Szombat óta fáj a vesém. Nem kicsit, nagyon. Ma felhívtam az urológiát, persze elhajtottak a kurva anyámba addig nem mehetek oda, míg nem pisilek véreset, és nem fetrengek a görcsöktől. Mindjárt adtak is időpontot május 23-ra. Hát muhaha. Próbáltam magánrendelésre időpontot kapni, mához két hétre tudtak volna helyet adni. Van itt lóvé, ha már magánrendelésre sem lehet bejutni, mindjárt meg is nyugodtam, hogy hasít az ország. Délután elszaladok a háziorvoshoz, ők szerencsére segítőkészek voltak, csinálnak tesztet, és majd meglátjuk. Egyébként a tébés időpontot azért beírattam, sőt kértem Vackornak is, mert szóltak a Kaáliban, hogy amit eddig meg lehetett tébére csináltatni náluk, az januártól már nem támogatott, első körben a HIV/hepatitis vizsgálatok tizenhétezer, fejenként. Tényleg a pofám leszakad. Úgy számoltam, hogy a tébés lombik vizsgálat és gyógyszer költsége úgy kétszázezer forint volt, most akkor mennyi lesz? És ha nem sikerül, akkor az őszire hétszázezret fogunk fizetni? Vajon öreg vagyok ahhoz, hogy keressek magamnak egy sugardaddyt?.
Apa megint kórházban van, addiktológián. Egy csepp jó a rosszban, hogy önként vonult be, és kábé ennyi a jó a történetben. Nagy ívben tesznek rájuk, mindenki agyon van szedálva, ma olyan jól sikerült változtatni a gyógyszerein, hogy a tegnapi optimista, meg akarok gyógyulni hozzáállásból agresszív, én nem ide való vagyok felfogás lett. Well done. Az is iszonyat mellbevágó, hogy két ügyvéddel és egy orvossal van egy szobában, a pia tényleg minden rétegben tarol, mondjuk az orvos szegény a legelborultabb, éjszakánként meztelen randalírozik, tömény fosszag van, és a nővérek csak ordítva tudnak kommunikálni. Szörnyű. Annyira drukkolok neki, hogy kibírja, de egy csoda lesz, ha nem lép le idő előtt.
Miért is fizetünk tébét?