Kislánygyermek: -Ez Pihe?
Édesapja: -Igen, Pihe, jól be van kokainozva.
Édesanyja: -?&%€#???
Az inkriminált állat a wc-ből ivott, és a mosogatóba pisilt. Milyen jó lenne fordítva, gondolta a lány, ordítva.
Azt hiszem, mégis csak zseniális vagyok.
Mégis hogyan lehet az, hogy a nappaliban lévő, frissen mosott függöny(!) le van zabálva? És az pláne hogyan lehetséges, hogy az ilyesminek sosincs gazdája?
A gyerekszobában ordítva kacag a játékporszívó (a gyerek suliban, a cica az ölemben). Nem merek bemenni megnézni, hogy miért. A filmekben ilyenkor szoktak a szereplők kibelezve végezni. Jobb a békesség.
Sokkal ellenállóbb lehet néhány növény, mint eddig gondolták: a mohákon legalábbis egy kísérlet szerint nem fog ki az űrben tapasztalható sugárzás, vákuum és extrém hőmérséklet sem. (HVG)
Nos, nekem sikerült az önfenntartó rendszert alkotó floráriumomban kinyírni a mohát. Mit nekem kozmosz, a világ ura vagyok.*
Ennyike.
*Amúgy kertészmérnök vagyok, így pláne teljesítmény.
Csicseregném, hogy miből lesz a cserebogár, de itt kérem csak poloska van.
Sütöttem ma egy túrós-sajtos pogit, egy kifejezetten hülyebiztos egyszerű recept alapján, nos, a kalapácsot kiválóan helyettesíti, diszkoszvetésre alkalmas, cserébe igazán sós. Well done.
Fú, gyerekek, ez az évszakváltást hozó front úgy hazavágta megviselte a kislányom idegrendszerét, olyan hisztit levágott, hogy csak néztem.
Elmentünk csizmát venni, már az üzletben elkezdte, aztán otthon folytatta, ordítva bőgött, csapkodta magát a padlóhoz. Uh, azért én kevés dologra szoktam felvonni a szemöldököm, de most eléggé nehezemre esett higgadtan kezelni. Baszki. Este pukkantok egy rozét.
Bezzeg most vigyorogva ül a székében. Néha nagyon nehéz anyukának lenni.
Ma több óra hosszát töltöttünk az ortopédia előtti folyosón, tulajdonképpen a semmiért. Meghallgattuk egy új, "csodálatos" műtéti eljárás részleteit, amire hálistennek nincs szüksége egyikünknek sem.
Elég sok gondolat fogalmazódott meg bennem az embertársaimról, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy a hülyemágnesen kívül, egy büdösmágnes is van bennem, mert minden iparigyökér kifogásolható higiéniai állapotú emberszabású honfitársam mellém ül.
Amikor fekszel anyaszült meztelen egy zöld lepedő alatt, és nincs időd sajnálni magad, vagy háborogni a kiszolgáltatottság miatt, mert a műtőben lévő_összes nő_körülötted áll, hogy:
-Teúristen, annyira, de annyira gyönyörű a körme, nekem is ilyen kell!
Vackor igen vonzódik a hagyományos konyha iránt, többet hallgatjuk Szoky-t, mint a híreket. Lehetőség szerint, akkor jön rá az ihlet, amikor kipucolkodva indulnék valahová.
Általában igyekszem fénysebességgel kilépni az ajtón, de kivétel nélkül, mindig úgy érkezek meg, mint egy két lábon járó pörkölt. Imádom (Vackort), de azért eh.
Meg nem nevezett női bloggerre, aki nagy arccal prédikál a ruhák újrahasznosításáról, elképzelhető, hogy három küldemény várakozik, mely esetleg két cipőt, és egy táskát tartalmazhat. Micsoda világ ez. Persze, történhet ez egy párhuzamos univerzumban is.
December ötödikén CT vizsgálatra megyek. Annyira be vagyok fosva, pedig én nem szoktam gyáváskodni, de Adri halála óta másképp látom a világot.
A belgyógyászom (well, tényleg nyanya vagyok, bérletem van az sztk-ba) küldött el egy hasi ultrahangra, mert nem hitte el, hogy az endometriózis ilyen komoly fajdalmakkal jár (amúgy de). Ekkor derült ki, hogy tágulat van a jobb vesémben. Mondta a doki néni, tessék utána járni, mert itt valami baj van (klassz ilyesmit orvos szájából hallani...).
A szegedi klinikák fizetős rendszerében tudtam csak viszonylag hamar orvoshoz jutni, amúgy január előtt esélyem sem lett volna, ami elég nonszensz, pláne, hogy egy rakat pénzért az orvos sem köszönni, sem a kérdéseimre válaszolni nem tudott/akart.
Mindegy is, legyek rajta túl.
Ma volt az első nap az iskolában, jaj, mit csináltam már megint, végig úgy éreztem, még pislogni is öreg és hülye vagyok, nem hogy kínaiul tanulni.
Tényleg igaz, az okos a más hibájából tanul, az ostoba a magáéból sem.
Avagy az önszivatás mesterfoka.
Tavasszal kitaláltam, hogy ha már megint csak nem sikerült elindítani azt a szakmérnöki képzést, amit kinéztem magamnak, akkor nyelvet fogok tanulni. Igazából célom nem volt vele, csak éreztem, hogy pusztul az agyam.
Nyilván ki szivasson, ha nem én magam, rákerestem van-e kínai tanfolyam a városban, mit ad isten, épp akkor hirdették meg. Jelentkeztem, másnap már válaszoltak is, várnak szeretettel.
Ótejóég. Az oktatás nem magyarul, hanem angol nyelven történik, írták hogy még szépen a végére. Utoljára tíz éve használtam az angolom, néhány külföldön történt éttermi rendelést leszámítva. Jó lesz, gondoltam. Persze bolondnak bolond a szerencséje, a padtársamról az első órán kiderült, hogy angolt tanít. Így kell ezt csinálni, mondtam is neki, innentől te az enyém, én a tiéd, nem ülhetsz el.
Kurva nehéz, pláne egy hozzám hasonló vén csatalónak. Küzdöttem az elején, folyamatosan azt éreztem, mit keresek itt, de aztán valahogy felvettem a fonalat. Fú, nagyon, kegyetlenül más, mint azok a nyelvek, amikkel eddig találkoztam. Végül lenyomtuk az első tanfolyamot, bár a vizsga sokkoló volt, el is felejtettem már milyen a vizsgadrukk, meg hát először csak pislogtam, hogy miafasz semmit sem értek, és minden kínai betűkkel van írva, de megcsináltuk.
Nyáron a fű se nő, szünet volt, de a múlt héten meghirdették a folytatást, gondolhatjátok ki volt az az idióta, aki elsők között jelentkezett. Hétfőn kezdünk.
Azt hiszem menthetetlenül mazochista vagyok.