Tamkonaksokszeretettel

Tegnap meló után elkezdtem a 'házitündér' elnevezésű második műszakot, rendet raktak, ki- és bepakoltam a mosogatógépet, levittem a szemetet, kipuceváltam a konyhát, és gondoltam lezárásként mosok egy adagot.
Szépen szétválogattam a ruhákat, színre, anyagra, majd a feketéket betettem a mosógépbe. Már majdnem csuktam volna be, amikor láttam, hogy olyan fura rózsaszín fénye van belülről a dobnak, véletlenül belekerült egy pink trikó, kivettem, megveregettem a vállam, becsuktam a gépet, és elindítottam a mosást. Aztán főztem egy háromfogásos menüt jól leültem, rendeltünk kaját, és olvasgattam. 
Lejárt a gép, elkezdtem kipakolni, és a zoknik közül egyszer csak előkerült egy fehér bugyi. Szívem szerint egyesével lefejeltem volna a csempéket a falról, hogy hogy lehetek ilyen bamba, mert tíz mosásból legalább nyolcszor így járok, bármennyire is figyelek, aztán meg nem győzök fehéríteni, meg csoda praktikákat próbálgatni. 
Vackor előtt persze lapítottam, mert ha ő csinál ilyet (mert ugye szokott, meg színtévesztő is a kis szívem, vannak vad párosításai), akkor ordenáré patáliát szoktam csinálni. Szépen eldugtam teregetéskor, majd a következő fehér mosásnál próbálom menteni a menthetőt, vagy talán le kellene szoknom a szürke fehér bugyikról.
Nehéz az élet, mindig mondom.