Gyerekkoromban imádtam ezt a mesét, százszor, ezerszer meghallgattam, egészen különleges hangulata volt, kicsit szomorú, és mindig úgy izgultam, mintha először hallanám.
Pont ezt érzem ma is, ezt az enyhe melankolikus zaklatottságot, mert hát kár lenne elhallgatni, tegnap óta görcsölget a hasam. Úgy.
Hiába mondta tesóm, az utolsó pillanatig reménykedni kell, valahogy nem megy, annyit bíztam már, ez a harmadik év, hogy próbálkozunk, a padlásról is elfogytak a tartalékok.
Legkésőbb hétfőn kiderül.
Macskás öregasszony leszek, mindig mondtam.
Az a jó és az a baj, hogy nekem pont ÚGY fájt és görcsölgetett a hasam teherbe esetten is, mint nem terhesen.
VálaszTörlésAkkor még tartom egy kicsit az ujjaim ikszben.
Törlés