Szombaton dolgoztam, teljes munkanapot, mert mindenki beteg/mindenkinek beteg a gyereke/alapvetően az emberek nem akarnak dolgozni, és egy csomó vendégmunkás volt. Édes istenem, az idegrendszerem teljesen tropa (ma is már fél hat előtt elkezdtek hívogatni, hogy ezért és azért nem jönnek). Amúgy is kikészítenek, azt azért tudni kell, hogy egy üvegházi kertészetbe csak az megy el dolgozni, aki már sehová sem kell. Félreértés ne essék, alapvetően szeretem a munkám, és még jobban az embereimet, nagy átlagban ők is engem, vagy legalábbis tisztelnek, de azért egy csomószor bőgök az irodában a hülyeségtől.
Aztán elmentem bevásárolni, főztem, takarítottam, pakoltam, este kilenckor hagytam abba. Vasárnap folytattam délutánig, de már több lelkesedéssel, mert most már látom a végét, nagyon szép lesz. Persze elhangzott a mondat, amire vártam (bár lottó ötösöm lenne így), "Mici, igazad volt, soha, de soha nem fogok többet itthon festeni, nagyon bánom, hogy belefogtam". Ugyehogy.
Amúgy meg mivel szétszedtük a nappalit, így nem tévézünk, és annyira jó, szuper izgalmas (igen, ez a legnagyobb izgalom ez életemben), esténként egy csomót olvastam. (Kindle, Kindle, te csodás, imádlak, hogy is élhettem nélküled!)
A cicát meg előléptettük segédmunkássá, végig a lábunk alatt volt, minden folyamatot követett, alig aludt, tegnapra már ő is hulla volt. Kis cuki, amikor nem bennünket nézett, akkor ült az ablak előtt, és a rigókat felügyelete szigorú tekintettel. Édes kicsi plüssci.
én néha úgy érzem, hogyha az emberek nem lennének hülyék, akkor semmi stressz nem lenne az életemben. Akkor csak csinálnám a dolgot és nem kellene szélmalomharcot vívni vagy csak felvilágosítani embereket olyan dolgokról, minthogy a ki- és belégzés tényleg fontos. Hatszor egymás után.
VálaszTörlésHa találkozol egy dzsinnel, kívánd azt, hogy ne legyen több hülye :)
Bizony ez így van. Az emberi hülyeség határtalan.
TörlésAz a baj a dzsinnes megoldással, hogy alig maradnánk, ha eltűnnének a hülyék. :)