2/3

Oké lányok, látom dolgoztok, egy nagyon kicsit kéne még belehúzni, hogy találkozzon a valóság az elképzeléseimmel. Szóval ma estére le kellene mondani az összes programot, és a jobb petefészkemre koncentrálni, jó?

Már el is felejtetem, hogy micsoda fájdalmakkal jár a pontyosodás, annyira fáj mindenem, hogy szó szerint hányingerem van, nyilván ha a várt eredményre gondolok, akkor nem számít, de számolom a perceket a punkcióig. 

Pénteken punkció, nagyon izgulok, de igyekszem nem túlparázni a dolgot, befolyásolni az eredményt úgy sem tudom, csak bizakodni, de azt nagyon. 

De hogy valami jót is meséljek, voltunk a hétvégén kirándulni, kicsit kikapcsolódni a nagy izgalmak előtt. Szuper volt. Ja, nem, de nem is én lennék, ha nem lett volna valami gebasz.

Vasárnap reggel borongós idő volt, de attól egy csomót pancsoltunk, a végére a nap is kisütött, nyugalom, béke, madárcsicsergés. Négy körül felmentünk, mert szúrnom kellett magam, ittunk egy jó kávét, és kiültünk a teraszra. Aztán valami megváltozott. Hirtelen teljesen sötét lett, és láttuk, hogy a puszta felől (egy tanya hotelben voltunk) valami szürke közelít nagyon gyorsan. Először a pára ért oda, hatalmas széllel, majd olyan oltári vihar kerekedett, amilyet még életemben nem láttam, de szerintem más se nagyon. Teljesen szétvert mindent, hatalmas ágak szakadtak le, mindent felborított, láttam repülő borospoharat, majd szépen elkezdte kicsavarni a fákat tövestől. Volt egy hatalmas platán, aminek letörte a szél a felső harmadát, és egy szoba előtt beleállította a földbe. Egy idős pár lakott a szobában, a bácsi úgy megijedt, hogy elesett, beverte a fejét, a mentő vitte el, de arra is órákat kellett várni, mert az odavezető utat is beborították a kidőlt fák. Komolyan, mintha egy filmben lettünk volna. Elment az áram, leállt a vízszolgáltatás, és másnap, mikor elmentünk, még nem tudták megmondani, hogy mikor állítják helyre. Meg kell mondjam, oké, hogy tanyára mentünk, de nem volt egy nagy élmény ez a nagy nomádság, szeretem a modern életem, éljen az áram (soká).

Szóval azt hiszem az a része jól sikerült, hogy ne gondoljak annyit a lombikra, míg féltettem az életem tényleg nem foglalkoztatott, a pontyosodás alakul, drukkoljatok nagyon, hogy pénteken szuper híreket kapjak.