2/3

Oké lányok, látom dolgoztok, egy nagyon kicsit kéne még belehúzni, hogy találkozzon a valóság az elképzeléseimmel. Szóval ma estére le kellene mondani az összes programot, és a jobb petefészkemre koncentrálni, jó?

Már el is felejtetem, hogy micsoda fájdalmakkal jár a pontyosodás, annyira fáj mindenem, hogy szó szerint hányingerem van, nyilván ha a várt eredményre gondolok, akkor nem számít, de számolom a perceket a punkcióig. 

Pénteken punkció, nagyon izgulok, de igyekszem nem túlparázni a dolgot, befolyásolni az eredményt úgy sem tudom, csak bizakodni, de azt nagyon. 

De hogy valami jót is meséljek, voltunk a hétvégén kirándulni, kicsit kikapcsolódni a nagy izgalmak előtt. Szuper volt. Ja, nem, de nem is én lennék, ha nem lett volna valami gebasz.

Vasárnap reggel borongós idő volt, de attól egy csomót pancsoltunk, a végére a nap is kisütött, nyugalom, béke, madárcsicsergés. Négy körül felmentünk, mert szúrnom kellett magam, ittunk egy jó kávét, és kiültünk a teraszra. Aztán valami megváltozott. Hirtelen teljesen sötét lett, és láttuk, hogy a puszta felől (egy tanya hotelben voltunk) valami szürke közelít nagyon gyorsan. Először a pára ért oda, hatalmas széllel, majd olyan oltári vihar kerekedett, amilyet még életemben nem láttam, de szerintem más se nagyon. Teljesen szétvert mindent, hatalmas ágak szakadtak le, mindent felborított, láttam repülő borospoharat, majd szépen elkezdte kicsavarni a fákat tövestől. Volt egy hatalmas platán, aminek letörte a szél a felső harmadát, és egy szoba előtt beleállította a földbe. Egy idős pár lakott a szobában, a bácsi úgy megijedt, hogy elesett, beverte a fejét, a mentő vitte el, de arra is órákat kellett várni, mert az odavezető utat is beborították a kidőlt fák. Komolyan, mintha egy filmben lettünk volna. Elment az áram, leállt a vízszolgáltatás, és másnap, mikor elmentünk, még nem tudták megmondani, hogy mikor állítják helyre. Meg kell mondjam, oké, hogy tanyára mentünk, de nem volt egy nagy élmény ez a nagy nomádság, szeretem a modern életem, éljen az áram (soká).

Szóval azt hiszem az a része jól sikerült, hogy ne gondoljak annyit a lombikra, míg féltettem az életem tényleg nem foglalkoztatott, a pontyosodás alakul, drukkoljatok nagyon, hogy pénteken szuper híreket kapjak.

2/2

Az egyetlen rossz hír: már a harmadik napon szétdurrantottam egy eret a hasamon.

Jó, ez így sarkítva van, de azért sokkal nyugodtabban jöttem el, az összes kérdésemet feltettem (kábé ezret), mindre kaptam választ, így már alig maradt szorongani való a hétre (haha).

Úgy néz ki, hogy elkezdett reagálni a szervezetem a hormonokra, az átlaghoz képest még mindig szar, de az első eredményemhez képest komoly változás van, és ennek nagyon, nagyon örülök.

A bal petefészkem már dolgozik, ezen mondjuk meglepődtem, a bal oldalam nagyon rossz állapotban van, a jobb viszont még szuszókál. Úgy hogy most igyekszem arra koncentrálni, hogy legyen kedves őméltósága is tenni a dolgát, jó lenne, ha nem csak a baloldali két tüszőből gazdálkodnánk, annyira reménykedek benne, hogy minden eredményem ellenére a fagyasztóba is fog jutni gyerek, kicsit sem bánnám, ha ez lenne az utolsó (eredményes) stimuláció az életemben.

Legyen így.

2/1

Kezdjük a jó hírrel. Nyertem 1475 forintot a lottón. Ennyi.

Tegnap reggel nyitásra mentem a Kaáliba, mire odaértem már az udvaron kígyózott a sor, ehhez képest villámgyorsan túlestem a vérvételen és a vizsgálaton, és mehettem is dolgozni. Késő délelőttre hívtak vissza, hogy megbeszéljük a továbbiakat.

Mikor benyitottam már gondoltam, hogy gáz van, a dokim ha bármilyen kétsége van, azonnal konzulenst hív, és az semmiféleképp nem jelent jót, ha nem egyedül ül az irodájában. Kurva szar lett a véreredményem, minden, mondom minden hormonom szar, messze a határértéktől, még a tsh is romlott, ennyit a nagy szelén szedésről. Nyilván először ezt közlik, és csak aztán kérdezik, hogy te mégis miket szedtél mostanában. Persze kiderült, hogy mindez a fogamzásgátló miatt van, de akkorra már lábon kihordtam egy agyvérzést. Megbeszéltük, hogy tablettát szedek, leegyeztettük meddig szedjem, leíméleztük, de azért a frászt hozza rám. Ja, akkor megoldható, csak más gyógyszerekkel. Tettem fel egy csomó kérdést, de egyikre sem válaszoltak. Csak a szokásos. Kaptam recepteket, változott a protokoll, pénteken első kontroll.

Igazából még bele sem kezdtünk, de nálam már beszakadt a cérna, annyira elment a kedvem az egésztől, pillanatnyilag nem látom értelmét hadakozni a természettel. Ha nem lesz gyerekem, hát nem lesz, mi a fenének erőlködök rajta, mikor a szervezetem minden sejtjével tiltakozik ellene.

Délután igyekeztem nem gondolni erre, de hát a szorongások királynőjét nem lehet legyőzni, éjjel álmomban Vackor három kisfiúval egy csónakban ült, és elnyelte őket egy piszkos tó vize, jaj nagyanyám hányszor mondta, kislány, a piszkos víz nagyon rosszat jelent. Haha, jól elrendeztem magamban a témát, egyes, ülj le.

Szóval így indulunk neki a következőnek, hát, innen lesz szép nyerni.

kreatív

Ezt tegnap fotóztam a teszi parkolójában. Egy nőt semmi sem állíthat meg, pláne nem az ilyen apró kis malőrök. Megoldotta.

hátizé

Hajnalban, amikor mentem dolgozni, találtam a ház előtt egy széket, ami előtt egy fehér rúdra szerelt kék vibrátor hevert.

Azt hiszem valakinek elég vicces éjszakája lehetett. Vagy nem.

nesze semmi

'Nehéz esetnek tetszik lenni.' Ennyit tetszett bírni mondani. Egy vagyonért. A pofám leszakad.

Tegnap voltam az új dokinál, egy órás csúszás volt, csak mert valaki odapofátlankodott időpont nélkül, mi meg, akik időpontra érkeztünk, szépen vártunk. Kérdezte ki vagyok, mi bajom, két mondat után unta, megvizsgált, endometriózist nem lát, de attól  még lehet, komolyan mondom, ha ezt még valaki kimondja nekem, agyonverem, elég komoly összenövéseim vannak, de fogalma sincs mi a bajom. Meg ilyet még nem látott, a magas hormontartalmú fogamzásgátló ellenére is úgy működik a szervezetem, mint ha nem szedném, nahát, nahát. 

Csináltassak ismételt laparoszkópiát, hátha abból okosabbak lesznek. Erről ennyit.

Komolyan mondom, egyre inkább megértem a bácsit, aki megműtötte magát.

nyanyahíradó

A hétvégén három napos retró fesztivál volt a városban. Évek óta megrendezik, az elejétől járunk rá, csak a tavalyit hagytuk ki, mert nem sokkal a műtétem után volt, ezért az ideit már nagyon vártam. Hát bakker, meg kellett állapítanom, hogy én már ebből is kiöregedtem. Pedig érted, retró fesztivál. 

Pénteken még csak-csak, mert sikerült úgy bebaszcsikázni, hogy a fene se tudja, hogy milyen zene volt, na jó, ez nem igaz, de határozottan nem tűnt rossznak. De aztán szombaton már nem bírtam inni (vajon miért), és józanon minden szörnyen hulladék volt, és teljesen kikészültem a sok részeg embertől (álszent picsa-e vagyok), meg a modern zenétől, ezért mérgemben hazamentem, és éjfélkor már pizsiben tévéztem. A vasárnap meg (részemről) érdeklődés hiányában elmaradt, csak az öklöm ráztam az ablak felé, mert hangos volt a zene.

Így múlik el a világ dicsősége, csak mondom.

szorongások királynője

Nem a drog rossz, hanem a google, értem? Eddig egész jól bírtam, már azt leszámítva, hogy kábé ez ébrenlét minden másodpercében jár az agyam, de ma elkezdtem guglizni. Jaj, ezerféle okot találtam, hogy miért fognak már az első nap elhajtani, hogy már a stimun se vehessek részt, meg azt is kitaláltam, hogy az új orvosom (már ha az lesz, a jövő héten átnézetem magam, egy új, kurvadrága orvossal) egyenesen mentővel vitet el a klinikára. Szörnyű vagyok, agyon kínzom magam mindenféle negatív gondolattal, valamit ki kell találnom, hogy átlendüljek a pozitív irányba, mert perpill eszembe sem jut, hogy ez a lombik sikeres lehet. Mondtam már, hogy szörnyű vagyok?

Annyira irigylem azokat az embereket akik a gondokat, mint egy táskát le tudják tenni, és csak akkor veszik fel, amikor épp aktuális. Nekem ezerféle dolgon tud egyszerre járni az agyam, A, B, C terveket gyártva, már azt is kigondolva, ha ez van, ezt fogom csinálni, ha az, akkor pedig amazt, még azt is megpróbálom előre eltervezni, hogy ebben és abban az esetben mit fogok érezni, hogyan fogok reagálni, vagy hogyan kellene reagálni. Eh, értitek.

Persze az sem működik, hogy akkor most erre vagy arra nem gondolok, éjszakánként százszoros erővel jönnek a gondok álmomban, arról nem is beszélve, hogy megint elkezdtem alvajárni. Akkor fordult elő először, amikor tini voltam, az év végi nyomást nehezen kezeltem a suliban, de a gimi végével el is múlt. Igen, most újra művelem, otthon még kezelhető, de idegen helyen irtó ciki, tudnék mesélni, van már néhány legendás történetem erről az évről. Nyilván utólag kínjában röhög az ember, de azért rém kellemetlen fura helyeken ébredni, vagy rájönni, hogy éjszaka tébolyogtál, pakoltál, esetleg szétvertél ezt-azt.

Miért kell ennyire hülyének lennem?