Van egy ismerősünk (igazából rokon, de lesül a pofámról a bőr, ha csak eszembe jut a srác), aki gyereket csinált a dugópajtijának.
A hírtől rettenetesen boldog lett mindkettő (tényleg), megszületett a kisfiú, aki irtó cuki, de ahogy telt az idő, nyilván kibukott, hogy ezek ketten (a szülők) marhára nem egymáshoz valók.
De bármennyire is utálják egymást, a lány nem lép le, mert ez az ő családjukban elképzelhetetlen, az ismerősünk meg azért nem, "mert azok a fiúk, akik apa nélkül nőnek fel, mind buzik lesznek, és ő nem csinál buzit a fiából ". Érted. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik, és hogy abban a családban nincs aki azt mondja, eddig, és ne tovább.
Annyira sajnálom azt a kisfiút, és a felnőttet is, aki lesz belőle.
az ilyeneket olyan nyomasztó kívülről, tehetetlenül végignézni :( szurkolok a kisfiúnak, hogy a körülményekhez képest a lehető legszebb élete legyen!
VálaszTörlésAz igazán nagy baj az, hogy nagyon komoly ideológiai nevelés folyik az "elvek" mentén.
Törlésfelforr az agyvizem az ilyen (és hasonló) mondatoktól. reméljük, reziliens a kisfiú + lesznek/vannak más felnőttek is a közelében mintának. (creusa)
VálaszTörlésHát. Nálunk a férjem szuperkatkó családjában hangzott el, miután a férjem húgának a férje lelépett és már új nője is volt, hogy “dehát a gyerekeknek apa kell” meg “törött égbolt alatt is fel lehet nőni” és hasonló nyalánkságok. Kicsit megállt a kés a levegőben amikor kifejtettem a véleményemet arról, hogy a nő nem kapcarongy, illetve hogy az a két kisfiú vajon milyen példát lát így…. Nagyon szomorúak ezek. Remélem lát más példát is és nem a pszichiáter kaparja majd össze n év alatt :(. (M. Gray)
VálaszTörlés