Miért ennyire gonoszak egyes emberek?
A látszat ellenére, én egy nagyon zárkózott ember vagyok. Nehezen barátkozok, nagyon kevés barátom van, és azokkal sem bánok olyan jól, ahogy megérdemelnék. Sajnos.
Mégis, mindezek ellenére, igyekszem nagyon befogadó és nyitott lenni, és mindenkivel egyformán, lehetőség szerint kedvesen bánni. Különösen fontosnak tartom ezt betartani a munkahelyemen, ahol aztán tényleg mindenféle ember dolgozik.
Van egy nő, akit az egész gárda egy emberként utál, mert egy kiállhatatlan, rosszindulatú teremtés, aki ha csak teheti, gonoszkodik a többiekkel, feljár hozzám az irodára besúgni, mocskolni a kollégáit. Mindenkivel volt már összetűzése, kivétel nélkül, és én mégis próbáltam meglátni benne is a jót, nem engedtem, hogy elmérgesedjen körülötte a helyzet, csitítottam szép szavakkal a megbántottakat, és próbáltam őt is a jó felé terelgetni.
Hát kérem (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot), csúfos kudarcot vallottam.
Ma elment a cégtől, szépen, módszeresen végigjárt mindenkit, kisebbet-nagyobbat rúgva, úgy, hogy a legnagyobbat nekem tartogatta.
Igazából egész nap bőgtem, mert nem mint a főnökébe rúgott, hanem konkrétan belém, az emberbe, ott, ahol a legjobban fáj. Próbáltam tartani magam, kikértem magamnak, és helyre tettem, de miután elment kiszakadt belőlem a zokogás, mert az emberi gonoszsággal egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni. Tényleg, őszintén nem értem, és úgy látszik ez már így is marad.
Tényleg, miért ennyire gonoszak egyes emberek?