolondulok, a végletekig hergelem magam, valamiért irreális félelmeim vannak az ilyen helyzetektől. Aztán persze mindenhol jól lebasznak, hogy kezeletlen a vérnyomásom, hazudok a gyógyszerszedésről és a többi, ez tovább generálja a szorongásom, és egyre rosszabb értékeket produkálok. Konkrétan tegnap alig engedtek fel a véradásra annyira csodás vérnyomást és pulzust mértek. Szuper. Nyilván ott is jól leosztottak, gondolom pénteken a belgyógyásznál már a mentő visz el agyvérzéssel.

A véradás nem egy nagy dolog valóban, csak nem kell odanézni. Utána viszont elég rosszul lettem, egy tíz percet biztos kamilláztam, legyezgettek meg hideg vizes ronggyal törölgettek. Aztán úgy éreztem, hogy kurva kemény vagyok, és bementem dolgozni. Kár volt. Egy óra felé éreztem, hogy oké, most még talán haza tudok vezetni, és utólag fel is tudnám magam pofozni érte, hogy ilyen állapotban vezettem. Mindegy, hazaértem, aludtam, késő délután aztán éreztem, hogy megmaradok, ettem egy csomót, ittam egy csomót, este két pohár vörösbort is, és reggelre kutya bajom volt.

Azért erős a gyanúm, hogy én ott egyhamar nem fogok kitüntetést kapni a rendszeres véradásért.

nyanyahíradó avagy orvosos kalandjaim

Megboldogult lánykoromban sosem értettem, hogy anya miért fél a nőgyógyásztól. Egy helyre jártunk, és mindig késve indultunk, mert szegény százszor visszaszaladt, annyira ment a hasa az idegtől. Már értem. Tegnap egész nap fúria voltam, hergeltem magam, délutánra jól el is fáradtam a hisztiben, elaludtam ahogy hazaértem, negyed hétkor keltem fel. Ma reggel már ébredés után százötven volt a vérnyomásom. Well done.

Én vagyok az a bolond, aki lakatot tesz a lakatra, biztosat a biztosra. Két hét múlva megyek ez 'első' megbeszélésre a Kaáliba, most minden kicsit más lesz a fogamzásgátló miatt, oda is időben akarok menni, hiába csak júliusra van időpontunk, és naná, hogy az Intézet előtt meg muszáj volt megnézetnem magam a saját dokimmal. Ilyen vagyok, de a dokim már meg sem lepődött.

Van egy kis ciszta, illetve a mérete alapján még cisztának sem nevezhető, és ez volt az egyetlen rossz hír. Amúgy minden rendben volt, szerencsére, semmi nem lett jobb, de rosszabb sem, és ez nekem csodás eredmény. A méhem méretében és állapotában a régi, a görény kis petefészkeim meg mögötte lapulnak. Mondta is a doki, hogy igazi művészet lehetett onnan petesejteket leszívni, én meg arra gondoltam, hogy hálistennek én ezt átaludtam. Tartanék már ott, hogy jól meg vagyok pontyosodva, aztán oldják meg a leszívást, kit érdekel, hogy kínoznak, ha alszom. Nehéz a nyomorultak különleges testi adottságúak élete.

Egyébként fogamzásgátlót szedni egyelőre úgy tűnik, hogy jó ötlet, vagyis úgy okoskodtam ki, hogy attól lehet a javulás, amit érzek. Kár, hogy nem a dokimnak jutott eszébe. Jövő héten megint megyek, akkorra meglesznek az eredményeim, meg kértem beutalót mammográfiára (menjetek ti is, nem nagy dolog, a mellrák kegyetlen betegség, ne adjatok esélyt neki), imádok oda járni (nem), na.

Aztán nagy boldogságomban, hogy jó híreket kaptam, alaposan kivizsgáltak potom pénzért, ráadásul végeztem tizenöt perc alatt, elmentem a helyi véradó állomásra kémkedni. Valakinél olvastam, hogy lehet HIV/hepatitis igazolást kérni véradás után, és ki akartam deríteni, hogy nálunk is így van-e. Kettőnknek a Kaáliban az új rend szerint egy csomó pénzt kéne érte fizetni, igyekszem mindenre megtalálni a tébés kiskaput. Bementem, elmondtam ki vagyok, mi vagyok, mihez kellene, nagyon kedvesek voltak, és nagyon felháborodtak, hogy ott fizetni kell ezért. Mondták, hogy minden további nélkül kiadják a szükséges igazolásokat, sőt, már cipeltek is volna be, hogy meg is csinálják. Szuper. Egyébként májusban fogunk menni, mert az elveszett naivságommal úgy számoltam ki, hogy a legsötétebb forgatókönyv esetén is legalább három lombikra lesz így érvényes. Elmeséltem a történetet a tesómnak és a barátaimnak, úgy belelkesültek a hír hallatán, hogy mindannyian eljönnek velünk vért adni. ❤

A délutáni fogorvos már csak hab volt a tortán. Leszedték a fogkövem, kipolíroztak, kicsit fehérítettek, megdicsértek, hogy milyen szuper fogaim vannak, és mehettem is.

Este fröccs szerda,

Sose rosszabbat. De tényleg.

pms

Olyan monoton az életem mostanában, épp ma kérdezte egy barátnőm, hogy mi újság van velem, és én csak annyit tudtam felelni, hogy alszom, bemegyek dolgozni, fürdök, hatkor már pizsiben vagyok, alszom, bemegyek dolgozni... Ja, meg közben sokat zabálok, hogy még dagadtabb lehessek. Ennyi.

Néha elkap a szorgalom, a hétvégén elpakoltam a téli cuccokat, mindent szépen kimosva, a csizmákat kipucolva, bedobozolva, elővettem a tavaszi holmikat, itt mondjuk csendben megjegyezném, hogy meglepően sok tavaszi cipőm és táskám van, de hálistennek ruhám semmi, így van okom siránkozni.

Jövő héten aztán jól kirúgok a hámból, szerdán megyek nőgyógyászhoz (mert ugye nehogy már kimaradjon egy hónap nélküle, imádom erre költeni a pénzem) délelőtt, aztán délután fogorvoshoz, gyanús, hogy a szülinapi botoxom árát ott fogom hagyni, tiszta szerencse, hogy nem járok sehová, így legalább nem zavaró a szakadt pofám. Ó, és mindezek előtt még jól menstruálok egyet a hétvégén, tudok élni, na.

Ez elég szánalmas, ugye?

Ma órákig azon gondolkoztam, hogy bérgyilkosságokat fogok vállalni, itt vannak a jó kis savtartályok a munkahelyemen, hülye kis proli vagyok, jár a szám, de nem ragadom meg a kínálkozó lehetőséget. Sose lesz belőlem semmi, ha még egy ilyen csip-csup vállalkozást sem tudok összehozni.

értekezésasemmiről

Be kell lássam, szörnyen unalmas alak lett belőlem, akartam volna írni valami másról is, nem csak holmi picsaügyekről, mint mostanában mindig, de semmi sem történik velem.

Hálistennek a munkahelyemen is nyugalom van, elkiabálni nem akarom, de még elég munkavállaló is van, ami kisebb csodának számít ebben az ágazatban. Mondjuk ehhez az kellett, hogy lemondjak az elveimről, mert eddig ragaszkodtam ahhoz, hogy egy dolgozó ne legyen büdös, és legyen ki mind a négy kerek is. Most már csak elég az egyik kritériumnak megfelelni. (Tudnék mesélni.)

Szóval marad a másik slágertéma, a cicák. Képzeljétek, tesómnak lett egy új cicája, aki az egyik unokatesómról kapta a nevét. Ez az unokatesóm egy igazi elkényeztetett gyerek, anyukám nagyon kedvesen ezt a kategóriát 'az aranyat szaró'-nak nevezi, és pont akkoriban került elő a családi legendáriumból egy pikáns történet róla, amin hetekig röhögtünk, amikor szegény cica a tesómékhoz került, és megkapta ennek a fiúnak a nevét. Well, well, de hogy a szuperizgalmas mesének tanulsága is legyen, az élet amit elvesz, vissza is adja, ez a cica a világegyetem bosszúja a sok csúfolódásért amit a mi macskánk kapott a tesómtól, évek óta hurkának szólítja, mert szerinte olyan, mint egy vastag hurka. Erre tessék, az övé meg egy igazi hordó lett. Puszi!

Oké, oké, egy szép kis hordó, lapát és partvis háttérrel.

ígymúlikelavilágdicsősége

Szívem szerint két kézzel szórnám a lóvét a black  friday-en, ehelyett belgyógyászhoz megyek az sztk-ba. 
Gyalázat.

hétvégi

Sziasztok, Vackor Mici vagyok, kemény vonalas kisnyugdíjas.

Szombaton csodás családi muri volt nálunk, kicsi békám 30 lett (mikor lett ilyen öreg, tegnap még az oviba jártam érte), anya meg 60. Én voltam a torta felelős, anya főzött (úgy kábé 60-70 emberre, halkan megjegyezném hatan voltunk az ebéden), volt ajándékozás, szuper jól sikerült, imádom a családom.

Ebéd után Vackorra rájött a vásárolhatnék (oké, ez nem teljesen igaz, csak az első adandó alkalommal tönkre vágta az új fürdőnaciját, ami szerinte még jó lett volna simán a nyaralásra, mert hát miért gond, hogy tiszta kátrány a hátulja, én meg mondtam, hogy semmi gond, de ebben nem jöhet, egyedül megyek nyaralni), és hát ki vagyok én, hogy ebben korlátozzam. Szóval vásárolgattunk, egy csomó klassz dolgot beszereztünk tök jó áron, kicsit el is kapta a gépszíj, mert két(!) bevásárlóközpontot is megjártunk (közben az elcsomagolt torta teljesen logikusan a csomagtartóban maradt, de ezt csak evés után fél órával bántam), kaptam tőle egy nagyon dögös rucit, amiben szerinte úgy nézek ki, mint egy görög istennő (olyan édes, iszonyú dagadt vagyok az edzés hiánytól és a bánatevéstől), imádom ezt a palit csak mondom (nem a ruha miatt, hanem amiért ilyen kedves, úgy néz ki, hogy ez már csak egy ilyen sok zárójeles bejegyzés lesz). Ja, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy persze fürdőnaci is lett.

Aztán a fent említett tevékenységekben (mármint a zabálás és vásárlás) jól elfáradva hazamentünk, kihagytuk az esti fesztivált, helyette már öt órakor pizsiben döglöttünk a kanapén, durva arcok vagyunk, na.

A cica csak ránk nézett, és elfáradt, és mivel 25 fok alá esett a lakásban a hőmérséklet (közeleg a tél...), be is kellett takargatni.

Mivel szombaton már tök korán elaludtunk, vasárnap már hajnalok hajnalán felevett bennünket a fene, megkávéztunk, megnéztünk egy csomó Spongya Bobot (igazából csak én szeretem, Vackort halálba idegeli, de a szerelem már csak ilyen, áldozatokat kell hozni, muhaha), aztán kimentünk a piacra. Ettünk lángost, vettünk egy csomó finomságot, majd bementünk a városba, ittunk még egy kávét, fesztiváloztunk, ha már ugye a lustaság szombat este megakadályozott benne, fagyiztunk, majd hulla fáradtan hazamentünk. Mindezzel végeztünk tizenegy órára (nem este, délelőtt(!) 11 órára), úgy hogy ebéd után már csak némi körömlakkozásra tudtam rávenni magam, ha már a kezeim rendbe tették, hozzá igazítottam a lábam.

Oké, nyilván ez a kezem, de a lábam már lusta voltam hozzá fotózni.

A nagy művelet után megfürödtem, pizsit húztam (kábé egy óra lehetett, de talán már fél kettő is volt), és a nap további részét bugyutánál bugyutább filmek nézésével töltöttem.

Köszönöm a figyelmet, és most hallgassuk meg együtt a 'Nem csak a húszéveseké a világ' örökérvényű slágert, Aradszky László előadásában. Puszi.

hétvégi

Dráma elhárítva, kaptam magamnak ruhát már az első(!) üzletben. Pont olyan volt amilyet szerettem volna, és ha nem is öt, de három kilónyi fókazsírt egészen biztosan elrejtett rólam. Besöpörtem egy csomó bókot este, Vackor is számtalanszor elmondta, hogy a szemét sem tudja levenni rólam, annyira szép vagyok. Olyan édes, nem?

A buli is jól sikerült, egy barátnőnknek szerveztünk meglepetés szülinapi partit, annyira meghatódott, szem nem maradt szárazon, még tegnap este is sírt örömében, ahogy beszéltünk róla. Ezek olyan klassz dolgok, nekem is mosolyognom kell, ha eszembe jut. Az este végére sajnos megérkezett a gonosz ikertestvérem Melinda is, aki mindenképp pálinkát akart inni, és a mekiben akart kurvára bezabálni, nyilván mire másnap a megérdemelt gyomorégés megérkezett, már csak én voltam jelen. De nem bánom, volt némi gőz, amit ki kellett eresztenem.

Másnap tök korán felevett a fene, ezt úgy utálom, annyira megszoktam már a korán kelést, hogy hétvégén sem tudok aludni, elég sokáig kellett pillogni, hogy magamhoz térjek. Aztán elmentünk a teszibe (igen, igen, imádom a vasárnapi nyitvatartást!), bevásároltunk kényelmesen, tülekedés nélkül, főzőcskéztünk egy jót, aztán nagy erőkkel próbáltuk kiheverni a fáradalmainkat, és már huss, el is telt a hétvége. Hát így.

ahétvégéről

Pénteken némi fosikálás gyengélkedés miatt le kellett mondanom az edzést, így elmentem a teszibe, hogy vegyek a hétvégére egy nagy csomag vécépapírt kaját . Közben felhívtam Mimózát, mert egész nap ő járt a fejemben. Jól is tettem, mert igencsak ki volt bőgve a hangja, úgy hogy áthívtam estére. Elmesélte, hogy egy nagyon durva családi titok pattant ki náluk, amivel nem tud mit kezdeni, a tökéletes családjáról alkotott képe egy pillanat alatt hullott darabokra. Igazából ilyenkor örülök, hogy egy cinikus picsa vagyok, mert én már ilyen dolgokon képtelen vagyok meglepődni. Summa summarum, a nagy ijedségre mindenfélét össze kellett inni, szombaton meg csak pillogtam, hogy öreg vagyok én már ehhez. Így nyilván délelőtt próbáltam észhez térni, aztán összekapartam magam, és mindenféle vad dolgokból, a mélyhűtőben rejtegetett kincsekből egész vállalható ebédet csináltam. Rendet raktam, csillogott-villogott a lakás, mindez tartott is este hétig, mert ugye akkor ért haza Vackor a tejfakasztóról, némileg viseletesen. Na, ekkor lett oda a rend egy szempillantás alatt. Hihetetlen képessége ez a férfiaknak, hogy másodpercek alatt micsoda kuplerájt tudnak csinálni, csak egy kicsit nem figyel az ember lánya, és legalább két pulcsi, egy farmer, és számos koszos zokni hever mindenfelé. A tatyó kipakolatlanul az előszoba közepén, egy kulcs itt, egy papírfecni ott. Persze a limitált szériás sörválogatás akkurátusan kipakolva a pultra.

Vasárnap délelőtt mindketten igyekeztük kiheverni az előző két napot, Vackor filmezett, én meg olvasgattam, délután moziba mentünk, a film is, és a kukorica is szar volt, ebből a kukorica fájt igazán a lelkemnek

A cica rendületlenül várja az apokalipszist, mert annyit zabál, hogy elképesztő. Mondjuk a hétvége számomra legviccesebb momentumát is ő okozta, amit az alábbi képpel illusztrálnék, szegény cica. Izé.

2015/16

családibarátievősivóspezsgőslazamacskásnagyonboldogatkívánósújéves

ahétvégéről

Ez a hétvége is hamar elrepült, de hát a hétvégék már csak ilyenek. Szombaton dolgoztam, aztán elmentünk Vackorral ebédelni, igaz, hogy reggel még főzést terveztünk, de délre elfogyott a lendület. Ebéd után meg szépen lepihentünk, ahogy a jóféle nyuggerek szokták. Este Vackor barátaihoz voltunk hivatalosak, semmi kedvem nem volt hozzá, alapvetően szörnyen tahó vagyok, csak a saját barátaimmal szeretek lenni, más emberek társasága annyira fáraszt, nehezen szoktam viselni ezeket az alkalmakat. Ehhez képest kifejezetten kellemes este sikeredett, ettünk-ittunk, meg nagyon jót Unoztunk. Azt azért be kell valljam, hogy a toleranciám nagy mértékben köszönhető volt a fröccsöknek és az akácvirág pálinkának.
Vasárnap elmentünk a szülőfalumba, párdon, már város lett belőle, a Mária napi búcsúba. Anyukám töltött káposztát csinált a jeles alkalomra, meg isteni szilvás lepényt, addig ettünk, hogy úgy éreztem, még egy falat, és szétfakadok. Kimentünk a búcsúba kakasos nyalókát venni, meg én szerettem volna menni egy kört a hullámvasúton, de senki sem volt hajlandó felülni velem. Utólag már nem bánom, csúnya dolog lett volna telibe hányni a körben várakozó kisgyerekeket.
A végére hagytam a legjobbat, a két esemény között elmentünk meglátogatni az új családtagot, a tesóm kiskutyáját, Minit.

Irtó cuki, tesómnak szerelem volt első látásra, és ahogy néztem, az érzés kölcsönös.

Kicsit izgultunk, mert Mini nem egyedüli kutyus lesz, hanem egy másik kutya és egy öntörvényű macska mellé érkezett, de az irigységet leszámítva egyben a banda. 

Illetve a macska nagy ívben tett a fotózásra, jól kiszaladt a képből, mert sürgős zabálhatnékja lett, persze szigorúan a párkányon, mert úri macska a földről nem eszik.

 Hazafelé menet ettünk még egy fagyit, aztán kipihentük a nagy eseményeket, és már el is telt a hétvége.

fesztiválos

Négynapos fesztivál van a városban, Vackorral minden évben elmegyünk, szabadságot vettünk ki, hogy bírjuk a kiképzést.
Tegnap volt az első nap, DJ Bobo volt a sztárvendég, mit ne mondjak, az idő nem szépített rajta (sem). De nem is ez a lényeg, jó buli volt, kicsit túlságosan is, rendesen kiszabadult belőlem az állat, ma meg a létfenntartásért küzdök. 
Mindenesetre szent elhatározásom, hogy estére feltámadok, nincs mese, nem lehetek ennyire hurkalé.
Punktum.

ahétvégéről

Szombaton délelőtt dolgoztam (minden szombaton dolgozom, eh), déltől otthon voltam, mérsékelt lelkesedéssel pakolásztam, kicsit pihentem, majd elkezdtem pucolkodni, mert este szülinapi buliba mentünk.
Maga a buli egy környékbeli, erősen a kormánypárt által támogatott kisvárosban volt. Pontosabban egy skanzen jellegű helyen, ahol a tanyától kezdve a halastavon, borospincén, fürdőházon keresztül a kápolnáig minden megtalálható, brutálisan szép, brutálisan sok adóforintból.
A társaság Vackor baráti köre, onnan tartották hárman a születésnapjukat, egy ikerpár (csak a szülésnél derült ki, hogy ketten vannak, vicces lehetett), plusz még egy barát. Nem volt egy nagy durranás, de egész jól éreztem magam, és amire különösen büszke vagyok, hogy sikerült kedvesnek lennem a társaságon belül mindenkihez, és jó képet vágtam minden agysütő témához. Well done, ügyes kislány.
A vasárnap már egy kicsit nehezebben telt, öregek vagyunk már ehhez, annyira nehezemre esik kiheverni az éjszakázást, pedig inni sem ittam sokat, egyszerűen csak kinyír a kialvatlanság.

Szinte egész nap csak pihentünk (tehát áll a festés, de már kezdek beletörődni a putris életmódba), késő délutánra éreztem csak annyi erőt magamban, hogy mossak pár adagot, és bepakoljam a mosogatógépet. 
Viszonylag sikerült rendet is raknom, leszámítva néhány ruha-, vagy festékes holmi csomópontot. A legnagyobb kihívás mindettől távol tartani a cicát, akit minden, de minden érdekel, így hol a tappancsait kell lemosni, hol a bajszát vagy a bundáját megszabadítani a festéktől. Kis cuki, ha kész leszünk nagy fürdés lesz, fel kell vegyek öt embert, aki lefogja, meg kettőt, aki súrolja, és ellátja a többiek sérüléseit.
Aztán este lett, megint eltelt a hétvége, jöhet egy újabb csodás hét a Hásziendán.

Kicsit kényes téma, de ez a programozott gyerekcsinálás azért annyira kinyírja az intimitást. Pedig azt gondoltam, hogy nálunk nem így lesz. Annyira bele lehet fáradni az egészbe, a hormonok, a peteérés, a vizsgálatok, most lehet, most ne, most kéne... stb. De tegnap nagyon klassz volt, ha figyelünk egymásra, ezt is túlélhetjük.
Így legyen.