ahétvégéről

Ahhoz képest, hogy mennyire féltem ettől a hétvégétől, nem is sikerült rosszul. Pénteken elmentünk vásárolgatni Mimózával, igazán menő dolgokat vettem, már csak a hajammal kéne kezdenem valamit, mert annyira nyanyás fejem van. Egyébként vaslapáttal tudnám fejbe verni azokat a korombeli eladókat, akik lemagáznak, ennyire nem lehet szakadt fejem, vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem.
Szombaton edzéssel kezdtem a napot, egy igazi hős vagyok, és ezzel lezárult a társasági életem, a cicával bandáztunk a hétvégén, konkrétan az orrom se dugtam ki a házból.
Főzőcskéztem, még sütit is sütöttem (nyilván ezt az alakom indokolja), csilli-fittire kipucoltam a lakást, Ricike meg lelkesen átaludta asszisztált. Hívott a tesóm, a barátaim, annyira jól esett, különösen A. hívása, aki valahogy mindig érzi, hogy mikor van a legnagyobb szükségem rá.
Tegnap meg rátaláltam a mentalista utolsó évadára, teljesen rápörögtem, egész nap néztem Plüsscivel az ölemben, olyan jó volt. Kellenek az ilyen napok néha, amikor az ember lányának saját magán kívül semmivel sem kell foglalkoznia, egészen feltöltődtem tőle.
Éjfél körül megérkezett Vackor is, félálomban éreztem, hogy megpuszilgatott, mellém feküdt, megfogta a kezem, és így aludtunk.
Megint kerek a világ.