csak csendben, csak halkan

Néha úgy érzem, a földet a várakozás viszi előre, ha nem lenne éppen min izgulni, lehet, hogy a világ sem létezne tovább.

Normál időszámítás szerint múlt hét hétfőn kellett volna megjönnie, de ha a transzfert nézem, akkor szerdán, esetleg csütörtökön. Fájt, görcsölt a hasam, úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban megjöhet, vártam (várta a fene, de úgy éreztem jönni fog), vártam, de nem jött. Pénteken összeszedtem a bátorságom, vettem tesztet, és elhatároztam, hogy ha letelik a kiszabott idő, azaz vasárnap, akkor majd megcsinálom.

Szombaton, naná hogy nem bírtam tovább, szóltam Vackornak, hogy csináljuk meg, kicsit mérgelődtem, hogy nem annyira érzékenyet adtak, mint amit kértem, de mindegy alapon nekifogtam.

Valahogy úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy majd állunk a teszt felett meghatottan, kicsit sírdogálva az örömtől, és ez lesz az egyik legmeghatóbb emlékünk. Na persze. Ehhez képest megcsináltam, és döbbenten láttam, hogy negatív. Vackor megölelt, én meg kezdtem volna elpakolászni, kidobni a dobozt, erre amikor fognám meg, hogy kidobjam, akkor vettem észre, hogy hoppá, ez már nem negatív, hanem halvány pozitív. Annyira megdöbbentem, hogy csak annyit bírtam kinyögni, 'baszki ez pozitív'. Ennyit az emelkedett hangulatról, meg a pátoszról.

Jót nevettünk az egészen, és nyilván nagyon, nagyon boldogok voltunk. Vasárnap megismételtem a tesztet, egy szuperérzékennyel, az már ordítóan pozitív volt, fel sem fogtam, és még most sem, annyira hihetetlen boldogság ez. Vackor a legédesebb, legszuperebb pasi a világon, vasárnap azt mondta nekem, hogy 'elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy gyerekünk lesz, de annak még jobban örülök, hogy te leszel az anyja'. Imádom. ♥

Ma voltam a Kaáliban vérvételen, mind nagyon kedvesek voltak, szájról szájra járt a hír, annyira örültek ők is. Ahogy meglett az eredményem ketten is jöttek azonnal, hogy szuper az érték, a cuki még azt is megsúgta, hogy annyira jó, hogy meglepetés is lehet. A dokim is őszintén örült, mondta, hogy jövő héten megismételjük a vérvételt, lesz ultrahang is, és igen, annyira magas a hcg, hogy előfordulhat, hogy ketten vannak.

És amikor már azt hittem, hogy a jó hírek után megszáll a nyugalom, hát most megint nagyon izgulok, hogy minden rendben legyen egy hét múlva, és hogy végre tudjam már, hányan is vagyunk a hófehér bőrkötésben.