A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költői. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költői. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. november 11., kedd

költői*

 V.: -Mi ez a lé a főzőlapon?

M.: -....

V.: -Van itt valami lé egy edényben.

M.: -Májgaluska leves, b+.

*Hirtelen felindulásért mennyit is adnak?




2024. november 23., szombat

költői

Miért van az, hogy az igazán hizlaló, és egészségtelen csemegék elfogyasztása során nem, viszont az utolsó falat után egyből jelentkezik a bűntudat?

(Nutellás-baracklekváros óriás palacsinta.)



2018. március 25., vasárnap

találóskérdés

Vajon hány kiló lehet a cica, ha pont kétszer annyi, mint a kiscsaj, akinek a súlya már egy kilóval több, mint a születése pillanatában?

#pusztítóankövérvagyok #deezegyelőnyöskép

2016. december 16., péntek

szolgálati

Szóval az van, hogy szeretnék azoktól meghívót kérni, akik zárt blogról olvasnak engem (nyilván itt arra gondolok, akik még nem tették), netalántán még esetleg a kedvenceik közé is felvettek (azok is küldhetnek, akik utálnak). Ha lehet.
Hálától párás szem jár érte.

2016. február 19., péntek

költői

Miért ennyire gonoszak egyes emberek?
A látszat ellenére, én egy nagyon zárkózott ember vagyok. Nehezen barátkozok, nagyon kevés barátom van, és azokkal sem bánok olyan jól, ahogy megérdemelnék. Sajnos.
Mégis, mindezek ellenére, igyekszem nagyon befogadó és nyitott lenni, és mindenkivel egyformán, lehetőség szerint kedvesen bánni. Különösen fontosnak tartom ezt betartani a munkahelyemen, ahol aztán tényleg mindenféle ember dolgozik.
Van egy nő, akit az egész gárda egy emberként utál, mert egy kiállhatatlan, rosszindulatú teremtés, aki ha csak teheti, gonoszkodik a többiekkel, feljár hozzám az irodára besúgni, mocskolni a kollégáit. Mindenkivel volt már összetűzése, kivétel nélkül, és én mégis próbáltam meglátni benne is a jót, nem engedtem, hogy elmérgesedjen körülötte a helyzet, csitítottam szép szavakkal a megbántottakat, és próbáltam őt is a jó felé terelgetni.
Hát kérem (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot), csúfos kudarcot vallottam.
Ma elment a cégtől, szépen, módszeresen végigjárt mindenkit, kisebbet-nagyobbat rúgva, úgy, hogy a legnagyobbat nekem tartogatta.
Igazából egész nap bőgtem, mert nem mint a főnökébe rúgott, hanem konkrétan belém, az emberbe, ott, ahol a legjobban fáj. Próbáltam tartani magam, kikértem magamnak, és helyre tettem, de miután elment kiszakadt belőlem a zokogás, mert az emberi gonoszsággal egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni. Tényleg, őszintén nem értem, és úgy látszik ez már így is marad.
Tényleg, miért ennyire gonoszak egyes emberek?