hűha

Ez a hét csupa hűha.

Hűha, szabin vagyok, szóval semmire nincs időm.

Hűha, nyakunkon a karácsony, és én már mindennel kész vagyok.

Hűha, hát micsoda dolgok történtek velünk.

Kedden mentünk végre valahára a saját orvosomhoz. Nyilván nagyon izgultunk, mi lesz, hogy minden rendben legyen, meg hogy kiderüljön, mennyien is vagyunk.

Mivel ketten érkeztünk, nem is volt kérdés, hogy Vackor és bejöhet, az orvos már vigyorogva fogadott bennünket, mondta, hogy gondolta, hogy szuper híreket hoztunk, ha már párban jöttünk. Olyan jó érzés volt, hogy őszintén velünk örült, elmondta, hogy annyira klassz ez az egész, azután a rengeteg szenvedés után megérdemeltem, hogy sikerüljön, és hát wow, ahhoz képest hogyan álltunk néhány hónapja, hihetetlen gyorsan zajlanak az események.

Megvizsgált, mindent rendben talált, aztán jött az ultrahang. Azt vártam, hogy most már kivehető lesz a petezsák, kiderül mi újság, és ennyi is az egész. 

De nem, elképesztő mennyit számít egy hét, már teljesen jól kivehető volt minden, egy bébi van,  és_ótejóég_látszott a szívverése. Tátott szájjal bámultuk, fel sem fogható, kis semmi ez egész, nincs egy centi, és az én KisCsillagomnak ver a szíve (jó tudom, hogy ezt még nem szívverésnek hívják, de akkor is). Egyfolytában vigyorognom kell, ha csak eszembe jut. Tényleg ép ésszel fel sem fogható, ha ez álom, azt kívánom sose ébredjek fel, nekem ez maga a csoda.