2015. május 21., csütörtök

maximális tisztelettel

Önző ember lévén, ritkán látok magamon túl, de vannak betegségek, amikről hiába próbálok tudomást sem venni, elhessegetni, mint a macskát, újra és újra a lábamhoz dörgölőznek.
Megnéztem ezt a felvételt, csak rátok gondolok, Magdus, Gabi, Molly anyukája, a sok-sok harcos, akit nem ismerek, és rád, összevissza beszélő anyukám. Hálistennek, az anyámnak nincs agydaganata, de mégis valami végérvényesen elromlott ott belül, és egyre inkább látom, hogy az állapota nem jó irányba halad. Nem számít, csak még negyven évig hallgathassam, hogy Kriszta az Rita, és az izé, az oda, és azt mondta, az a tudod ki, hogy csinálta azt a valamit. 
Ezt kérem.




1 megjegyzés: