csakcsipegetmintegykismadárpontasúlyakétesetlegkétésfélszeresét

Tegnap elmentünk a csajokkal a Cirmibe megülni Mimóza születés- és névnapját. Mint említettem már, az ember lánya 25 éves kora után szétrohad, lassan megindulsz a lejtőn, és ez a sebesség az évek múlásával egyenesen arányosan gyorsul. Sejtettem én, hogy nem kéne bezabálni, de hát annyira csodálatos házi hamburgerük van, igazi sült krumplival, hogy vétek lett volna akár egy morzsát is a tányéron hagyni, és nyilván még le kellett kísérni egy liter limonádéval és két gombóc fagyival. Well done.
Amikor hazaértem, már fortyogott a pokol, minden házi praktikámat be kellett vetnem, hogy elkerüljem Róka Rudit, de olyan álmokat szült a torkosságom, hogy még most sem tértem magamhoz.
Az első álmom arról szólt, hogy Vackor hazahozott egy csinos barnát, és közölte, hogy a mai naptól hármasban fogunk élni, mert ők már régóta szeretők, és nem akarja tovább titkolni, jó lesz ez így mindenkinek, és a csajszi azzal a lendülettel be is feküdt mellém az ágyba tévézni.
A másodikban pedig az történt, hogy O.V. belátta, hogy baromságot baromságra halmoz, tébolyba és mélyszegénységbe hajtva az országot, ezért lemondott a miniszterelnökségről.
Bakker, akármerről nézem, logikusan átgondolva, a jellembeli különbségeket lefuttatva, számba véve Vackor ősmonogám felfogását, akkor is a második tűnik teljességgel lehetetlennek...