A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WTF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: WTF. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 1., vasárnap

amúgy minden fasza. és nálatok?

 A múlt héten még fűtöttünk, jövő héten meg klímázni fogunk. 

Megyek, leporolom a combdörzsi spray-t.

2025. március 25., kedd

azt hiszem prűd vagyok

 De most tényleg, ki itt a célközönség? 


Oké, régen volt egy nőgyógyászom, akit azért hagytam ott, mert a vizsgálóban, az ággyal szemben egy bohóc festmény volt, és én félek a bohócoktól. Ott el tudnám képzelni, de azért na.

Vagy végérvényesen prűd nyanya lettem?

2024. november 21., csütörtök

raptorok

 A raptorok anyukám cicái, két kertaljai, valószerűtlenül hatalmas házimacska.

Úgy kerültek a szüleimhez, hogy anyukám kiment a piacra, egy lomis nőnél meglátta őket, rákérdezett, mondta a nő, hogy ja, otthon születtek, ha nem viszi el őket valaki, hazafelé majd kidobja a cicákat a kiserdőben.

Hát, így költözött a szüleimhez Vili és Pupi, akik igen szerencsések, hogy anyukám szeme megakadt rajtuk. 

(És milliószoros wtf, hogy milyen emberek vannak...)

2024. november 7., csütörtök

dilemmák

 Óvoda választás előtt a következő dilemma előtt álltunk, mi a jobb, ha a gyerek (ezt most értsd jól, nem kell túlmagyarázni) buták között okos, vagy okosak között buta. 

Szeged intézményi szempontból jól ellátott, mi is több közül választhattunk, de ez a téma okozta a legtöbb fejtörést. Végül a másodikat választottuk, a gyerek (remélt) fejlődése érdekében. 

Faszság volt. Nem bizonyult jó döntésnek, nem is részletezném, hogy miért, inkább csak annyit mesélnék el, hogy ez úgy működik, hogy nem baj, ha beteg a gyereked, de ne kelljen sokat foglalkozni vele, arra mi nem érünk rá. Érted. Érdekes módon, miután szóltam, hogy a jövőben a TASZ látja el a kislány jogi képviseletét, lett idő is, meg plusz ember is. Nocsak.

Most pedig iskola választás előtt állunk, az okos a maga kárán tanul, holnap megyek megnézni egy alapítványi iskolát. Drukkoljatok, nagyon szeretném, ha oda járhatnánk. 



2024. június 3., hétfő

fekete lyuk

 Van egy ismerősünk (igazából rokon, de lesül a pofámról a bőr, ha csak eszembe jut a srác), aki gyereket csinált a dugópajtijának.

A hírtől rettenetesen boldog lett mindkettő (tényleg), megszületett a kisfiú, aki irtó cuki, de ahogy telt az idő, nyilván kibukott, hogy ezek ketten (a szülők) marhára nem egymáshoz valók. 

De bármennyire is utálják egymást, a lány nem lép le, mert ez az ő családjukban elképzelhetetlen, az ismerősünk meg azért nem, "mert azok a fiúk, akik apa nélkül nőnek fel, mind buzik lesznek, és ő nem csinál buzit a fiából ". Érted. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik, és hogy abban a családban nincs aki azt mondja, eddig, és ne tovább.

Annyira sajnálom azt a kisfiút, és a felnőttet is, aki lesz belőle.

2024. március 11., hétfő

napom, hetem, életem

 V.: -Mi a kaja?

M.: -Kolbászos krumpli leves meg zöldborsós tokány tésztával. 

V.: -Melyik a leves?

M.: -.....

Anyád picsáját.



2023. szeptember 9., szombat

2021. július 12., hétfő

még mindig ábel...

Biztos akar valamit üzenni az univerzum, hogy ezek a hirdetések mindig megtalálnak, de könyörgöm miért?




2020. november 6., péntek

Mennyi?

Holnap lesz 30 éve, hogy menstruálok. 30. Harminc. 

Érted, már a menstruációm is középkorú. 

2020. október 29., csütörtök

Je suis Ábel

Oké, oké, majd mesélek, de be kell vallanom, hogy valamelyik nap két pohár bortól úgy bebasztam, megháborodtam, megszállt a jóga démon, á, picsába nincs mentségem,  elment az eszem, hogy előfizettem egy évre(!) a Romana és Júlia magazinokra. 

De miért?

2018. július 2., hétfő

nyanyatrombita

Amikor állsz a kiságy mellett, a ded épp elalszik, és próbálnál szép halkan kisurranni, de annyira hangosan recsegnek az ízületeid, hogy felébred a gyerek. 
Na, az.


2018. június 12., kedd

4 hónap

Holnap lesz négy hónapos a Kismacskám, hová szalad az idő? Ma voltunk a négy hónapos státuszvizsgálaton. Gyűlölöm ezeket a vizsgálatokat. A kicsi hat héttel hamarabb született, és bizony, ezt a hat hetet még mindig toljuk magunk előtt, és ezek a vizsgálatok, ezt havonta az arcomba vágják. Mindig legalább egy, de inkább több olyan feltétel van, aminek nem tud megfelelni, én meg csak egyre frusztráltabb leszek tőle. Ma is úgy váltunk el, hogy egy hónap múlva ismételni kell, mert három dologhoz még csak hozzá sem szagol. De könyörgöm, a korrigált életkora szerint két és fél hónapos, miért kellene neki fejen pörögni, közben cintányérozni? És minden gyerek egyforma? Napra pontosan ugyanazt tudják? Hogy van ez?
Az meg, hogy egy csomó embertől megkaptam, hogy milyen jó nekem, hogy nem kellett, végigvinnem a terhességet, az az emberi butaság magasiskolája. És tök komolyan mondják, még cinkosan oda is kacsintanak. Én meg csak nézek, hogy mi? Elvinném őket egy ilyen felmérésre. Vagy csak csinálják végig a heti gyógytornáját, a napi korrekciós tornákat, gyakorlatokat. Esetleg töltsenek el egy kis időt a PIC-en. Úgy érzem, a koraszülött intenzív egy életre megnyomorította a lelkem, azt, amit én ott láttam, átéltem, egyetlen szülőnek sem lenne szabad megélnie. Soha. De örüljek, mert nem nyúlt el a hasamon a bőr. Aha, persze, mondjad még.
De hogy ne csak az epét okádjam itt mérgemben, mert mindez nem számít, csak ki kellett engednem a gőzt, mesélek jót is.
Nálunk egy olyan nagylány lakik, aki már átalussza az éjszakát, és olyan édes, hogy reggel, mikor kelünk, csak kimondom a nevét, vagy megsimizem a hasát, még csukva van a szeme, de már mosolyog. Csupa mosoly az egész gyerek, imád velünk beszélgetni, rengeteg mondanivalója van, amit hangos kacagással tarkít, egyszerűen meg kell zabálni. Sokszor annyira elönt az iránta való szeretet, hogy vennem kell egy mély  levegőt, mert a nagy érzelem szó szerint kiszorítja belőlem a szuszt. Aztán kiveszem az ágyából, hozzám simul a kis meleg teste, és az élet minden gondja megszűnik, határtalan békesség és boldogság önt el, és csak mosolygunk egymásra, míg valamelyikünk el nem neveti magát. Minden este azt várom, hogy mikor lesz már reggel. 

2018. április 9., hétfő

margójára

Őszintén remélem, hogy elcsalták a választást, mert az nem létezhet, hogy ebben az országban ennyi ostoba ember van, és tömegek tapsolják a végítélet diadalát. 

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted.
Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdtem, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, azt tapasztalom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, minthogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak."
Kossuth Lajos

2018. március 25., vasárnap

találóskérdés

Vajon hány kiló lehet a cica, ha pont kétszer annyi, mint a kiscsaj, akinek a súlya már egy kilóval több, mint a születése pillanatában?

#pusztítóankövérvagyok #deezegyelőnyöskép

2018. január 13., szombat

csakszólokegészenbiztosanjönazapokalipszis

A mai délelőttünk botrányba torkollott. Feltűnt nekem mostanában, hogy a cica mintha pusztító, penetráns módon dagadt lenne hízott volna egy cseppecskét, ezért gondoltam lemérem.
A személyiségi jogait tiszteletben tartva az eredményt nem írom le, de annyit elárulok, hogy 30 százalékkal több, mint az ideális súly felső határa. Botrány. Elméletileg kétszer etetjük egy nap, de örökké éhes, amit ordítva, tombolva hoz a tudomásunkra, nyilván engedünk a zsarolásnak, és gyakran csurran-cseppen egy kis pótlás.
Próbáltam a télre fogni, de hát ez egy szoba macska, és hacsak nem jön a következő jégkorszak, ez nem lehet kifogás.
Mától fogyókúra van, a cica gyűlöl. Mi ez, ha nem dráma?




2017. november 28., kedd