2025. november 6., csütörtök

picsábamár

 Azt hiszem abban, hogy az ember lánya megöregszik, az a legrosszabb, hogy semmit sem lehet büntetlenül csinálni. 

Ha eszel egy jót, vagy ég a gyomrod vagy tízszer annyit hízol tőle, mint indokolt lenne. Nem hogy inni nem lehet, de már attól másnapos vagyok, ha sokáig fent vagyok. Nem lehet dögleni a kanapén túl sokat pihenni, mert megfájdul a derekam  Egy hét sport kihagyás után,  az első edzés több napos izomlázzal büntet. Arról nem is beszélve, hogy egyszerűen muszáj sportolni, különben megesz a rozsda, szó szerint. Vannak barátnőim, akik már hőhullámokkal, inkontinenciával küzdenek.

Ti hogy birkóztok ezzel?



6 megjegyzés:

  1. Jaj, jaj, igen! Pedig én még csak holnapután leszek 36, de ugyanígy érzek!

    VálaszTörlés
  2. Én attól vagyok ki, hogy az arcom nem kapja vissza a korábbi kontúrját és veszít a feszességéből. Sőt, már van egy állandó ránc a két szemöldököm közt. Jövő hónapban leszek 40, szerintem még korai :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kicsit irigyellek ezért, én nagyon korán kezdtem ráncosodni, részben genetika, részben életmód miatt, kábé 10 éve járok botoxra, és egy ideje a hialuron (töltés) is jó barátom.

      Törlés
    2. Emlékszem, hogy volt bejegyzésed, amiben méltattad, meg is jegyeztem magamnak az ajánlást :)
      Az éjszakázás nem tesz jót, de ezzel nem tudok mit kezdeni.

      Törlés
  3. Én 39 éves vagyok, és az összes fent felsorolt tünetem megvan már több, mint 1 éve (plusz még jó pár itt nem felsorolt is). A hormonkezelés segített a memóriazavaron meg a hangulatingadozásokon, de a többi tüneten csak enyhén és átmenetileg.
    Hogy hogy viselem? Az elején nagyon ki voltam akadva miatta, sokat sírtam és sokszor voltam rettentő frusztrált és dühös, de mostanra nagyjából megbékéltem a helyzettel. Az indokolatlan súlygyarapodás még most is el tud keseríteni, de azt hiszem, korlátozott, hányszor tud az ember idegösszeomlást kapni amiatt, hogy mit mutat a mérleg és én már rég meghaladtam azt a számot, úgyhogy most már csak ilyen passzív-agresszíven szoktam reagálni, hogy oké, jól van, baszódjál meg.
    A megküzdési stratégiám meg ugyanaz, mint minden más helyzetben: sokat edzek és sokat vagyok friss levegőn (túra), önkénteskedek, mindig van valami futó projektem (lehetőleg több is), sokat olvasok és követek egy csomó podcastot (némelyikből tanulok, mások csak simán szórakoztatók). Vagyis igyekszem feltölteni az életem értelmes és kellemes dolgokkal a munka mellett, amik elviszik a fókuszt a saját nyomoromról. Meg amúgy tiszta pillanataimban (értsd: amikor épp nincs pms-em) tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy rajtam kívül pont senkit nem érdekel a testem (és engem se kéne).
    Puszillak!
    Melinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ölellek nagyon! (És végtelenül csodálom a kitartásod.)

      Törlés