szurdázószarjankó

Annyira irritálnak azok a palik*, akik a párjuknak megjátsszák az odaadó hősszerelmest, de abban a pillanatban, ahogy lány elfordul, megbasznák megprütykölnék a krumplit is, ha el nem gurulna. Nem a hűtlenségüket ítélem el, hanem a képmutatást, nem is kicsit.
Tulajdonképpen ez arról jutott eszembe, hogy van egy régi barátnőm, akivel meglazult a kapcsolat, még osztálytársak voltunk a gimiben, aztán elsodortak egymás mellől az évek, de azért képben vagyunk a másik életével. Ő szokott mindig áradozni a férjéről, hogy mennyire tökéletes minden, milyen jól megvannak, a tenyerén hordja a fiú, és nagyon boldog.
Aha. A fesztiválon előttem állt sorban a srác, nem igazán volt képben, hogy ki is vagyok, végig gusztustalanul méregetett, bámult az arcomba, és látszott rajta, hogy egy halvány mosolyt is biztatásnak venne, hogy lenyalja rólam a ruhát is. Nyilván fintorogtam rá, és elfordultam. Isteni szerencséje, hogy egy úrinő vagyok, szívesen leköptem volna.
Ma meg látom, hogy tolják fel a fészire a nyáltól csöpögő képeiket. Hányinger.

*Biztos létezik a női verzió is ebből a típusból, nem is vitatom.