ahétvégéről

Ez a hétvége is hamar elrepült, de hát a hétvégék már csak ilyenek. Szombaton dolgoztam, aztán elmentünk Vackorral ebédelni, igaz, hogy reggel még főzést terveztünk, de délre elfogyott a lendület. Ebéd után meg szépen lepihentünk, ahogy a jóféle nyuggerek szokták. Este Vackor barátaihoz voltunk hivatalosak, semmi kedvem nem volt hozzá, alapvetően szörnyen tahó vagyok, csak a saját barátaimmal szeretek lenni, más emberek társasága annyira fáraszt, nehezen szoktam viselni ezeket az alkalmakat. Ehhez képest kifejezetten kellemes este sikeredett, ettünk-ittunk, meg nagyon jót Unoztunk. Azt azért be kell valljam, hogy a toleranciám nagy mértékben köszönhető volt a fröccsöknek és az akácvirág pálinkának.
Vasárnap elmentünk a szülőfalumba, párdon, már város lett belőle, a Mária napi búcsúba. Anyukám töltött káposztát csinált a jeles alkalomra, meg isteni szilvás lepényt, addig ettünk, hogy úgy éreztem, még egy falat, és szétfakadok. Kimentünk a búcsúba kakasos nyalókát venni, meg én szerettem volna menni egy kört a hullámvasúton, de senki sem volt hajlandó felülni velem. Utólag már nem bánom, csúnya dolog lett volna telibe hányni a körben várakozó kisgyerekeket.
A végére hagytam a legjobbat, a két esemény között elmentünk meglátogatni az új családtagot, a tesóm kiskutyáját, Minit.

Irtó cuki, tesómnak szerelem volt első látásra, és ahogy néztem, az érzés kölcsönös.

Kicsit izgultunk, mert Mini nem egyedüli kutyus lesz, hanem egy másik kutya és egy öntörvényű macska mellé érkezett, de az irigységet leszámítva egyben a banda. 

Illetve a macska nagy ívben tett a fotózásra, jól kiszaladt a képből, mert sürgős zabálhatnékja lett, persze szigorúan a párkányon, mert úri macska a földről nem eszik.

 Hazafelé menet ettünk még egy fagyit, aztán kipihentük a nagy eseményeket, és már el is telt a hétvége.