tipikus

Hihetetlen gyorsasággal sikerült időpontot kapnom az MRI-re, el sem hiszem, már vasárnap túl is eshetek rajta.

Nem is lennék, ha nem így reagáltam volna: egy másodperc öröm, juhú, vannak még csodák, a második másodperctől, már az pörög a fejemben, hogy milyen típusú rák lehet a medencében (jaj Lulu, de rosszkor olvastam a bejegyzésed...), vajon meglátom-e majd a radiológus arcán, hogy baj van, sírni fogok-e majd ha meghallom, elmondjam-e a szüleimnek. 

Akkora egy idióta vagyok, egyszer halálra szorongom magam, valaki kapcsolja ki az internetet, vagy legalábbis blokkolja a guglit. (És nagyon, de nagyon szorítsatok, hogy meggyógyuljak, hogy csak valami banális okot találjanak, kérlek, kérlek.)