Furcsa dolog az emberi lélek, számomra megdöbbentő, hogy néha magamat sem ismerem eléggé, pedig ennyi idősen az ember már azt hinné, hogy nincsenek meglepetések.
Voltam ma a dokinál, azt mondta, hogy el kell menjek egy mell ultrahangra, ettől függetlenül ne aggódjak, mert szerinte nem a mellemben, hanem a bőrömben van a csomó. (Itt kínomban majdnem felröhögtem, 2008-ban bőrrákom volt, nekem nem megnyugtató egy bőrben lévő csomó.)
Beszéltünk a további inszeminációkról is, 6-8 inszemet kérnek lombik előtt, azt mondta, ha még bevállalok kettőt, akkor leigazolja nekem a nyolcat, mert minden alkalom duplán számít.
Rendes, empatikus nő, látta rajtam, hogy meg vagyok rogyva ettől, talán ez volt az oka, hogy már ott elkezdtem bőgni (csóri orvos, semmit sem értett), aztán bőgtem egész délelőtt, és még most sem bírom abbahagyni. Pedig azt hittem jól vagyok. Hát nem.
Egyszerűen elegem van, hol itt az igazság? Más halomra szüli a gyerekeket a putriba, segélyért, már attól teherbe esik, ha ránéznek. Látom őket a klinika kertben, nagy hassal egymás után szívják a bagókat, isznak, mit sem számít, húsz évesen a negyediket várja. Aztán tojik a gyerekére, az iskola, az utca neveli, csak az utána kapott pénz számít, szerencsétlen gyerekeknek előre eldől a sorsuk, és kezdődik minden elölről. Én meg csak nézem összefacsarodott szívvel. Nekem miért nem sikerül?
Nincs igazság, én meg csak bőghetek, másra úgysem vagyok képes.
<3 Annyira megölelnélek most. Nem tudom miért van az, hogy valakinek könnyen jön, ami másnak baromira nehezen. Azt sem, hogy általában miért ugyanannak megy minden könnyen, és miért van az, hogy más meg rendre szopja a faszt. De olyan nagyon sokaknak sikerül, akár hosszú-hosszú évek után is, szóval fel a fejjel. A csomónak meg tessék utánajárni, de hát úgyis megteszed. Sírni meg lehet. Bármennyit. De ettől még ezernyi dologra képes vagy. Például röhögni az én hülye bejegyzésemen.
VálaszTörlésSzomorúan olvastam ezt most...
VálaszTörlésSemmi okosságot nem tudok írni, de nagyon egyetértek és együtt érzek veled...
Köszönöm szépen, jól esik, hogy gondoltok rám. <3
VálaszTörlésÉn is mindig azt szajkózom, hogy mindenkinek könnyű, csak nekem nehéz, engem szívat az élet, pedig nem látunk bele más életébe, nem tudjuk ki mivel küszködik és hidd el mindenki szenved valami miatt. Azzal szoktam magam vígasztalni, hogy ha jönne egy varázsló, aki felajánlaná, hogy cseréljek életet bárkivel ezen „szerencsések közül”, akkor én nem adnám az életem, és nem kellene az övék. Te odaadnád a segélyes, putrisnak a tiédet? Lennél a helyében? Valószínű nem. Értékeld amid van, és próbáld meg elfogadni ami nincs, amíg nincs. Aztán majd lesz! Reméljük! Tudom, hogy nagyon nehéz ez, de megteszel mindent amit tudsz, a többire meg nincs hatásod. :)
VálaszTörlésÉn is tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, de azt is szokták mondani, hogy mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Engem az nem vigasztal, hogy másnak sokkal rosszabb, mély részvétet érzek irántuk, de a magam baja nekem fáj a legjobban. Nyilván a blogolást is azért kezdtem újra, hogy ép ésszel bírjam a hétköznapokat, mert én az a típus vagyok, hogy könnyebb miután leírtam, akármi is történik. És hidd el, nem sajnálom a putristól a "szerencséjét", pusztán arra próbáltam rávilágítani, hogy mennyire nem tudják becsülni azt, hogy lehet gyerekük. Sokan nem becsülik, ami számukra természetes, én nem ilyen vagyok. Tudok minden szép pillanatnak örülni, értékelem az életem, de mindenkivel előfordul, velem is, hogy legyőzi a bánat.
TörlésÉn is el vagyok keseredve, tudom miről beszélsz. Csak próbáltam egy másik szemszögből megmutatni a dolgot hátha segít. :) Valamiért meg kell élnünk ezeket a bánatokat is, egyszer majd lehet megértjük miért.
Törlés<3
TörlésEn teljesen megertelek, nekem sincs gyerekem, es 32 eves vagyok - nalunk meg szoba sem jott a babavallalas. A putriba, segelyert szulokrol most lattam egy riportot, es azt mondta egy ciganyasszony, hogy az az egyetlen orome, a nagy csaladja, meg ha a nyomorban elnek, akkor is. Szoval megbecsulik a gyerekeiket. A kulcs amugy a20 evesen negyedik gyereket szuli-ben van, akkor meg nagyon konnyu teherbe esni, kesobb mar egyre nehezebb.25 eves korban illene szulni az elso gyereket, akkor tud a legjobban az anyasagra keszulni a szervezet.
VálaszTörlésElég jól ismerem a roma kultúrát, és valóban vannak olyan családok, ahol a legnagyobb érték a gyerek, és példaértékű az, ahogy a gyerekeikért bármit megtennének. Viszont felénk sajnos az ellenkezőjére is sok példát látok, lehetne róla mesélni, de nem akarok, mert igazából a példám nem a romákat akarta kiemelni, hanem a megélhetési gyerekvállalókat.
TörlésAzzal én is tisztában vagyok, hogy a húszas éveiben van a női test leginkább top formában a szülésre, de a világ már nem a természet törvényeit követi. 23 évesen diplomáztam, utána kezdtem az életem, arról nem is beszélve, hogy 29 voltam, amikor életem szerelmével találkoztam. Szóval a korai anyaságról enyhén szólva lecsúsztam.