Azt hiszem, mégis csak zseniális vagyok.
Most már csak két jól működő vesét kellene kivánnom. De azt nagyon.
Azt hiszem, mégis csak zseniális vagyok.
Mégis hogyan lehet az, hogy a nappaliban lévő, frissen mosott függöny(!) le van zabálva? És az pláne hogyan lehetséges, hogy az ilyesminek sosincs gazdája?
Soproni Ármin: -Néd mán!
Vackor Mici: -Mondjad, mi újság?
S.Á.: -Tepeki já máki!
V.M.: -És még?
S Á : -Já mángi.
Naoké.
A gyerekszobában ordítva kacag a játékporszívó (a gyerek suliban, a cica az ölemben). Nem merek bemenni megnézni, hogy miért. A filmekben ilyenkor szoktak a szereplők kibelezve végezni. Jobb a békesség.
Tegnap kaptam az értesítőt, hogy megérkezett, és bármennyire is ciki, méltatlanul gyorsan kiolvastam az akkor éppen csak megkezdett Márait. Ettől jobb lezárása nem is lehetne ennek az időszaknak. Fátylat rá.
Hát szia, Morrigan!
A Prime előfizetés az idei év egyik legjobb választása volt, egy csomó nekem való sorozat, és film van a kínálatában.
Ó, és az (nekem) új sorozat Picard-ról, ótejóég, imádom. Szerintem az összes sorozatot, filmet láttam a Star Trek univerzumból, és ez most annyira jól jött, teljesen elmerültem megint ebben a csodában.
Kattant vagyok, tudom.
Sokkal ellenállóbb lehet néhány növény, mint eddig gondolták: a mohákon legalábbis egy kísérlet szerint nem fog ki az űrben tapasztalható sugárzás, vákuum és extrém hőmérséklet sem. (HVG)
Nos, nekem sikerült az önfenntartó rendszert alkotó floráriumomban kinyírni a mohát. Mit nekem kozmosz, a világ ura vagyok.*
Ennyike.
*Amúgy kertészmérnök vagyok, így pláne teljesítmény.
Képzeljétek, tegnap volt az első alkalom, hogy levágattuk a kislányunk haját.
Amíg pici volt, kisebb gondunk is nagyobb volt ennél (a füle sincs kilőve, mondjuk az nem is lesz), aztán meg annyira, de annyira csodaszép haja lett, hogy nem tudtuk rávenni magunkat.
Erős, szögegyenes, különösen szép színű haja van, ami igazán könnyen kezelhető. De. Bizony már a térdéig ért. Minden reggel copf, aztán befontam, éjszakára laza konty.
Aztán szóltak a suliban, hogy van lehetőség hajvágásra, minden évben kétszer jön egy csapat, és megcsinálják a gyerekek haját, ha a szülő kéri. Gyorsan fel is iratkoztunk, mielőtt a szívfájdalom eltérített volna. Egyikünk sem tudta rávenni magát, hogy levágassa a gyönyörű haját.
Tegnap volt a nagy nap, amikor mentem érte már kész volt. Még így is a háta közepéig ér, és igazán csinos, csajos lett a végeredmény. Édes babám.
Csicseregném, hogy miből lesz a cserebogár, de itt kérem csak poloska van.
Sütöttem ma egy túrós-sajtos pogit, egy kifejezetten hülyebiztos egyszerű recept alapján, nos, a kalapácsot kiválóan helyettesíti, diszkoszvetésre alkalmas, cserébe igazán sós. Well done.
Képzeljétek, az újszegedi városrészben így ezerkétszáz évesen felfedeztem egy kicsi, egészen retro mozit (még hamutál is van a székekbe építve), aminek igazán különleges műsor kínálata van. Fogalmam sincs, mi alapján válogatják a filmeket, de ma éppen a Budapest Noir volt műsoron.
Ah, micsoda parádés szereposztás volt... És milyen parádés film lehetett volna, de nem az volt, sajnos.
Teszek egy képet Pepiről kárpótlásként:
Szeretem én az őszt meg minden, de erre a köpedelem novemberi időjárásra nem lehet felkészülni.
Mi a picsáért francért lett ennyire hideg?
Azt gondolom, hogy kifejezetten jól főzök. Változatosan, ízesen, egészségesen.
Na de a sütés... Az valami katasztrófa. Túlzás nélkül. Atyaég. Mindent elrontok, bármennyire is betű szerint készítek egy receptet, az eredmény garantált borzalom. Nincs olyan dolog, ami eddig sikerült volna, ma például próbálkoztam egy egyszerű quiche recepttel, azóta már a konténer alját melegíti annyira penetráns fos, mert ehetetlen lett.
Ez van. Nem lehetek mindenben tökéletes.
Nagyon szeretek olvasni, az edzés mellett ez az egyetlen, ami igazán ki tud kapcsolni. Sajnos sokkal kevesebb időt fordítok rá, mint lehetne, de azt megfogadtam, hogy átlag havi két könyv alá nem adom.
Tavaly harminchat könyvet sikerült kiolvasni, viszont idén csak a huszonötödiknél tartok, így már biztos nem lesz meg a tavalyi mennyiség. Igazából csak azért bánt, mert tudom, hogy a kurva telefonom kapargattam olvasás helyett.
Tegnap, amikor belekezdtem az új könyvembe, ez volt az első oldalon, Róka, rögtön te jutottál eszembe, drukkolok nagyon:
Fú, gyerekek, ez az évszakváltást hozó front úgy hazavágta megviselte a kislányom idegrendszerét, olyan hisztit levágott, hogy csak néztem.
Elmentünk csizmát venni, már az üzletben elkezdte, aztán otthon folytatta, ordítva bőgött, csapkodta magát a padlóhoz. Uh, azért én kevés dologra szoktam felvonni a szemöldököm, de most eléggé nehezemre esett higgadtan kezelni. Baszki. Este pukkantok egy rozét.
Bezzeg most vigyorogva ül a székében. Néha nagyon nehéz anyukának lenni.
Van egy zseniális lángosozó a lakásunkkal szemben, onnan hozott reggelit Vackor, el is pusztított egész napra, de hát minek zabál eszik, aki nem bírja.
Aztán elmentünk a Decathlonba, de annyian voltak, és annyi gyerek ordított (egy idő után a miénk is), hogy seggel jöttünk ki, és átmentünk a cukrász diszkontba. Oh, csodálatos hely, még sosem voltam, pedig csak egy sétára van tőlünk. Kilós Dunakavicsért mentünk (nem akarok róla beszélni), hálistennek nem volt, egy Lotus krémmel vigasztalódtam.
Végül a Lidlben zártunk, nekem úgy tűnt, mindenki ott van, és még azok unokatestvérei is. Atyaég.
Itthon szépen elpakoltunk mindent, teszteltem a Lotus krémet "nehogy romlott legyen". Nem volt. Nyilván ez még kellett a lángosra. Good job.
Megebédeltettem a kislányt, aztán mi csajok szépen lecsucsukáltunk, Vackor meg elment pecázni.
Mennyi izgalom, ugye?
Napok óta a nyűglődés élő szobra vagyok. Nyilván az sem segít rajta, hogy ma van Adri szülinapja.
45. És már két éve nincs velünk. Nap mint nap belém mar a hiánya, olyan igazságtalan, hogy valakinek, aki ennyire szerette az életet, ilyen kevés jutott.
Boldog szülinapot, Szivi!
Rettenetesen utálom a szeptember elejétől november közepéig tartó időszakot. Az év büdös segge, ne finomkodjunk.
Sok-sok nehéz kő, ami a szívemet húzza, letehetetlen bánat, kitörölhetetlen emlékek, szomorú évfordulók.
A fájdalom nem enyhül, csak megszokod.
V.: -Mi ez a lé a főzőlapon?
M.: -....
V.: -Van itt valami lé egy edényben.
M.: -Májgaluska leves, b+.
*Hirtelen felindulásért mennyit is adnak?
Bevallom őszintén, viszonylag ritkán használom, de lenyűgözött a működése. Atyaég, azért hová jutottunk a betárcsázós internet idejétől mostanáig. Döbbenet.
Ti használjátok a mindennapokban? Munkában? Tényleg van olyan, aki a problémáit osztja meg vele, megoldást várva?
Ma több óra hosszát töltöttünk az ortopédia előtti folyosón, tulajdonképpen a semmiért. Meghallgattuk egy új, "csodálatos" műtéti eljárás részleteit, amire hálistennek nincs szüksége egyikünknek sem.
Elég sok gondolat fogalmazódott meg bennem az embertársaimról, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy a hülyemágnesen kívül, egy büdösmágnes is van bennem, mert minden iparigyökér kifogásolható higiéniai állapotú emberszabású honfitársam mellém ül.
Azt hiszem abban, hogy az ember lánya megöregszik, az a legrosszabb, hogy semmit sem lehet büntetlenül csinálni.
Ha eszel egy jót, vagy ég a gyomrod vagy tízszer annyit hízol tőle, mint indokolt lenne. Nem hogy inni nem lehet, de már attól másnapos vagyok, ha sokáig fent vagyok. Nem lehet dögleni a kanapén túl sokat pihenni, mert megfájdul a derekam Egy hét sport kihagyás után, az első edzés több napos izomlázzal büntet. Arról nem is beszélve, hogy egyszerűen muszáj sportolni, különben megesz a rozsda, szó szerint. Vannak barátnőim, akik már hőhullámokkal, inkontinenciával küzdenek.
Ti hogy birkóztok ezzel?
Én viszonylag ritkán hordok nadrágot, így ősztől tavaszig nagyon élem a harisnya szezont.
Maniákusan gyűjtöm a harisnyákat, mindenféle színben, mintában, textúrában. Brutál készletem van.
A legszebbek a Calzedoniából vannak, de a legkényelmesebbek a Bellindák. Ismeritek ezt a márkát? A Rossmannban szoktam venni, megvan az összes színben, fajtában, vettem már tőlük leggings-t, edzős nadrágot (a legpuhább), de a beszt evör a téli harisnyájuk. Pihe-puha, meleg, kényelmes, minden próbát, millió mosást kiáll, pont jó helyen van a dereka, nem vág, szépen simul. Vegyétek, vigyétek, ha még nem próbáltátok. Szívesen.
Pepe: -Elnézést, jó napot kívánok, azt mondtad, hogy alutasakos?
Mici: -Nem, azt mondtam, aludj pocakos.
Másról szerettem volna írni, de ez egy nagyon fontos téma, amiről semmit sem beszélünk, pedig kéne.
(Elnézést a béna képernyőfotóért, de nagyon szeretném, ha minél több emberhez eljutna.)
Csütörtökön hazamentünk a kislányommal a szüleimhez, és míg a kiscsaj anyukámmal bandázott, elmentem a temetőbe a nagyszüleimhez, és visszafelé megálltam Bébé (a gyerekkori barátnőm) anyukája sírjánál. Nagyon szerettem Marika nénit, fiatalon ment el, óriási tisztelettel nézek vissza az életére, siketként állta meg a helyét egy szörnyű családban, két gyerekkel, mániás depresszióval, örökké árral szemben.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattam Bébét a munkahelyén, egy büfében, amit a pasijával vezetnek.
Igazán mellbevágó volt, csak a hangjáról ismertem meg. Tudom én, hogy mind öregszünk, változunk, de mégis. Bébé legendásan szép lány volt, tényleg, ragyogó. És még csak azt sem lehet mondani, hogy az idő tette ezt vele, egyértelműen látszott, hogy sok, nagyon sok alkohol.
Kedves volt, még mindig okos, talpraesett, jószívű, szívem szerint megráztam volna, hogy mégis mi a francot művel magával. Belefacsarodott a szívem.
Azt hiszem, hogy a kislányunknak ezt a sulit választani életem második legjobb döntése volt (az első átvinni a Bethesdába).
Két hónap telt el mióta oda jár, és döbbenetes az eredmény. Döbbenetesen jó. Év elején kérték tőlünk szülőktől, hogy határozzunk meg célokat, amiket szeretnénk, hogy elérjenek év végére, és kőkeményen dolgoznak rajta. Hat gyerek van egy osztályban, három pedagógussal, szükség szerint plusz segítővel. Nincs lehetetlen.
Tényleg egy csoda.
Csak egy órát kerestem, ugyan, semmi probléma.
Van abban valami végtelenül szomorú, és nagyon magyar, hogy az illetékes klinika helyett, ami épp 250 méterre, 3 perc gyaloglásra van a lakásunk ajtajától, nekem mindenféle csalafintasággal, az 59000 méterre, 13 óra 6 perc gyaloglásra* lévő kórházba kell mennem, hogy kis túlzással, de az utolsó pillanatban mentsenek meg valami igazán szörnyűtől.
És hogy mi különbség? Semmi, mindkettő állami intézmény.
Épp csak az egyikben nem számítasz, a másikban meg minden rólad szól.
*Nem, nem gyalog mentem.
A múlt héten még fűtöttünk, jövő héten meg klímázni fogunk.
Megyek, leporolom a combdörzsi spray-t.