Nincs hangulatom írni mostanában, pedig jót szokott tenni a lelkemnek, de annyira elegem van, hogy ezek szerint túlfeszülve nem igazán megy a szófosás.
A szülinapom elég betyár módon indult, hulla fáradtan ébredtem, mert előtte nap hajnaltól késő délutánig dolgoztam, reggel csak pillogtam, hogy ez is jól kezdődik, tizenegyig csak eszetlenül kóvályogtam a hásziendán. Természetesen a munka megcsúszott, így elkéstem a saját szülinapi ebédemről, amin annyira behergeltem magam, hogy remegtem az idegtől, és csak az ebéd végére nyugodtam le, a családom addig is kerülte a tekintetemet, meg is értem.
Vackor iszonyú cuki volt, otthon egy nagy csokor rózsa fogadott, megpuszilgatott, ki is húzott belőlem minden nyűgöt. Aludtam egy jót délután, aztán elmentünk vacsorázni a kedvenc helyemre, jót ettünk, jót ittunk, hazafelé menet még az épp zajló gasztronómiai fesztiválra is benéztünk, aztán tíz órakor már összebújva szuszogtunk otthon. Igazán klassz volt, Vackor egy főnyeremény, hihetetlen szerencsém van vele is, és a sziperszuper családommal is.
A tegnapi napot a klinikán töltöttem, rengeteget kellett várni mindenféle vizsgálatokra, betegbemutatásra, altatóorvosra, és persze a falon is emberek lógtak.
Jókat nem mondtak, hagyjuk is, május végére(!) kaptam időpontot. Még jó, hogy semmi baj sincs az egészségüggyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése